Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-234
Az országgyűlés képviselőházának 231*. szintén nem helyes és teljesen lehetetlen dolog az. hogy öjry 'tisztviselő pl. a kamarai titkár azért, mert hátralékban van a kamarai tagdíjjá-, titkári állasát eivesz^tse. Azt mondotta a képviselőtársam, hogy hiszen megválasztották eire az állásra, tehát furcsa dolog volna, hogy mert nem fizetett t tagdíjat, mielőtt lejárna megbízatása, elveszítse ezt az állását. Ez tényleg kissé furcsán nézne ki, de az is furcsa dolog, hogy a kamarának éppen az a tisztviselője, aki a tagdíjak behajtására hivatott, akinek kötelessége a tagdíjak behajtása, az a titkár, akinek jó példával kellene előljárnia, akinek példaképpen kellene világítania, hátralékban legyen a tagdíjjal. Ha a kamara tisztviselői sem fogják a tagdíjakat megfizetni, akkor hogyan lehet azt a kamara egyéb tagjaitól megkövetelni. Amennyire tehát furcsa az, hogy egyesek elveszítsék állásukat, legalább is anynyira furcsa, vagy még furcsább azt követelni, hogy tisztviselők megmaradhassanak tisztviselői állásban, akik a tagdíjakat meg nem T. Ház! Én a törvényjavaslatot helyesnek, szükségesnek tartom és köszönet illeti meg az igazságügyin niszter urat, hogy ezt a javaslatot a Ház elé hozta. A törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Nincs feliratkozva senki. Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása itt ebben a Házban igen érdekes képet mutatott. Hozzászóltak ehhez a javaslathoz ellenzéki oldalról tiszteletreméltó ügyvédek, akik felszólalásukban az autonómia, a szólásszabadság és a jogok védőinek tüntették fel magukat. Én ezeket a felszólalásokat olyanoknak tekintem, m nt amelyek illető képviselőtársaim meggyőződéséből fakadnak. Én tiszte em mások meggyőződését, éppen ezért ezekben a felszólalásokban is bizonyos mértékig, azt mondhatnám, kedvem^ tellett. Azt hiszem azonban, hogy igen t. képviselőtársaim, akik ellenző módon szólaltak itt fel, egészen ferde szemszögből nézték ezt a javaslatot és egészen helytelenül értelmezték az én intencióimat, amelyek engem ennek a javaslatnak benyújtásira vezettek. T. Képviselőház! Tisztában kell lennünk azzal, hogy az ügyvédi kamaráknak t a nemfizető tagokkal szemben ma igen ^súlyos jogaik és igen messzemenő kötelességeik vannak. A nemfizető tagokkal szemben fennáll az ügyvédi kamarának az a kötelessége, hogy a nemfizető tagot bizonyos idő elmultával a kamara ( létszámból törülje, ami által az illető ügyvéd szájából kiveszik a kenyeret. Az igazságügyminiszter az ügyvédi kamarák legfőbb felügye'eti hatósága és méltóztassanak elhinni, amikor észleltem, hogy az ügyvédi kamarák törlési kötelességeiknek humanitárius szempontokból nem tesznek eleget, nem tettem meg azokat a lépéseket, amelyek talsn hatalmamban állottak volna, hogy ennek a kötelezettségnek érvényt szerezzek, hanem éppen ellenkezően, benyújtottam ezt a törvén yjavas 1 a*ot. ame'ynek 10. % ában a múlt év végéig felszaporodott hátralékokra öt év alatt fizetési kedvezményi nyújtottam. Épülése 193 h január 18-án, csütörtökön. 287 pen ellenkezője igaz tehát annak, amit t. képviselőtársaim állítanak, nnyy ez a törvényjavaslat nem humánus. Ennek a törvényjavaslatnak benyújtására a mai nehéz r gazdasági helyzet és a szociális bajok teljes átériése vezetett engem. (Ügy van! a középen.) Azt mondják ellenzéki t- képviselőtársaim, hogy én a autonómiát támadom. Nem hiszem, — és kérem, vegyék ezt komolyan — hogy nálam meggyőződésesebb híve lenne az autonómiának. Megvannak az okaim, hogy miért tartom fontosnak az autonómiát, miért tulajdonítok erőt az autonómiának és ha így érzek, akkor lehetetlen, hogy én az autonómiát támadjam. En az autonómia védelmében nyújtottam be ezt a javaslatot, mert az olyan autonómia, amelyen belül az autonóm testület tagjai csak jogokat gyakorolnak, de kötelességeket nem teljesítenek, halálra van ítélve. Hiszen az autonómiának elsősorban erkölcsi tartalma kell hogy legyen, amely a kötelességteljesítésben csúcsosodik ki. Ezt a kötelességteljesítést akarom itt magas piedesztálra állítani, ezt a kötelességteljesítést teszem ennek a javaslatnak vezérelvévé és ezt a kötelességteljesítést akarom itt védeni. Ez a kötelességteljesítés különösen fontos az ügyvédségnél, amely egész munkájában jogok érvényesítője, tehát mint a jogok érvényesítője, elsősorban hivatott kötelességeiknek teljesítésére. (Ügy van*! a középen.) T. Képviselőház! Mit védek itt én ebben a javaslatban? Védem azt, hogy a nagy taglétszámú ügyvédi kamara autonómiája élő valóság legyen. Mert miből áll az az autonómia? Györki Imre t. képviselőtársam felolvasta az ügyvédi rendtartás 19. és 21. §-át. Ez a 19. és 21. §, amely az ügyvédségnek, mint testületnek feladatairól és jogosultságairól beszél, adja meg az autónóunia tartalmát. De milyen autonómia az, hogyan nyilvánul meg az ügyvédségnek, mint testületnek valódi akarata olyan közgyűlésen, amelyet csupán a közgyűlési rendszer paródiájának lehet nevezni? (Ügy van! a középen.) En 25 évig voltam ügyvéd Budapesten. Nem (másoktól hallottam és nem könyvekből és újságokból olvastam, hogy milyen egy ügyvédi kamarai közgyűlés, hanem magam láttam 25 éven keresztül. Egy helyiség, amelybe csak egy-kétszáz ember fér el és ahova 3000 ember van közgyűlésre összehíva; tanácskozás, amelyen senki sem érti a másik szavát és ahol a jobbízlésű emlberek nem óhajtanak # a hangban versenyezni. Vannak magasnívójú felszólalások is az ügyvédi kamarai közgyűléseken, de sajnos, az értékesebb elemek folytonf oly vast eltávolodtak az ügyvédi kamarai közgyűléstől és végül dobogója lett féktelen indulatoknak, féktelen elgondolásoknak és születtek olyan határozatok, a^ kamara testülete egészének határozatai gyanánt, amelyekre a budapesti ügyvédi kamara talán nem lehet mindig büszke. En tisztelem az autonómiát, akarok a szavára adni, de éppen azért, mivel tisztelem és akarok a szavára adni, olyanná akarom tenni, hogy határozataiban a kar valóságos akarata nyilvánulhasson meg. Ezért ebben a javaslatban olyan közgyűlést óhajtottam szervezni, amely közgyűlésen, követett úton ugyan, de a kar valamennyi tagjának akarata megnyilvánulhat, mert hiszen a szavazás kötelezővé van téve és nem úgy van, hogy a mozgékonyabb, szorgalmasabb és féktelenebb emberek vesznek csak részt a szavazásban, hanem a karnak konzervatívabb, nyugodtabb, komolyabb és t?lán kényesebb ,ízlésű elemei is, va.gy.,sze.méiyes.e?v
