Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

258 Az országgyűlés képviselőházának 233. ülése 19 3 U január 17-én, szerdán. Mégis szükséges annak megállapítása,^ hogy az idegenforgalom n eredményes fejlesztése az a gazdasági lehetőség, amely a mai viszonyok kö­zött is bámulatos rövid idő alatt meghozza eredményeit és amely a gazdasági élet minden területén érezhető nyomokat hagy, mind az új kereseti lehetőségek kialakulása, mind pedig a meglevő gazdasági egyedek megerősödése szem­pontjából. A tárgyilagosság megkívánja annak meg­állapítását, hogy idegenforgalmi intézmé­nyeink politikájában, illetve munkálkodásá­ban az utóbbi időben számottevő haladás van, ós ha még vannak is érthetetlen dolgok, ame­lyek útját állják annak, hogy ez a munkásság még eredményesebb legyen, mégis igen számot­tevő eredményt mutat az a szám, hogy hivata­los megállapítás szerint az utóbbi évben mint­egy 27 és félmillió pengőre tehető az az összeg, amelyet az itt járt idegenek a láthatatlan ex­port formájában a magyar gazdasági életnek juttattak. De ha ezt a számot szembeállítom az­zal az adattal, hogy ennek ellenében Ausztria idegenforgalmi bevétele 1928-ban 258 millió schillinget tett ki, tehát majdnem kilencszere­sét annak az összegnek, mint amelyet mi az idegenforgalom révén a gazdasági életnek jut­tattunk, akkor világossá válik, hogy milyen nagy teendő vár itt még a magyar gazdasági életre. Azt hiszem, nem vagyok elfogult ma­gyar, amikor azt állapítom meg, hogy az egy a kilenchez arány nem fejezi ki azt az arányt, ahogyan a magyar idegenforgalmi lehetőségek az osztrákokkal szembenállanak és különösen nem akkor, ha figyelemmel vagyok arra, hogy a külföld felé igen hathatós propagandának bizonyult eddig és remélem, annak fog bizo­nyulni a jövőben is, hogy Ausztriával szemben nálunk megvan az a nyugodt politikai és tár­sadalmi atmoszféra, amely az idegenforgalom szempontjából nem lényegtelen tényező. De ha helyt áll is az, hogy Ausztria földrajzi fekvése és idegenforgalmi intézményeinek magasabb színvonala, valamint évek óta folytatott ügyes és eredményes propagandája nagyobbarányú idegenforgalmat tesz indokolttá, mégsem sza­bad elfelejtenünk azt, hogy viszont a másik oldalon van az idegenforgalom szempontjából &sy olyan erőforrásunk, amely Ausztriának nincsen meg és amelyet, sajnos, mi a legna­gyobb mértékben elhanyagolunk, ez pedig az elszakított területek magyarsága. Nemcsak idegenforgalmi jelentőssége van annak, hogy mi azokat az érzelmi és rokoni kapcsolatokat, amelyek az elszakított területek magyarságát hozzánk kötik, ne hagyjuk eltompulni, (Ügy van! Ügy van!) hanem minden rendelkezé­sünkre álló eszközzel igyekezzünk a kontaktust minél élénkebbé tenni. (Helyeslés half elöl.) Ha már a gazdasági helyzet, az országok közötti kereskedelmi állapot leszűkíti a gazdasági érintkezés lehetőségét, ha a politikai kérdések tisztázatlansága a kultúrközösség kifejlődésé­nek útját állja, legalább mi ne emeljünk mes­terséges gátakat, hogy elszakadt testvéreink minél gyakrabban és minél tömegesebben haza­látogassanak hozzánk. (Ügy van! half elöl.) Sohasem szabad elfelejtenünk azt, hosry az idejövő nyugati emberek szempontjából Ma­gvarország néprajzilag érdekes terület, olvan kirándulási terület, ahol néhány napot tölte* nek: a kelet felől, a megszállt országrészekből idejövő idegenek — sainos, így kell ma mon­danom, mert idegen államitól »"árok — számára azonban mi nemcsak a szórakozási lehetőséget jelentjük, hanem mi jelentjük azt a régi kul­túrhelyet is, ahova érzésük és szívük vissza­vágyik. A mi színházaink, a mi szórakozóhelyeink nyújtják a magyar kultúrának azokat .a meg­nyilvánulásait, amelyeket ott nélkülözni kény­telenek. (Ügy van! Ügy van!) Es végül — bár nem a legjelentéktelenebb körülmény — az üz­leti kapcsolatok kialakulására is ez a szemé­lyes érintkezés a legmegfelelőbb, mert hiszen fokozottabb igényű szükségleteiket a mi fejlet­tebb iparunk és fejlettebb kereskedelmünk bo­csáthatja ittlétük alkalmával rendelkezésükre. Éppen ezért érthetetlen az, hogy a vízum­nehézségek elsősorban -az utódállamok felé je­lentkeznek ridegségükben. Es hogy ez a meg­állapítás nemcsak bennünket foglalkoztat, ha­nem foglalkoztatja az ott élő magyarságot is, azt igen jellemzően talán azzal tárhatom a t­Ház elé, hogy a mai napon vettem kézhez egy az idegenforgalmi kérdésekkel Erdélyben fog­lalkozó, előttem személyileg egyébként isme rétien, de szereplésénél^ fogva _ ismert úriember levelét, aki a következőket írja (olvassa): »Az Erdélyből Magyarországra^ utazó közönséggel szemben a vízum'kérdés egészen megkülönböz­tetett felfogása volna a kormány részéről in­dokolt, mert a közönségnek statisztikai ada­taink szerint legalább 95%-a magyar nemzeti­ségű. Egészen furcsa valami, hogy az impe­riumváltozás következtében román állampolgá­rokká lett magyarokkal szemben nehezíti meg a vízumrendszer a régi hazába utazás lehetősé­gét, különösen megnehezíti pedig a mostoha gazdasági viszonyok között hihetetlenül maga­san megállapított vízumdíj. A román-magyar határtól Budapestig az utazás oda-vissza 19'40 pengőbe kerül, ami 445 leinek felel meg. A magyar vízumért ezzel szemben 420 lei illeté­ket kell fizetni« Egyedül a vizűimért annyi ille­téket kell tehát fizetni, mint amennyibe a vasúti jegy oda-vissza kerül. De 420 leibe an­nak kerül, aki Bukarestben vagy Kolozsvárott lakik, ahol útlevélkirendeltségünk van. Akinek ellenben postán, vagy megbízott útján kell ezt elintéznie, annak számára még jobban meg­drágul a vízum. Ha pedig előfordulnak sürgős esetek, amikor kivételesen a határon kapják meg a hazajönni akaró erdélyiek a vízumukat, akkor 515 leinyi összeget kell ezért a vízuméjt fizetniök, ami akkor, amikor a vasúti költség megközelítően ennyit tesz ki, egészen érthető akadálya az idevaló utazásnak. Es hogy ez hogyan jelentkezik számokban, hogy mennyire valójában ez a magasan meg­állapított vízumdíj az, amely a lakosságot az utazástól visszatartja, arra nézve a levélíró azt az adatot közli, hogy »a Szent Imre-év négy hónapja i&iatt 16.000 utast vittünk Erdély minden részéből csoportosan Budapestre, mert akkor 2 pengő volt a vízum. A most •. kará­csony alkalmából rendezett társasutazásunk­nak mindössze 83 résztvevője volt, mert a 10'50 pengős vízumot az utas nem tudta, illetve nem volt hajlandó megfizetni-« De nemcsak a keleti, ránknézve ismétlem, üzleti és idegenforgalmi szempontokból is fon­tos rétegek felé vannak a vízumnak ezek az akadályai. Ha méltóztatnak az illetékes ide­genforgalmi tényezőknél érdeklődni, mindenki meggyőződhetik arról, hogy a Bécsben igen jó helyen elhelyezett magyar utazási irodánál napról-napra adódnak esetek, hogy a Magyar­ország iránt felkeltett érdeklődés alapján ame­rikai, vagy angol utasok ide akarnak jönni, amikor azonban megtudják, hogy evégből ví­zumra is van szükségük, egyszerűen lemonda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom