Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-226
22 Az országgyűlés képviselőházának csinálnom és a nyugdíjellátásnak legalább azokat a kautéláit, amelyek a békebeli törvényekben biztosítva voltak, a mai nyomorúságos viszonyok között vissza kellett volna állítanomMiért nem tettük ezt meg? Semmi akadálya sincs ennek; egy szakasz, egy módosítás, és a törvényt visszavetettünk a békebeli állapothoz. Arról lehetne vitatkozni, hogy a mai viszonyok között a 16.000 koronát, vagy az államtitkári fizetést kellene-e maximumnak elfogadni, vagy esetleg lejjebb kell menni, (Farkasfalvi Farkas Géza: ^Minden fizetést maximálni kell!) De azt az álláspontot elfoglalni, hogy itt most már százszázalékos miniszterelnöki és miniszteri nyugdíjak lehetségesek, szemben a békebeli állapottal, igazságosan elfogadni nem lehet. (Farkasfalyi Farkas Géza: Az aktív tisztviselők fizetését is maximálni kell! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Ezzel szemben azt mondhatná valaki, hogy ennek a kritikának nincs gyakorlati értéke, mert hol kap ma egy miniszter vagy egy miniszterelnök százszázalékos nyugdíjat. Sajnos, ennek a lehetősége megvan a^ regi nyugdíjtörvénynek egy olyan változtatásával, amelyet 1924-ben vittek keresztül. Csodálatosképpen, amikor 1924-ben kimondották, hogy a régi nyugdíjasok nyugdíjának 40%-át elveszik^ a szanálás érdekében, ugyanakkor a másik téren bizonyos tágításokat tettek a nyugdíjigények tekintetében. A régi nyugdíjtörvény értelmében az volt a helyzet, hogy ha valakit egy alacsonyabb állásra neveztek ki, mint amilyent az illető addig- betöltött, akkor — ha az eredetileg betöltött állás az V.—XI. fizetési osztályba tartozott — az illető az alacsonyabb és magasabb állás között levő differenciát fizetés természetével bíró személyi pótlékként kapta. Az 1924. évi szanálás alkalmával csak egy kis módosítást csináltak a régi nyugdíjtörvényen,^ az 1912 : LXV. t.-cikkben. Egyszerűen kiemelték a törvény szövegéből az V.— XI. fizetési osztály megkötöttséget és felállították azt a szabályt, hogy ha valakit egy magasabb fizetési osztályú állásból megkötöttség nélkül egy alacsonyabb fizetési osztályú állásba neveztek ki, akkor az illető a különbözetet mint fizetés természetével bíró ellátmányt kapta. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mi lett ennek az eredménye? Mindazok a miniszterek, mindazok az államtitkárok, mindazok az V. fizetési osztályon felül lévő egyének, akik betöltvén egy rövidebb-hosszabb ideig.tartó politikai állást, visszamentek egy alacsonyabb állásba, — ennek gyakorlati jelentősége különösen az egyetemi tanároknál van, amely egyetemi tanári állások az V. fizetési osztályba vannak sorozva, — most már ezen állásukban teljes miniszteri, sőt miniszterelnöki fizetést kaptak. Amikor mi hozzányúlunk a kis nyugdíjasoknak & r létminimumon, vagy a létminimum alatt lévő fizetési összegéhez, szabad-e akkor nekünk a nyugdíjtörvényben ilyen igazságtalanságokat meghagynunk? (Egy hang a jobboldalon: Nem!) Itt van meg a gyakorlati lehetősége annak, hogy az illetők 100%-os miniszterelnöki és miniszteri nyugdíjakat élvezhessenek, mert "hiszen az egyetemi tanári állás csak 70 éves korhatárral van limitálva, lehetséges tehát, hogy valaki kitölti a teljes 40 éves szolgálati időt és az illető megkapja a 100%-os miniszteri, vagy miniszterelnöki nyugdíjat. Ne méltóztassanak azt mondani... (Jánossy Gábor; A tudomány aa más! A láng. ülése 1933 december 11-én, hétfőn. elméket nem lehet ugyanúgy elbírálni. — Derültség és zaj a baloldalon. — Bródy Ernő: Itt kisexisztenciákról, kis napidíjasokról van szó! — Jánossy Gábor: Nem szóltam semmit! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jobb is lett volna! — Erdélyi Aladár: A lángelméknek megszavazzuk!) Ha meg volnék győződve arról, hogy az egyetemi tanárok tudománya fizetésük arányában növekszik, akkor nem emelnék kifogást, de errenézve nekem semmiféle megnyugtatásom nincs, mert sajnos, éppen az ellenkezőjét látom, hogy azok az egyetemi tanárok a tudomány igazi művelői, akik alacsonyabb fizetési osztályban egész életüket a tudománynak szentelték és nem tettek kirándulásokat a politika területére. (Ügy van! Ügy vàn! a bal- és 4 a szélsőbaloldalon.) Azt olvastam nemrég, hogy az egyik egyetemi profeszszor úr, valamelyik egyetemnek jelenlegi vezetője, teljes szimpátiáját jelentette ki az ifjúság törekvésével szemben, különösen abban az irányban, hogy az ifjúság nem tud elhelyezkedni. Hát én csak azt a tanácsot adom az illető t. professzor úrnak, térjen vissza illetményeiben a békebeli nívóra. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és abban a pillanatban esry-két ifjút rögtön el lehet helyezni. (Derültség és tavs a bal- és* a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Herrmann Miksa úr! — Malasits Géza: Talbot Herrmann úr! — Jánossy Gábor: Ez csak akadémikusán volt mondva! — Erdélyi Aladár: Azért nekünk is meg szabad értenünk. — (Elnök csenget.) Ha már ezekről a kérdésekről beszélek és arról beszélek, hogy a mi nyugdíjreformjayaslatunkat vissza kell vezetni legalább is a békebelinek a színvonalára, akkor foglalkoznom kell a tisztviselőképviselők kérdésével is. (Haltjuk! Halljuk!) Ne méltóztassanak rossz modornak tulajdonítani, ha erről a kérdésről itt beszélek, mert lassanként felmerült az a kérdés, hogy képviselőknek a maguk dolgairól itt a Házban beszélni tulajdonképpen nem illik, meri ez nem kaszinószerű dolog. Mégis azt kell mondanom, hogy az, hogy szemben a régi törvény rendelkezésével, a képviselők nem helyeztettek nyugdíjba, hanem csak szolgálatonkivüH állapotban voltak és szolgálati idejük as egész idő alatt beszámíttatott leendő nyugdíjukba, anomália volt. (Ügy van! Ügy van!) Ezt az anomáliát ez ia törvényjavaslat megszüntetni, de csak a jövőre nézve. (Ügy van! Ügy van!) Itt egyszerre megtalálta a t. törvényhozás a szívét, megtalálta a méltányosságot, nem úgy, mint a lakbér, a nyugdíj lecsökkentésénél, ahol nem azt mondta, hogy a jövőre nézve a szolgálati időnek megfelelőleg fogják majd az özvegyek és nyugdíjasok lakbérét megállapítani. Ennél a kérdésnél megtalálta a szerzett jogok tiszteletét és kimondotta, hogy helyes: a tisztviselőt nyugdíjba kell helyezni, ha képviselővé választják s a képviselői ideje nem számíthat be a szolgálatába, ezt a rendelkezést azonban nem szabad alkalmazni azokra a tisztviselő képviselőkre, akik a jelenlegi Ház tagjai. Engedelmet kérek, ilyen rendelkezést a törvényhozásnak a mai időkben törvénybe iktatni: nem mentes a frivolitás látszatától. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha a t. Ház azt mondja, hogy szerzett jogokról van szó, akkor tessék a szerzett jogokat az egész vonalon tisztelni, ha pedig a törvényhozás arra az álláspontra helyezkedik, hogy a szerzett jogokat a mai kényszerhelyzetben nem tisztelheti, akkor kezdje ennek a felismerésnek konzekvenciáját első sorban saját magára alkalmazni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.
