Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-236
336 Az országgyűlés képviselőházának gyűlésen a főváros nyakára sózta. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon, — Farkas István: A leggyalázatosabb dolgok egyike! — Eber Antal: Hol volt az autonómia?) Meg méltóztatott szavazni. (Eber Antal: Meggyőződésből megszavaztam. 1 ) Az autonómia, a közgyűlés többsége megszavazta ezt a kormány parancsára. {Zaj.) A kormány parancsára szavazták meg, mert bizalmasan megmondták, hogy ha nem fogják ezt megszavazni, ennek következményei lesznek, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter ellenmond. — Zaj jobbfelől.) En nem szavaztam meg, mert a lelkiismeretemmel nem tartom összeegyeztethetőnek, hogy amikor itt nagy közüzemellenes hangulat van, a főváros saját üzemeit gyarapítsa még egy deficites vállalkozással, amely vállalkozásra a főváros rá fog fizetni évente körülbelül egymillió pengőt. Egyébként azt is szeretném látni, hogy az államvasutak mennyit fizetnek rá. Nem is tudom, hogy az egymillió elég lesz-e? Ez majd akkor tűnik ki, ha a fontárfolyam elszámolására kerül a sor. Mert egyelőre beállítottak abba az előterjesztésbe, amit itt kaptunk, egy kapuszámot. Beállították azt a kapuszámot, amely legjobban tetszett. Azt mondták, hogy a font árfolyama ma ennyi nálunk, de majd ha az angol hitelezők jönnek és a transzfermoratóriumot likvidálni kell, az angol hitelezők megmondják, hogy a font árfolyama nem ennyi, mert közben a pengő árfolyama is esett nemzetközi vonatkozásban. Akkor majd meglátjuk, hogy ki fog ráfizetni és mennyi lesz az a differencia, amit a fővárosnak utólag kell majd fizetnie ezért az elkracholt vállalkozásért, amelyért a Máv. el fog vérezni, amibe a Máv. bele fog pusztulni, mert nem fogja bírni azokat a terheket, amelyeket vállalnia kell. A Máv. nem tudja tarifáit leszállítani, a Máv. kénytelen új mozdonyokat vásárolni, a Máv. kénytelen teljesen feleslegesen elektrifikálni akkor, amikor erre sem tőkéje, sem fedezete nincs azért, mert »Talbot« Hermann miniszter úr ezt keresztülerőszakolta és a kormány "most ennek a deficitnek viselésére magához vonja társul a fővárost is. Ilyen módon próbálja ezt az egészen szerencsétlen vállalkozást valaimiképpen továbbvezetni és tovább vinni, amelynél az államvasutak a kötvények kamatainak fizetéséért teljes bevételükkel garanciát vállaltak. Ezeknek az angol uraknak nem volt elég a Dunántúli Villamossági Rt. alaptőkéje, hanem azt mondották, hogy jó a Dunántúli Elektromosművek készfizetői kezessége, azonban az Államvasutaknak is teljes bevételükkel vállalniok kell a garanciát. Ezek azok az üzemek, ezek azok a vállalkozások, amelyek ezt az országot a sírba viszik. Nagyon sokat lehetne beszélni arról, kinek volt szüksége erre, amikor Magyarországon annyi elektromostelep volt készen a különböző bányatelepeken, annyi energiatermelő hely volt, amelyek sokkal több energiát tudtak volna termelni, mint amennyit ez a telep tud termelni. (Kabók Lajos: Voltak befolyásos közvetítők! — Malasits Géza: Jó volna tudni, hogy ki keresett ezenl Egészen biztos, hogy vannak ilyenek!) Voltam bátor rámutatni arra, hogy ami ebben a jelentésben le van fektetve, az végeredményben azt jelenti, hogy 600 olyan ember veszíti el a kenyerét, aki a magániparban elhelyezést nem fog találni. A munkások egy küldöttsége személyesen is előadta a miniszter úrilak, mennyire káros a fővárosra az, hogy azo236. ülése 193h január 23-án, kedden. kat a műszereket, amelyek ha kicsorbultak valahol, vagy azokat az eszközöket, amelyek hibásak voltak, bevitték a műszerüzembe és pár perc alatt megjavították, újra használható állapotba hozták, most sokkal drágábban fogják megjavítani, vagy egyáltalán nem fogják megjavítani és újakkal lesznek kénytelenek pótolni. Főként arra kérem a miniszter urat, ne erőszakolja keresztül azt, hogy 600 embert kelljen itt elbocsátani, télvíz idején ne dobják ki az utcára őket, hanem 'mutasson elég erélyt az ellen a hajsza ellen, amelyet az üzemekkel szemben egyes ipari, kereskedelmi és bankérdekeltségek folytattak, természetesen teljesen önzetlenül. (Derültség a balodalon.) Folytatta ezt a kampányt sajtó is, amely szintén teljesen önzetlenül szállt bele ebbe a kampányba, csupa lelkesedésből, tisztán altruista szellemtől áthatva. Ezzel a sajtóval szemben is mutasson elég erélyt a miniszter úr és ne engedje meg azt, hogy a főváros üzemei elkótyavetyéltessenek sem a jövendőbeli kormánybiztos, sem a mostani vezetőség által. A jelentést nem veszem tudomásul. (Elénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Beck Lajos! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik^ Patacsi Dénes jegyző: Ivády Béla! Ivády Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt a jelentéssel kapcsolatban a magam szerény elmondandóira rátérnék, reflektáljak az előttem szólott képviselőtársam beszédére. Peyer igen t. képviselőtársam beszédében vörös fonálként vonult végig az a kifogás a törvény végrehajtásával szemben, hogy nem a magánipar kapta azt a munkát, amit az üzemektől elvettek. (Peyer Károly: Ugy van! Nem a kisipar!) Erre vonatkozólag a képviselőtársam konkrét eseteket is sorolt fel. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezekre a felhozott speciális esetekre reflektálhassak, mert nem ismerem azokat az üzemeket, amelyeket a t. képviselőtársam felsorolt, én beszédének csak arra a részére kívánok reflektálni, hogy ő ezt leginkább a most életbenlévő közszállítási szabályzat rovására írta. (Peyer Károly: Ügy van!) E tekintetben kívánom megnyugtatni a t. képviselőtársamat abban az értelemben, hogy tudtommal egy új közszállítási szabályzat van készülőben, sőt már készen, az illetékesek tárgyalása alatt, én remélem, hogy ebben a közszállítási szabályzatban talán azok a kifogások, amelyeket t. képviselőtársam erre vonatkozólag tett, orvosoltatni fognak. Két dologban azonban egyetértek az igen t. képviselőtársammal s azt hiszem, hogy ebben egyetértünk mindannyian, akik ebben a Házban vagyunk. Az egyik az, amit t. képviselőtársam az üzemekből elbocsátott alkalmazottakkal és munkásokkal szemben nyilatkoztatott itt ki. Legyen róla meggyőződve, hogy mindannyian hasonló érzésekkel viseltetünk ezeknek az embereknek a szomorú sorsa iránt, mert mi is belátjuk, hogy sajnos, ezeknek az elhelyezése a mai viszonyok között bizony igen kérdéses s arra nagyon kevés kilátás van. A másik kérdés, amelyben ugyancsak egyetértünk t. képviselőtársammal, képviselőtársamnak az a kijelentése, hogy a fő-
