Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

258 Az országgyűlés képviselőházának 233. ülése 19 3 U január 17-én, szerdán. Mégis szükséges annak megállapítása,^ hogy az idegenforgalom

n eredményes fejlesztése az a gazdasági lehetőség, amely a mai viszonyok között is bámulatos rövid idő alatt meghozza eredményeit és amely a gazdasági élet minden területén érezhető nyomokat hagy, mind az új kereseti lehetőségek kialakulása, mind pedig a meglevő gazdasági egyedek megerősödése szempontjából. A tárgyilagosság megkívánja annak megállapítását, hogy idegenforgalmi intézményeink politikájában, illetve munkálkodásában az utóbbi időben számottevő haladás van, ós ha még vannak is érthetetlen dolgok, amelyek útját állják annak, hogy ez a munkásság még eredményesebb legyen, mégis igen számottevő eredményt mutat az a szám, hogy hivatalos megállapítás szerint az utóbbi évben mintegy 27 és félmillió pengőre tehető az az összeg, amelyet az itt járt idegenek a láthatatlan export formájában a magyar gazdasági életnek juttattak. De ha ezt a számot szembeállítom azzal az adattal, hogy ennek ellenében Ausztria idegenforgalmi bevétele 1928-ban 258 millió schillinget tett ki, tehát majdnem kilencszeresét annak az összegnek, mint amelyet mi az idegenforgalom révén a gazdasági életnek juttattunk, akkor világossá válik, hogy milyen nagy teendő vár itt még a magyar gazdasági életre. Azt hiszem, nem vagyok elfogult magyar, amikor azt állapítom meg, hogy az egy a kilenchez arány nem fejezi ki azt az arányt, ahogyan a magyar idegenforgalmi lehetőségek az osztrákokkal szembenállanak és különösen nem akkor, ha figyelemmel vagyok arra, hogy a külföld felé igen hathatós propagandának bizonyult eddig és remélem, annak fog bizonyulni a jövőben is, hogy Ausztriával szemben nálunk megvan az a nyugodt politikai és társadalmi atmoszféra, amely az idegenforgalom szempontjából nem lényegtelen tényező. De ha helyt áll is az, hogy Ausztria földrajzi fekvése és idegenforgalmi intézményeinek magasabb színvonala, valamint évek óta folytatott ügyes és eredményes propagandája nagyobbarányú idegenforgalmat tesz indokolttá, mégsem szabad elfelejtenünk azt, hogy viszont a másik oldalon van az idegenforgalom szempontjából &sy olyan erőforrásunk, amely Ausztriának nincsen meg és amelyet, sajnos, mi a legnagyobb mértékben elhanyagolunk, ez pedig az elszakított területek magyarsága. Nemcsak idegenforgalmi jelentőssége van annak, hogy mi azokat az érzelmi és rokoni kapcsolatokat, amelyek az elszakított területek magyarságát hozzánk kötik, ne hagyjuk eltompulni, (Ügy van! Ügy van!) hanem minden rendelkezésünkre álló eszközzel igyekezzünk a kontaktust minél élénkebbé tenni. (Helyeslés half elöl.) Ha már a gazdasági helyzet, az országok közötti kereskedelmi állapot leszűkíti a gazdasági érintkezés lehetőségét, ha a politikai kérdések tisztázatlansága a kultúrközösség kifejlődésének útját állja, legalább mi ne emeljünk mesterséges gátakat, hogy elszakadt testvéreink minél gyakrabban és minél tömegesebben hazalátogassanak hozzánk. (Ügy van! half elöl.) Sohasem szabad elfelejtenünk azt, hosry az idejövő nyugati emberek szempontjából Magvarország néprajzilag érdekes terület, olvan kirándulási terület, ahol néhány napot tölte* nek: a kelet felől, a megszállt országrészekből idejövő idegenek — sainos, így kell ma mondanom, mert idegen államitól »"árok — számára azonban mi nemcsak a szórakozási lehetőséget jelentjük, hanem mi jelentjük azt a régi kultúrhelyet is, ahova érzésük és szívük visszavágyik. A mi színházaink, a mi szórakozóhelyeink nyújtják a magyar kultúrának azokat .a megnyilvánulásait, amelyeket ott nélkülözni kénytelenek. (Ügy van! Ügy van!) Es végül — bár nem a legjelentéktelenebb körülmény — az üzleti kapcsolatok kialakulására is ez a személyes érintkezés a legmegfelelőbb, mert hiszen fokozottabb igényű szükségleteiket a mi fejlettebb iparunk és fejlettebb kereskedelmünk bocsáthatja ittlétük alkalmával rendelkezésükre. Éppen ezért érthetetlen az, hogy a vízumnehézségek elsősorban -az utódállamok felé jelentkeznek ridegségükben. Es hogy ez a megállapítás nemcsak bennünket foglalkoztat, hanem foglalkoztatja az ott élő magyarságot is, azt igen jellemzően talán azzal tárhatom a tHáz elé, hogy a mai napon vettem kézhez egy az idegenforgalmi kérdésekkel Erdélyben foglalkozó, előttem személyileg egyébként isme rétien, de szereplésénél^ fogva _ ismert úriember levelét, aki a következőket írja (olvassa): »Az Erdélyből Magyarországra^ utazó közönséggel szemben a vízum'kérdés egészen megkülönböztetett felfogása volna a kormány részéről indokolt, mert a közönségnek statisztikai adataink szerint legalább 95%-a magyar nemzetiségű. Egészen furcsa valami, hogy az imperiumváltozás következtében román állampolgárokká lett magyarokkal szemben nehezíti meg a vízumrendszer a régi hazába utazás lehetőségét, különösen megnehezíti pedig a mostoha gazdasági viszonyok között hihetetlenül magasan megállapított vízumdíj. A román-magyar határtól Budapestig az utazás oda-vissza 19'40 pengőbe kerül, ami 445 leinek felel meg. A magyar vízumért ezzel szemben 420 lei illetéket kell fizetni« Egyedül a vizűimért annyi illetéket kell tehát fizetni, mint amennyibe a vasúti jegy oda-vissza kerül. De 420 leibe annak kerül, aki Bukarestben vagy Kolozsvárott lakik, ahol útlevélkirendeltségünk van. Akinek ellenben postán, vagy megbízott útján kell ezt elintéznie, annak számára még jobban megdrágul a vízum. Ha pedig előfordulnak sürgős esetek, amikor kivételesen a határon kapják meg a hazajönni akaró erdélyiek a vízumukat, akkor 515 leinyi összeget kell ezért a vízuméjt fizetniök, ami akkor, amikor a vasúti költség megközelítően ennyit tesz ki, egészen érthető akadálya az idevaló utazásnak. Es hogy ez hogyan jelentkezik számokban, hogy mennyire valójában ez a magasan megállapított vízumdíj az, amely a lakosságot az utazástól visszatartja, arra nézve a levélíró azt az adatot közli, hogy »a Szent Imre-év négy hónapja i&iatt 16.000 utast vittünk Erdély minden részéből csoportosan Budapestre, mert akkor 2 pengő volt a vízum. A most •. karácsony alkalmából rendezett társasutazásunknak mindössze 83 résztvevője volt, mert a 10'50 pengős vízumot az utas nem tudta, illetve nem volt hajlandó megfizetni-« De nemcsak a keleti, ránknézve ismétlem, üzleti és idegenforgalmi szempontokból is fontos rétegek felé vannak a vízumnak ezek az akadályai. Ha méltóztatnak az illetékes idegenforgalmi tényezőknél érdeklődni, mindenki meggyőződhetik arról, hogy a Bécsben igen jó helyen elhelyezett magyar utazási irodánál napról-napra adódnak esetek, hogy a Magyarország iránt felkeltett érdeklődés alapján amerikai, vagy angol utasok ide akarnak jönni, amikor azonban megtudják, hogy evégből vízumra is van szükségük, egyszerűen lemonda-