Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

260 Az országgyűlés képviselőházának í utazásra csábító olcsó költségeket indokolatlan vízumköltségekkel megdrágítjuk, akkor megint csak az eredményes utazási akciók hatófokát csökkentjük indokolatlanul. Legvégül pedig minthogy az utódállamokkal való kapcsolatban sem a pénzkérdés nem bírhat ilyen jelentőséggel, sem pedig a presztízskérdés nem tolulhat előtérbe, bizton el kell várni, hogy legalább ebben a vonatkozásban, — amiként ezt maguk az érdekelt utódállamok is csinálják — felfüggesztik a főidény alatt a vízumkényszert és így a Magyarországon üdülni akaró megszálltterületbeli magyarok minden akadály nélkül hazalátogathassanak. T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor a vízumkényszerrel kapcsolatos interpellációmat előterjeszteni. További állásfoglalásomat természetesen a külügyminiszter úrnak jövő szerdára beígért válaszától teszem függővé. (Tapses helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a külügyminiszter úrnak. Sorrend szerint következik Rakovszky Tibor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az internelláeió szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a tiszaföldvári járás főszolgabírája az ottani Függetlenségi és 48-as Olvasókörnek december hó 26~án tartandó táncmulatságára beadott kérvényét politikai indokokból elutasította? Hajlandó-e a belügyminiszter úr Jásznagykunszolnok vármegye alispánját ' és a tiszaföldvári járás főszolgabíráját megfelelő magatartásra utasítani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rakovszky Tibor: Igen t Képviselőház! Méltóztassanak megbocsátani, hogy most, amikor az ország közvéleményét mindenekelőtt komoly és súlyos kül- és 'belpolitikai kérdések tartják izgalomban, én mégis ilyen kicsinek látszó dolgokkal vagyok bátor az igen t. Ház figyelmét és türelmét igénybe venni. Politikai szabadságjogokról, gyülekezési jogról lévén azonban szó, ezt a kérdést nem lehet olyan könnyedén kezelni, ahogyan, sajnos, éx>pen a Jászságban kezelik a politikai hatóságok. (Andafrázi-Kasnya Béla: Miért, máshol nem? Mindenütt így van!) En speciálisan ezekkel óhajtok most foglalkozni. Üigy érzem, vagy legalább is úgy tűnik fel előttem, mintha a közigazgatási hatóságok a Jászságban a mi pártunkkal, mint valami államellenes vagy társadalomellenes párttal szemben járnának el, olyan eszközöket alk aknáznak. Pedig, ha van társadalmi osztály, amely a mai súlyos viszonyok között is mindenkor megőrizte higgadtságát, ön fegyelmezettségét és határtalan türelmet tanúsított, akkor elsősorban a magyar falusi .nép volt, és éppen azért megérdemelné, hogy a hatóságok vele szemben is méltányos elbánást tanúsítsanak. Csak egypár konikrét adatot óhajtok felsorolni. Az igen t. belügyminiszter úr mindig arra az álláspontra helyezkedik, hogy »méltóztassanak hozzám konkrét adatokkal fordulni és nem fog késni az orvoslás«. Mindjárt az első esetben bátor voltam az igen t. belügyminiszter úrhoz fordulni, az orvoslás azonban, sajnos, elmaradt. Őszintén be kell vallanom, lehet^ hogy az idő rövidsége miatt, mert éppen karáesony első napján történt az illető kérés és 26-ára vonatkozóan adatott be, úgyhogy talán fizikailag sem volt módjában a belügy 3. ülése 193 U január 17-én, szerdán, miniszter úrnak intézkedni. Ha azonban megmondom, hogy miről van szó, talán mosolyogni fognak t. képviselőtársaim.. Arról van szó, hogy a tiszaföldvári független és 48-as olvasókör december 26-án, tenát karácsony másodnapján egy polgári kis mulatságot óhajtott rendezni, amelynek engedélyezése céljából a főszolgabíró úrhoz fordult. Nem mondom, hogy a mai súlyos időben talán nem egészen illendő gyakran mulatságokat rendezni, de éppen ebben a szomorú időben nem volna szükség akadályokat gördíteni az elé, hogy az emberek ezekben a súlyos nehéz időkben, ha akarják, egy kicsit kimulassák magukat. A főszolgabíró úr a következő indokolással utasította vissza ezt az igazán nagyon szerény kérelmet (olvassa): »A 48-as olvasókörben a közelmúltban politikai gyűlést tartottak, ahol a politikai ellentétek annyira kiéleződtek, hogy az ott megjelent hatósági biztos kénytelen volt több embert csendőr által kivezettetni.« Inter parentézim megjegyzem, hogy akkor felbérelt, idegenből hozott egyének próbálták megzavarni a mi gyűlésünket és ezeket vezettette ki az igen t. hatóság. »Ebből kifolyólag megtörténhetik, hogy a rendzavarók — akik nem odavaló emberek voltak — a bál alkalmával is megjelennek — karácsony másodnapján — és a legutóbbi kiyezettetésük miatt a kör vezetősége, vagy tagjai ellen bosszút forralnak — borzalmas emberek lehetnek — és a rendet megzavarják, már pedig a mai nehéz időben minden alkalmat kötelessége a hatóságnak elhárítani, illetőleg megelőzni, amely a községlakosságának békéjét megzavarni látszik.« Ennek ellenére a tiszaföldváriak nem hagyták annyiban a dolgot, elmentek a főszolgabíró úrhoz, hátha meg tudják lágyítani a szívét. Ezzel a szívlágyítási kísérlettel kapcsolatban a kör elnöksége a következő levelet intézte hozzám (olvassa): »Fájdalommal kell tudatnom, hogy Tisza földváron a közelmúltban tartott gyűlésből kifolyólag a tiszai alsó járási főszolgabíró a kör karácsonyi bálja megadására vonatkozó kérelmünket elutasította azon idezárt határozatában felsorolt indokolással, ami a valóságnak nem felel meg. A mai napon történt értekezleten az ülés elhatározta, hogy három ember keresse fel a főszolgabíró urat és kérje meg, hogy a folyó hó 26-án esti órákra tervezett bál megtartását engedélyezze, de ezen szóbeli kérelmet is elutasította.« Most jön az érdekes rész (tovább olvassa): »A főszolgabíró úr teljesen hajlíthatatlan maradt. A küldöttség felhozta indokul, hogy a már tervezett bál kiadásai közel 60 pengő körül mozognak, amire azt felelte, hogy fizesse meg Ulain képviselő úr — tudniillik a gyűlésen annak idején ő vojt jelen — és mielőtt az engedélyt megkérték, miért nem kértünk tőle tanácsot. Több beszélgetés után azt az ajánlatot tette, hogy fellebbezzük meg a határozatát és véleményezni fogja, azonban ajánlatosnak tartja, hogy ez ügyben írásban keressük fel a kerület képviselőjét, aki az ügy elintézésében az alispán úrnál közben fog járni és így a mulatságra kért engedély mea-adása egészen biztos.« (Hegymegi Kiss Pál: Kijárni a mulatságot! Mi van az összeférhetlenségi törvényben? — Zaj a baloldalon.) Igen t. barátaim lent Tiszaföldváron elmulasztották ezt megtenni, mert azt hitték, hogy van még törvény Magyarországon és megfellebbezték ezt a határozatot a vármegye alispánjához, aki a szokásos indokoknál fogva helybenhagyta. Hogy ez nem szórványos jelenség a Jászkunságban, erre nézve bátor vagyok egy pár