Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Az országgyűlés képviselőházának 233. getlen bíró, akit mi itt védtünk és akinek függetlenségét kívántuk a törvényben biztosítani. (Ügy nam! Ügy van! a közéven.) Sajnos, nem jött vissza a független tisztviselő, hanem viszszajött 2500 halálra ítélt tisztviselő, akiket már Sátoraljaújhelyen beültettek a siralomházba és akik közül mindenki azt hiszi, hogy a másik lesz az. (Müller Antal: Hogy most remegjenek százezren!) Erre csak azt mondhatom, hogy nem helyes és nelm egészséges politika ez. A t. igazságügyminiszter úr tegnap a bizottságban igen helyesen azt mondotta, hogy törekvése a konfliktusokat lehetőleg elkerülni az alkotmányos tényezők között. En ezt a gondolatot, ezt a törekvését kérem a kormány következő lépései tekintetében is. Ne méltóztassék minden társadalmi rétegben, minden törvényhatóságban és autonómiában konfliktusokat keresni, amikor arra nincs szükség. Kérem az^ igazságügyminiszter urat, érvényesítse befolyását a kormányban abban az irányban, hogy azt a konfliktust, amelyet most a kormány a fővárossal szemben j meg akar kezdeni, méltóztassék elsimítani. Mél- j tóztassék lehetőleg kerülni a konfliktusokat s méltóztassék a békét és a nyugalmat lehetőleg : megóvni ebben az országban. A törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Végtelenül saj; ! nálom, hogy nem tudok olyan megelégedésszerű j hangon foglalkozni ezzel a módosítással, ami- j !yennel az ellenzéki oldalról Petrovácz mélyen | t. képviselőtársam, személyi szimpátiák han- | goztatásával, ezzel a kérdéssel foglalkozott- [ Figyelmeztetni akarom a mélyen t. Képviselő- ! házat arra, hogy itt Budapesten az elmúlt napokban Európa legkiválóbb alkotmányjoffi tudósai együtt voltak és tanácskoztak. Többek között a mi részünkről, magyar részről is igen jelentős felszólalások hangzottak el. A mai idők mérlegén hagyomány és forradalom címlete alatt elvi kérdések voltak szőnyegen. íme t. Képviselőház és különösen igen t. többség, itt van az alkalom, amikor tanúságot lehet tenni arról, hogy a magyar hagyományoknak lépcsőzetes fokain kiépült magyar alkotmány ez- j zel a lépéssel milyen veszedelmes lejtőre kerül. Ezt látva, meg kell állnia minden gondolkodó embernek, azt merem mondani a magyar alkotmányra féltékeny minden törvényhozónak és l szigorú bírálat alá kell venni azt, ami most itt történik. Nem az a lényeg, hogy ez a 7. § most foírói tanácsra, vagy ellenzésre elmarad egy olyan törvényjavaslatból, amelyet körömszakadtig védett a kormány. Nem a megjelenés, vagy az eltávolítás módja az, amely a lényeghez tartozik- Itt észre kell vennünk, hogy a kormány ez állásfoglalása folytán megdőlt egy hagyomány és megdőlt egy alkotmányi alaptétel; ez a Ház már hosszú idő óta igyekszik a maga tekintélyét leszállítani, de soha ilyen pregnánsan nem mutatkozott meg az, hogy kisiklott a magyar alkotmánynak ez a pillére, mint ennél az egyszerű szakasznál és ennek a megszavazásánál^ Kitűnt, hogy ennek a szakasznak kormányképviseletével megszűnt a magyar képviselőháznak az az évszázados hagyományra épített jellege, amely à közélet súlypontját és a közjogi erőnek, a nemzeti képviselet szuverenitásának súlypontját ennek a Háznak kezébe tette le. Mi történt? A bizottsági ülésen, de a pléKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 193U január 17-én, szerdán. 231 numhan is a kormánv szakminisztere, az igazságügy miniszter úr és a kormány elnöke fe. Állottak s ünnepélyes kijelentéseket tette* igazságügyminiszter úr azt a kijelentést tette, hogy ez a szakasz arra való, hogy a bírák megszabadulhassanak olyan elemektől, amelyek nem méltóak a bírói palástra. Bocsánatot kérek, hát abban a tiszteletreméltó karban, abban az alkotmánybiztosítékban olyan baj van, hogy törvényre van szükség, hogy kiakolbolíttassanak olyan bírói egyéniségek, akik alkalmatlanok az ítélethozatalra, amint ez a törvényszakasz mondja, hogy aki nem szakképzett, vagy aki nem végez elég munkát vagy akinek a viselkedése nem megfelelő, azt el kell távolítani? Valóban, gondolkodóba kellett esni, hogy vájjon nem kell-e meghajolni az ilyen érvek előtt. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy: ez a szakasz, ez a kényszerszakasz az én szakaszom s n többségi «áriban, nimely a magyar alkotmányosság erőpróbája tekintetében kellene hogy védő korolláriuma legyen annak az erőnek, amelyet a magyar Képviselőház jelent, aláírásokkal biztosították azt,^ hogy a miniszterelnök úrnak ez a kabinetkérdése, egy bizalmi kérdésnek nyilvánított problémája kudarcot ne valljon. Csak így született meg a törvényjavaslat első megszavazásaT. Ház! De mi történik a Felsőházban? A Felső házban u bírák előkelő képviselete odaállt s azt mondta a kormánynak, hogy ezt nem engedjük s erre az történt, hogy a kormány elnöke, aki ezt a szakaszt kabinetkérdésnek nyilvánítva megszavaztatta, s az igazságügy miniszter úr, aki itt a Házban kötötte magát a szakasz megszavazásához, a Felsőházban egyszerre visszavonult, idejön most a Ház elé, s pont az ellenkezőjét kívánja a parlamenttől és a parlament többségétől, annak, mint amit azelőtt kívánt. Akik ezt az elvi ellenmondást nem látják és akik ezt a szakaszt most a történtek után megszavazzák, azok megássák a sírját annak a hagyománynak, annak az erőnek, annak a méltóságnak, annak a tekintélynek, annak a szuverén erőnek, amely ebben a Házban lakozott évtizedek óta, sőt évszázados hagyományokban. (Ügy van! a baloldalon.) T. többség, én a legigénytelenebb tagja vagyok ennek a Háznak, aki mögött sem nagy párt nem áll, sem olyan sereg nincsen, amely ideállhatna és hirdethetné a maga felfogását, de itt áll mellettem a törvény, itt áll a magyar tradíció és gyönge szavammal akarom, hogy legalább néhányan lássák be odaátról, hogy ez a veszedelem, amelybe belerohannak kormányzati vezetés mellett, a magyar alkotmány védelmében kötelességeket ró t. képviselőtársaimra. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) Most egy olyan jogforrást fogok megemlíteni, amelyre a törvény legfőbb őrének figyelmét külön is felhívom. Mostanság igen gyakran hangoztatják, hogy a házszabályok a vitatkozás szabadságát túlontúl megkötik. En felhívom a t. Ház figyelmét a jelenleg érvényben lévő házszabályok 132. §-ára, amely, igen bölcsen, miíigában foglalja a nyugati parlamentarizmusnak azt aiz erejét, mely a bizalmi kérdéssel kapcsolatban él mindenütt, ahol a szuverén országgyűlés a maga alkotmányos formalizmusában megvan, ez szinte konzerváló erővel nyilatkozik meg a magyar házszabályokban. A 132. § ugyanis azt mondja: minden képviselőnek joga van olyan napirendet indítványozni, amilyet kíván. A napirendi indítvány azonban csak akkor tűzhető tárgyalásra, ha az kellőleg 33