Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-232
2âo Az országgyűlés képviselőházának 2$2^ ülése 193 U januá.r 16-án, kedden. a joggal, hogy feleletet adhassak azoknak a képviselőtársaimnak, akik napirendi felszólalás keretében három fontos problémát tettek szóvá. Elsősorban felelni kivánok Hegymegi Kiss Pál igen t. képviselőtársam felszólalására. Es itt engedje meg t- képviselőtársiam, hogy kifejezést adjak meglepetésemnek, hogy éppen a kormányelniöik úrnalk 1 Sátoraljaújhelyen tartott beszéde után, amikor bejelentette, hogy az ifjúság problémájával miként kíván foglalkozni és bejelentett konkrét bekövetkezendő tényeket is, akkor vádolja meg igen t. képviselőtársam a kormányt azzal, hogy az ifjúság problémájával nem foglalkozik. (Hegymegi Kiss Pál: Nem vádoltam a kormányt, csak foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Ha zaj van, akkor egy hónapig foglalkoznak ezzel.) Azt méltóztatott mondani, hogy a kormány nem foglalkozik az ifjúság problémájával, ez pedig vád. A kormány az ifjúság problémájának megoldásával foglalkozik, a kultuszminisztérium kebelében létesített erre a célra egy külön szervet, amely a kultuszminiszter úr vezetésével ezzel a kérdéssel behatóan és lelkiismeretesen foglalkozik. A miniszterelnök úr sátoraljaújhelyi beszédében bejelentette, hogy 1200 végzett ifjút kíván rövid időn belül álláshoz juttatni. (Rassay Károly: Ennyi az évenkénti plusz, amelyet nem tudnak elhelyezni!) Azokat az évenkénti pluszokat, amelyek eddig előálltak, egyszerre elhelyezni úgysem lehet és a múltra visszamenőleg egy csapásra ezt a kérdést eintézni és eliminálni nem lehet. (Peyer Károly: Egyelőre a fogházőröket helyezik el! — Zaj.) Mindenesetre kritika tárgyává méltóztatott tenni a kormány magatartását, mintha az ifjúság problémájával nem foglalkoznék, pedig 1200 egyetemi ifjúnak elhelyezése a kormány részéről mindenesetre olyan lépés, amelyért nem gáncsot, hanem elismerést érdemel. (Kun Béla: De már rég kellett volna! — Peyer Károly: Ezek csak szavak, a gyakorlat más! —- Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.} Elnök: Csendet kérek. (Peyer Károly: Egyelőre a zupás őrmestereket helyezik el!) Kérem Peyer Károly képviselő urat, maradjon csendben! (Peyer Károly: Így van! A zupás őrmestereket és a fogházőröket helyezik el!) Már egyszer el méltóztatott mondani. Kérem a képviselő urat, maradjon csendben! Sztranyavszky Sándor: En tehát megállapítom Hegymegi Kiss Pál igen t. képviselőtársammal szemben, hogy a kormány ennek a fontos problémának megoldása érdekében igenis kötelességszerűleg és lelkiismeretesen tenni és cselekedni kíván, akar és tud. (Helyeslés jobbfelől. — Mozgás a baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után áttérjek Sigray igen t. képviselőtársam felszólalására és megállapítsam azt, hogy azzal a külpolitikai beállítással szemben, amelyet ő hangoztatott, egészen más a tény és a valóság. (Friedrich István: Ejha!) Elsősorban is, mire méltóztatott alapítani a mélyen t. képviselő úrnak azt az állítását, hogy a kormány germanofil politikát folytat? (Gr. Sigray Antal: Ebben a hírben áll! Engem meggyőzhet, de tessék másokat meggyőzni!) Hogy ki milyen hírben áll, engedelmet kérek, az attól függ, hogy ki milyen mértékben lelkiismeretes, és ki milyen meg nem felelő módon, meg nem felelő irányban állít be valakit. A kormány semmiféle olyan külpolitikát nem folytatott és nem folytat, amely bárkinek is jogcímet adna arra, hogy azt ilyen beállításba helyezze. (Reisinger Ferenc: Hát a berlinii út?) Különíben is, szerény felfogásom szerint, még ha így lenne is, mint ahogyan nincs így, akkor sem lenne indokolt a magyar törvényhozás házában úgy állítani be a kormányt, hogy ez a beállítás ne legyen alkalmas arra, hogy a magyar nemzeti érdekeket szolgáljuk vele. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől. — Zaj a baloldalon.) A kormány — mint ahogyan a kormányelnök úr ezt már több ízben is kijelentette és megállapította — egyedül magyar politikát folytat, (Jánossy Gábor: Ügy van!) amely magyar külpolitika a magyar nemzeti érdekeket van hivatva szolgálni és mindenkinek megértő kezet nyújt, aki a magyar nemzet érdekei felé megértést tanúsít. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A kormánnyal szemben fel méltóztatott állítani azt a tételt is, hogy a kormány nem fordít elég gondot a francia közvéleménynek a magyar ügy és a magyar igazság iránti megnyerésére. Ezzel szemben hivatkozom arra, bogy a magyar külügyminiszter úr éppen a közelmúltban jelent meg Párizsban. (Jánossy Gábor: Ügy van! — Gr. Sigray Antal: Én többet tudok, mint ön! — Peyer Károly: Ugyanakkor Papén Budapesten volt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sztranyavszky Sándor: Nem vagyok mindentudó és csaLhatatlannak isem tartom magamat, — lehet, hogy a képviselő úr többet tud, mint én, nem is vindikálom magamnak, hogy többet tudjak — de megállapítom azt, hogy legalább tudomásom szerint a külügyminiszter úrnak Franciaországban tett látogatása a magyar érdeknek és a magyar külpolitikai szempontoknak értékes "szolgálatot tett. (Peyer Károly: Nem! Éppen az ellenkezője igaz! — Jánossy Gábor: Honnan tudja? Ott volt? — Peyer Károly: A francia lapok őszintén megírták!) Elnök: Kérem Peyer Károly képviselő urat, maradjon csendben (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Sztranyavszky Sándor: Meg vagyok győződve arról, hogy a t. képviselőtársamnak a kormány iránt érzett szerelméből (Peyer Károly: Az változatlan!) folyik az az érzése, b-Ogy jobb szeretné, ha az az út nem járt volná eredménnyel. Mint magyar ember azonban mégis csak azt kívánhatja, hogy eredménnyel járjon. (Jánossy Gábor: Ügy van! — Reis. nger Ferenc: Ezek gyanúsítások! — Peyer Károly: Ezekre a kitételekre nem is érdemes válaszolni!) Méltóztassék megengedni, hogy reflektáljak még a szélsőbaloklal -részéről elhangzott arra a beállításra és a tényekkel meg nem egyező kijelentésre... (Reisinger Ferenc: A hülyék korszakáról miért nem beszél? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sztranyavszky Sándor: ... hogy a kormány a munkanélküliség problémájával nem foglalkozik; (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De nem ám!) kijelentéseket tesz, és ma több a munkanélküli, mint amennyi a múltban volt. (Peyer Károly: Diósgyőrött megint levontak az állami üzemekben a munkabérből!) Elnök: Ismételten kérem Peyer képviselő urat, maradjon csendben! Sztranyavszky Sándor: Ezt minden reális alapnélküli, téves és tendenciózus beállításnak tekintem! (Farkas István: Hol a munka?) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: Növekszik a munkanélküliség! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak!
