Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

Az országgyűlés képviselőházának i asztalosmesternek jut most valami. (Malasits Géza: Egy sem jut nekik!) Ez a munka elpőrző­dik ott künn, ezt a munkát élelmes emberek szerzik meg; sokszor nem is lehet ellene kifo­gást tenni, mert a közszállítási szabályzat le­hetővé teszi ezt, mert a közszállitási szabály­zatnak van egy gyatra rendelkezése, amely azt mondja, hogy a legolcsóbb ajánlattevőt kell megbízni a munka elvégzésével. A közszállí­tási szabályzatnak ez az igen rossz rendelke­zése teszi lehetővé, hogy a tisztességes iparos, aki adót fizet, aki vállalja az egyéb közterhe­ket, amelyekkel a munka jár, az ilyen mun­kákra nem tud és nem mer vállalkozni azért, mert ha munkásainak tisztességes bért fizet, ha vállalja a közterheket, a szociális terheket, ha adót fizet, akkor nem tud versenyezni az­zal, aki ilyen szennykonkurrenciával betolako­dik a közszállítási szabályzat rendelkezése alapján, mint legolcsóbb ajánlattevő, megkapja a munkát; egyszerűen csak igazolja, hogy be­jegyzett budapesti cég, s hogy a munkákat ki­fogástalan állapotban át is adja, esetleg. Nem lehet tehát ellene szabály szerint semmit sem tenni, s így a munkák mégis a falvakba ke­rülnek ki és ott végeztetnek el, ahol pedig a kisiparosnak még a csizmaszögeket és a fona­lat is a sajátjából kell hozzáadni, hogy a mun­kát el tudja végezni. Itt van egy másik példa. Heteken, hónapo­kon keresztül foglalkozott ezzel a főváros köz­igazgatási bizottsága, s a különböző fórumok. Nagy uszítás folyt a gázgyári munkák ügyé­ben is. Azt mondották, hogy a gázgyár ne vé­gezzen szerelést a házaikban, hanem ezt a ma­gánipar végezze el. Keresztülerőszakolták a mi akaratunk ellenére ezt a határozatot a fő­városnál, s az eredmény az volt, hogy egy cso­mó régi szakképzett munkást, akik talán azóta is munka nélkül vannak, el kellett 'bocsátani, s ezeket a munkákat most ia magánipar végzi el. De hogy végzi el a magánipar? Alakult egy szövetkezet, amely mint szövetkezet most je­lentkezett közmunkákra, egy szövetkezet, amely a kisiparosokat akarja támogatni, s amely diktatórikus jogot gyakorol a tekintetben, hogy kit vesz fel és (kit nem vesz fel tagjai so­rába. Akit felvesz, attól 100 pengő belépési dí­jat követel, tehát a kisiparostól, aki arra pá­lyázik, hogy a gázgyár révén kapjon egy 100 vagy 200 pengős munkát, 100 pengőt le kell fizetnie tagsági díjul. (Farkas István: 20 pen­gős munka ellenében!) Az álszövetkezet a munkák nagyrészét, amelyet ő osztott szét, egy másik vállalkozónak adta oda, aki ennek a szö­vetkezetnek az elnöke. Hogy hogyan készültek el ezek a munkák, arról a gázgyárnál és a fő­városnál fekvő jegyzőkönyvek tanúskodhatná­nak. Hibás, ú. n. varratos csöveket falaztak be a falakba és ezekkel károsították meg^ a háztulajdonosokat, akik a jó csövekért járó pénzt fizették meg a vállalkozónak, aki nekik hibás és rossz munkát szállított. Mi ma a hely­zet? Ott van ma az ipartestületben egy kis klikk, amely a hatalmat a maga kezében tartja. A főváros már kénytelen is volt az ipartestü­let ellen vizsgálatot elrendelni, a szerelőmeste­rek pedig gyűléseket tartanak és 'azokon fog­lalnak állást ezek ellen az intézkedések ellen és követelik azt, hogy a munkákat tisztessé­gesen adják ki. Az én közbelépésemre a polgár­mester úr megszüntette azt az állapotot, hogy e szövetkezet ilyen monopolisztikus jellegű munkákat kapjon és azt mondotta, hogy min­denki kaphat majd munkát, aki szakképzett iparos és aki munkára jelentkezik. 5. ülése 193U január 23-án, kedden, 333 (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Hogy majd a szabályok alapján egy pár hónap múlva, illetve a jövőben hogyan fog megoszlani az arány, azt mindenesetre r figye­lemmel fogjuk kísérni. En ezt a példát r csak jellemzésül hoztam fel, annak megvilágítására, hogy ha egy közüzemben megszüntetnek^ egy bizonyos fajta munkát, akkor azt miképpen végzik el, s hogy tévedés az, hogy ez a munka majd a kisiparnak jut és hogy abból a kisipar valami hasznot tud a maga részére szerezni. Ez a munka vagy kivándorol Budapestről és olyan helyen végzik el, ahol ez nem kívá­natos, vagy pedig megfelelő összeköttetéssel bíró klikkek szerzik meg maguknak és ezek a klikkek végzik el azután ezeket a munkákat. Nagy különbség van a között, Ira a gázgyár a maga szakképzett szerelővel végezteti el a munkát, amikor a imunkásmak, a segédmun­kásnak megfizeti a rendes munkabért és szak­munkásokat is alkalmaz és a között, amikor egy kismesternek adják oda, aki nem tudom honnan összeszedett segéddel — akinek heten­kint 20 pengőt fizet — és legfeljebb két ta­nonccal végezteti el a munkát, akik azután összepüfölik, összeverik a munkát, minden különösebb szakértelem nélkül. Ezt a különb­séget is méltóztassanak figyelembe venni, (Farkas István: Es az anyag!) mert végered­ményben ez nem teljesen közérdek. Azért, mert a kisipar ma nyomorult helyzetben van, — ezt mindenki érzi és mindenki tudja — de annak a pár embernek a munkája az üzemek­ben mégis biztosítva van és ha minden üze­met megszüntetnek, akkor sem jut a kisipar­nak annyi, hogy abból ma meg tudjon élni, mert a gázt és az elektromos áramot nem lehet pinceműhelyekben gyártani, már pedig, ha ezek az üzemek megszűnnek, ez nem a kis­embereknek az előnyére, hanem a kartellek, a nagyipari vállalatok előnyére szolgál. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A fővárosban a harc a Községi Élelmiszerüzem ellen folyt, amelyet azzal vádolnak meg, hogy konkurrenciát csinál a magánkereskedelem­nek, hogy drágán szállít a kórházaknak és egyebeket is mondanak. Nem akarok párhuza­mot vonni, hogy a klinikáknak hogyan szál­lít. (Gáspárdy Elemér: Olcsóbban!) A büntető bíróságoknál fekvő akták és az az egy pár év, amiket ott kiosztottak ezekért- a dolgokért, na­gyon sokat beszélnek erről. (Gáspárdy Elemér: Az bűn volt! Csalás!) Mondom, nem akarok itt párhuzamot vonni, mert ha olcsóbban szál­lítottak, akkor tessék itt is olcsóbban szál­lítani. Semmi kifogásom sincs az ellen, hogy árikontroll legyen, legalább a mi részünkről ez ellen sohasem lesz kifogás, de ha megszűnik a Községi Élelmiszerüzem, akkor mi lesz a hely­zet? Azt mondják, hogy a Községi Élelmiszer­üzem miért terpeszkedik? Hát nem méltóztat­nak látni, hogy Budapesten például éppen eb­ben az Iparban milyen koncentráció folyik, hogy az egyes nagy hentescégek vagy rész­vénytársasági alapon, vagy más alapon ho­gyan működnek, hogy a Brauch-cég hogyan nyitja a város különböző részein a legnagyobb luxussal berendezett fiókokat? Nem kisember, nem az a kishentes fogja megkapni azokat a tömegeket, amelyek odajárnak vásárolni, hanem ezek a tömegek el fognak menni Brauchhoz, Fleischerhez, meg a harmadikhoz vagy negyedikhez és ott fog­ják szükségleteiket beszerezni. (Eber Antal: 47*

Next

/
Oldalképek
Tartalom