Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-233
Az országgyűlés képviselőházának È$ közérdeket. Méltóztassék csak visszagondolni, Tisza István régi szajbadielvűpárti politikáját annakidején a tisztviselői apparátusnak legalább is illett, ha nem is kellett jóindulatúkig támogiatni. Utána jött az úgynevezett Êszterházy-iéle kormány, amikor már magam min, főszolgabíró tapasztaltam, 'hogy miféle ímegengedrretetlen politikai szolgalatok végzései követelik a tisztviselőktől teljesen jogtalanul illetéktelenül, amelyeknek teljesítését mint főszolgabíró, kereken megtagadtam. Az Eszterházy-kormány után jöttek a forradalmi idők, jött Károlyi Mihály, akinek forradalmi kormánya nem tűrt el, nem tolerált más tisztviselőt, mint aki a forradalmat szolgálta. Utána Kun Béla a kommunista eszméknek, a népbiztosi felfogásnak tisztviselői apparátusát vezette be ebbe az országba. Azután jöttek az ellenforradalmi kormányok, Friedrich István barátom keresztény kormánya, stb. azután ap róbb ingadozások után jött Bethlen István egységespárti kormánya egészen az utóbbi idő kig, Gömbös Gyula miniszterelnök úrig, ami kor még mindig nem vagyok tisztában azzal, hogy vájjon a Bethlen István-féle politika régi hívei biztosítottnak látják-e saját tisztviselői exisztenciájukat az új rendszerben. Méltóztassanak csak végiggondolni, hogy annak, aki csak 15 esztendőt töltött el a magyar állam szolgálatában, hányféle politikai rendszeren kellett keresztülesnie. Azt kérdezem, ha az a tisztviselő nem mentesíttetik tökéletesen a politikai befolyások alól, maradhat-e jellemes tisztviselő a magyar tisztviselői karon belül, előbb-utóbb nem következik-e be az a helyzet, ami, sajnos, bizonyos részben már be is következett, hogy a tisztviselők minden belső politikai és erkölcsi meggyőződés nélkül egyszerűen kiszolgálják a mindenkori kormányhatalmat, aminek az a rendkívül veszélyes konzekvenciája van, hogy ha odafent egy embert kicserélnek, ha azt a miniszterelnököt elveszik és egy másik embert tolnák a helyébe, a társadalom minden belső ellentálló erő nélkül, minden belső meggyőződés nélkül bárkit, ibármikor, bármiyen célból hajlandó kiszolgálni. Ez a felfogás a magyar közéletben teljesen ismeretlen volt és utalok itt nemcsak az autonómiák védelmére, amelyekről a legközelebbi napokban, azt hiszem, sok szó fog esni, hanem utalok arra is, hogy ahol erős centralista kormányzat van, mint például Franciaországban, ott rendkívül pedáns, pontos tisztviselői pragmatika védi a tisztviselői függetlenséget, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Nem érdemben kifogásolom ezt a törvényjavaslatot, nem azt kifogásolom, hogy létszámcsökkentés van, nem azt kifogásolom, hogy nyugdíjazások vannak, hanem azt a módszert kifogásolom, amely kiszolgáltatja a tisztviselőket a mindenkori kormányhatalomnak ; mert ha még nem is akarná az igen t. kormány, a helyi hatalmasságok egészen bizonyos, hogy ezen az alapon fogják ezt a törvényt kezelni. Jelleme* ember, egyenes gerincű tisztviselő ennek a rendelkezésnek a hatása alatt abba a szörnyű kényszerhelyzetbe fog kerülni nagyon számos esetben, hogy vagy tisztviselői esküjéhez fog hű maradni, vagy kénytelen lesz a kenyerét feláldozni. Én ezt a kormányzati szellemet, amely az ezeréves magyar múlttal, hagyománnyal, európai színvonallal, emberi .függetlenséggel, állampolgári méltósággal, a tisztviselői etikával,-a hivatalnoki eskü szentségével áll ellentétben, súlyosan perhorreszkálom, elítélem, vésze delmesnek tartom az ország jövője és nemzeti reményeink beteljesülése szempontjából, mert 3. ütése 193 U január 17-én, szerdán. 235 ha pártpolitikai kerékbe törik a független embereket, akkor az következik be, amit Széchenyi István olyan markáns szavakban jelölt meg, amikor azt mondotta, hogy ha az ország lakosságából kivész az alkotmányos szellem, az a nemzet elaljasodására kell, hogy vezessen. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) —Gál Jenő: Kossuth Lajos ugyanezt .mondja!) Ez a kritikám erről a javaslatról. Megdöbbenéssel és megrendüléssel veszem tudomásul, hogy ez a törvényjavaslat mint a Corpus Juris legszégyenletesebb törvénye be fog kerülni törvénytárunkba. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Ninci senki sem feliratkozva. Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságugymmiszter úr kivan nyilatkozni. Lázár Andor igazságügy miniszter: T. Ház! Ecknarüt ï'iDor igen t. képviselőtársam kormányzati szeiiemröi beszélt és annak jellemzésére rendkívül elítélő szavakat talált. En nem tudom, hogy milyen ez a kormányzati szellem kívülről, hogy csakugyan olyan-e, mint amilyennek ő látja, (Felkiáltások a baloldalon: bamos, ez bizonyos!) én csak azt tudom, hogy mi, akik ennek a kormányzatnak részesei vagyunk, ennek a kormánynak minden egyes tagja képességeinek teljességét, erejét és tudását a legvégső megfeszítésig mindennap odaadja ennek a nemzetnek. (Andaházi-Kasnya tíeia: Már amennyi van!) Mindenki annyit ad, amennyije van. (Andanázi-Kasnya Béla: Hiszen ez a kevés, sajnos!) Lehet, hogy a képviselő úrnak több volna, de a vélemények e tekintetben nem egyeznek meg. (Farkas Elemér: Ez illetékes bírálat Andaházi-Kasnya részéről!) Igen t. Ház! Magának a kérdésnek tárgyalására rátérve, egy sajátságos jelenségnek vagyok a tanuja. A nyugdíjjavaslatban a 7. %, amely a bírói kérdéssel foglalkozik, az én véleményem szerint a legnagyobb garanciákkal körülvett paragrafus volt, mert hiszen független bíró, fegyelmi bíróság döntött ebben a kérdésben és csodálatosképpen mégis ez a paragrafus volt az, amelyik a legtöbb hozzászólást kívánta. Én csak a saját lelkiismeretem előtt állok tisztán abban a tekintetben, hogy a magyar alkotmánynak teljesebb mértékű tisztelője, mint én vagyok, nincs. Lehet, hogy mások is vannak, akik tisztelik úgy az alkotmányt, de nálam jobban nem tisztelheti senki, nem értheti meg senki jobban nálam a bírói függetlenség jelentőségét. (Propper Sándor: A fővárosi javaslat!) Az ítélkezés fensége élet és halál felett, a becsület és vagyon felett való döntés magasztossága kell, hogy minden igazságügyminisztert befolyásoljon. Én ezt teljes mértékben átérzem és tudom, hogy ennek az ítélkezésnek tisztaságához és valódi fenségéhez a bírói függetlenségre okvetlenül szükség van. A bírói függetlenség a társadalom, a nemzet békés együttélésének garanciája, az állampolgári egyenjogúság garanciája és mint ilyen, részese a magyar alkotmánynak. Engem tehát nem kell arra tanítani, hogy tiszteljem a bírói függetlenséget, mert ez a tisztelet lelkem mélyén ott él és tiszta lelkiismerettel merem mondani, hogy a törvényjavaslat 7. §-ában nem nyúltunk hozzá a bírói függetlenséghez. Ellenzéki oldalon Rassay Károly igen t. képviselőtársam, akinek alkotmányos érzékéről és jogi képzettségéről, azt hiszem, nincsenek itt divergens felfogások, ezt a véleményt teljes mértékben osztotta.
