Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

lakatos- és rokonszakmabeli iparosok hangoztatták nagyon. Végre a miniszter úr közbenjárására vagy nem tudom, a kartellbizottság közbenjárására, a kartell szíve meglágyult és leszállította az oxigén árát 11 pengő 35 fillérre palackonként. Méltóztatnak tehát látni, hogy ez még mindig a duplája annak, amit az iparosok az István-telki főműhellyel kapcsolatos oxigéngyár fennállása idején fizettek. 6—7 pengő helyett ma különös kegyként 11 pengő 35 fillért fizetnek az oxigénért palackonként Nem minden közüzem megszüntetése áll tehát az iparosság érdekében és nagyon sok olyan közüzemre lehetne rámutatni, amelyeket az iparosság állítólagos követelésére szüntettek meg, amelyeknek megszüntetése azonban éppen az iparosságnak okozza a legnagyobb kárt. Ezt ezzel az oxigénpéldával lehet a legszebben igazolni, mert amíg a magyar Államvasutak István-telki főműhelyében lévő oxigéngyár fennállott, addig a kartell nem tudott megalakulni és addig az érdekelt gyárak kénytelenek voltak 6—7 pengőért adni az oxigént, amint azonban ez az üzem megszűnt, hozsánna, megszűnt egy közüzem, kiáltották, csakhogy az érdekelt iparosság most 6—7 pengő helyett, 11 és fél pengővel fizeti meg az oxigént. (Esztergályos János: Kik ülnek ott az igazgatóságban? Kik az igazgatósági tagok? Van-e benne kormánypárti képviselő? — Kabók Lajos: Egészen bizonyosan van?) Tehát nem minden üzem megszüntetése szociális érdek. Az előttem szólott t. képviselőtársam, azonkívül Magyar Pál t- képviselőtársam _ is megemlítette a Rico.-t. A Rico. fennmaradása nem azért történik, mert annak vezetői nagyon befolyásos magas állami tisztviselők, nem azért történik, mert ők nagyszerűen tudnak antisanibírozni és ki tudják maguknak járni ennek az üzemnek fenntartását. Hanem egyszerűen azért, mert ameddig egy kapitalista államnak állandó hadserege van, — és Magyarországnak állandó hadserege van — ennek az állandó hadseregnek egy ilyen gyárra szüksége van, azt nem nélkülözheti. Ez a magyarázata annak, hogy a Rico. fennmaradt, nem pedig azok az apró sakkhúzások, amelyeket a képviselő urak elmondtak. Ezek külsőségek. A valóság az, hogy erre a gyárra szükség van. Szükség 'van két okból. Az egyiket már megmondtam, a másik pedig az, hogy az államnak igenis szüksége van egy olyan gyárra, amely abszolút steril kötözőanyagot hoz forgalomba, amelynél minden biztosíték megvan arra, hogy ez az anyag steril, ahol tehát nem profitért állítják elő a kötözőanyagot, ahol nem az a fő szempont, hogy a kötözőanyag előállításánál minél nagyobb legyen a profit, hanem az, hogy az az anyag minél sterilebb legyen. Ezért maradt fenn az üzem. De annak a nagy lármának, amely a Eico. ellen elhangzott és amely felfújva rettenetes nagy hólyagot mutatott, amelyről azután, mikor felszúrták, kiderült, hogy nincs benne semmi, az eredménye mégis csak az, hogy ha nem is szüntették meg a Rico.-t, de megnyomorították. Erre .nézve azt mondja a miniszter úr, hogy megszüntette a mullgyártást, a gépek egyelőre úgy maradnak egypár évig és amennyiben a magánvállalkozás a mullgyártást felveszi és mullal ellátja a szükségetet, akkor ezt a mullgyártóüzemet nem helyezik működésbe. De kérdem én a t. miniszter urat, miért kellett a Rico.-nak a mullgyártásra rátérnie. Annál az egyszerű oknál fogva, mert a magánvállalkozásnak a mullgyártás nem volt rentábilis. Egyszerűen nem gyártottak mullt, mert nekik nom volt rentábilis, tudniillik olyan árat kértek érte a hadseregtől, a kórházaiktól, amelyet megfizetni nem tudtak. Ekkor a Rico. berendezkedett mullgyártásra és amikor már ^bevezetett vevői voltak, egyszerre eszükbe jutott a vállalatoknak, hogy az apró halak mégis jó halak és kapitalista elgondolás szerint azt mondták: mi gyártunk mullt szívesen, csak tessék ezt a közüzemet megszüntetni- (Esztergályos János: Kleine Fische gute Fische!) Erre megszüntették a mullgyártást, szélnek eresztették az ott dolgozó munkásokat és munkásnőket, akik közül még ma is rengeteg sokan munkanélkül vannak, ellenben meg méltóztatik látni, hogy az igen t. kapitalista vállalatok kartellbe állnak és fel fogják szöktetni a mull árát, ez lesz az eredménye ennek a közüzemellenes akciónak. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Nem egészen!) Nagyon sok olyan üzemnél, amelyet a miniszter úr megszüntetésre ítélt vagy legalább is elsorvadásra ítélt, rá lehet mutatni, hogy nem annyira az iparosság érdeke parancsolta a megszüntetést, hanem a kapitalista-, kartellérdekeltség keresni akart és a kapitalistaérdekeltség nem skrupulusos az eszközök megválogatásában. Ügy csinálták, hogy amint az angolok az aiigul bur háborúban az elfogott bur nőket és gyermekeket terelték maguk előtt, _ hogy így részvétet keltsenek a burokban és ne lődözzenek rájuk, itt is, amikor megindult a harc azok ellen a kapitalisták ellen, akik a konjunktúrát lelkiismeretlenül és könyörtelenül kizsákmányolták, amikor a konjunktúra kissé múlóban volt, rávetették magukat a közüzemekre. Csakhogy, ha egyedül vitték volna ezt a harcot, nagyon hamar megtudta volna a közönség, hogy mi is van e harc mögött, nagyon hainar rájött volna, hogy a mélyen t. kapitalista urak nem azért akarják megszüntetni a közüzemeket, mert útjában vannak a fejlődésnek vagy elszívják a magánvállalkozás életerőit, hanem azért, mert a profitérdek vezeti őket s mert a profit lehetősége csökken azáltal, hogy ezek az üzemek fennmaradnak. (Müller Antal: A Szabó- és cipészüzemek?) Odavitték tehát az iparosságot és a szegény, drága, naiv iparosság odaállt és mondta: úgy van, a közüzemek az okai annak, hogy mi nem kapunk munkát, (Müller Antal: Az is!) ez az oka annak, hogy a mi üzemeink nem tudnak boldogulni. Erre megindult az akció. Itt bezárták egy borbélyműhelyt, ott egy cipészüzemet, a harmadik helyen egy szabóműhelyt. (Müller Antal: Nagyon helyes, tovább kellett volna folytatni.) En is ezt mondom. Ebben tehát teljesen egyetértek t képviselőtársammal, de én azután egy lépéssel tovább megyek. Elismerem, hogy a katonai műhelyben, üzemben nemcsak katonai csizmát csinálnak, hanem magánrendelésre is készítenek. (Müller Antal: TJgy van!) Meg kell szüntetni ezeket a zúghasznú műhelyeket, de ugyanúgy meg kell szüntetni a rabmunkának azt a formáját is, amely nálunk Magyarországon dívik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha ki méltóztatnak menni Vácra, ott a fegyházban egy hatalmas, modernül berendezett cipőgyárat találnak. Ez az egy cipőüzem több kárt okoz Magyarország cipésziparosainak, 312 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1934. január 19-én, pénteken.