Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-232

218 Az országgyűlés képviselőházának í tulajdonképpen idehaza volt s az sem, hogy az ö tudtukon kívül egyesek úgy állították be a kérdést, mintha a revizió lehetősége már a közelségben volna. Ünneprontás lett volna éppen karácsony és az évforduló előtt, amikor mindenki bizakodik és reménykedik, ezt a várakozást lelohasztani. De éppen az újév kezdetén maga Bethlen István gróf mutatott rá beszédében arra, hogy a revizió még távol van, hogy reálpolitikát kell folytatnunk (Helyeslés balfelől,) és hogy nem szabad magunkat illúzióknak odaadni. Ez tényleg így is van. (Ügy van! balfelől.) De ha kutatom, hogy miért, akkor az okokat talán egyrészt a Bethlen István által előadott külpolitikai helyzetben és egyrészt itthon is a feltételek megadottságának hiányában kell keresnem. Tudjuk, hogy a külpolitikai helyzet a hitleri rezsim uralomrajutása után úgy alakult, hogy Anglia és Franciaország teljesen egyek a béke megóvásában és féltik a békét Németországtól. En kész örömmel hitelt adok Hitler kancellár békenyilatkozatainak és annak a kijelentésének, hogy esze ágában sincs háborút felidézni, de legnagyobb sajnálattal magam konstatáltam, hogy sem a francia, sem az angol közvélemény, sem a francia, sem az angol hivatalos körök az ő kijelentéseinek hitelt nem adnak. (Buchinger Manó: Jól is teszik! — Peyer Károly: Jól ismerik! — Zaj a s'zélsőbaloldalon.) Ahogyan a háborúelőtti évtizedben a német császártól kezdve az összes kancellárok, generálisok és admirálisok mind biztosították Angolországot, hogy Németország flottaépítése egyáltalán nem irányul Anglia ellen, s ennek hitelt nem adtak, éppúgy most nem adnak hitelt annak, hogy Németország nem készül háborúra. Ez tény és adottság. És éppen Bethlen gróf maga mondotta, hogy nekünk nem elég az angol közvéleményt felvilágosítani próbálni, ott barátokat r szerezni és meglévő barátaink számát szaporítani, — ami éppen ezeknek az uraknak bizonyára sikerült most odakint — hanem nekünk meg kell győznünk a francia közvéleményt is. (ügy van! balfelől.) Kérdezem, hogy történt-e ebben az irányban a hivatalos politika részéről valami ebben az országban? Történt-e valami abban az irányban, hogy mi, akik bizonyosan tudjuk, hogy egy békés revízió az összes nagyhatalmak hozzájárulása nélkül lehetetlen, éppen a francia közvéleményt vagy a francia hivatalos politikát magunknak megnyerjük^ és történt-e valami idebent, hogy tetszetőssé tegyük ennek az országnak mai állapotát ahhoz, hogy azok, akiket tőlünk elszakítottak, ide csatlakozzanak'? Nem magyar véreinkről beszélek ezúttal. Meg vagyok győződve arról, hogyha bármilyen rossz kormányzat is volna ebben az országban, magyar véreink még akkor is hozzánk csatlakoznának. Azokról a nemzetiségekről beszélek, akikkel mi rokonszenvezünk és akikről reméljük, hogy bármilyen formában -— legyen az a Bethlen gróf által előadott autonómia, vagy más forma, erről ma nincs időm beszélni — hozzánk csatlakoznak. Ha az elsőt veszem, konstatálnom kell, hogy semmi sem történt a hivatalos politika részéről Franciaország barátságénak megnyerésére. Igaz, hogy azt mondja a miniszterelnök úr, hogy mi nem csinálunk germanofil, vagy frankofil politikát, — lehet, hogy nem ezzel a szóvá! mondja — hanem mi magyar politikát csinálunk. Engedelmet kérek, hiszen magától értetődő, hogy először is nem tételezünk fel felelős politikai állásban lévő férfiúról mást, '. ülése 193% január 16-án, kedden. mint jóhiszeműséget és hazafiságot, másodszor pedig nem tételezzük fel róla azt, hogy a magyar eszmét nem teszi előbbre bármely más nemzet eszméjénél. De lehet, sőt kell is egy olyan politikát csinálni, amellyel egyes államokat más államokkal szemben előnyben, vagy barátságban részesítünk. S mit látunk itt? Az egész külpolitika, amely itt lejátszódott, amely a miniszterelnök úrnak Münchenbe szándékolt, de Berlinben és Erfurtban végzett útjában, a miniszterelnök úr nyilatkozataiban megnyilvánult, s amely szerint a magyar revizió ügye össze van kötve a német revizió ügyével, (Zaj balfelől.) amint azt hazajövetele után itt tett nyilatkozatában kijelentette, mindenesetre azt a hitet keltette Franciaországban, — és ez a hit tartja is magát a Quai d'Orsay-n — hogy a Dísz-téren germanofil politika folyik. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy hiszen a politikában sok minden változik és hamar felejtenek. Lehet, hogy a belpolitikában hamar felejtenek, ez így is van, a külpolitikában azonban nagyon is visszaemlékeznek egyes jelenségekre és egy hirtelen frontváltozás sokkal nehezebb, mint a belpolitikában, sokkal nehezebb ered menyeket elérni, vagy megérteni egy frontváltozást, mint a belpolitikában. Ha tehát mi azt akarjuk, hogy eredménnyel menjenek ki és keli is, hogy kimenjenek, ahogy azt a miniszterelnök úr mondja, vagyis ahogy — bocsánatot kérek, elszóltam magamat — Bethlen István gróf mondja — (Derültség.) egyesek a külföldi közvéleményt felvilágosítani, akkor ennek a hivatalos politikának nem szabad továbbra is germanofilnak maradni. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a széhöbalcldalon.) Mert ez a germanofil politika mindent eredményezhet, lehet, hogy megvan ennek az oka, megvan az indokoltsága, de akkor ne beszéljünk arról, hogy békés revíziót akarunk elérni, mert ezen az úton a békés revíziót nem szolgálja a kormány politikája. Ha pedig azt nézem, hogy belpoiítikailag megvan-e az adottság, kérdezem, hogy szabad-e megengednünk magunknak azt a luxust, hogy felemlítsük még azt is, hogy ha esetleg nekünk nem konveniál ez a parlament, — bár szeretném tudni, hogy niiért nem konveniál a kormánynak — akkor arról is lehetne szó, hogy itt diktatúra jöjjön. A miniszterelnök úr szerint vannak, akik azt hiszik, hogy ő erre alkalmas. Diktatúrát csinálni ebben az országban és ugyanakkor békés revíziót hirdetni és apellálni Franciaország és Angolország érzelmeire és igazságszeretetére, nem lehet. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Eszeágában sincs senkinek a diktatúra! — Zajos ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Tauffer Gábor: Már megkezdték Budapesten! — Farkasfalvi Farkas Géza: Minden intézkedés ebben az irányban megy! — Jánossy Gábor: Ugyan kérem!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Sigray Antal: Nem lehet, — bár nem hivatalos helyről, hanem félhivatalos helyről jött ez — kifelé autonómiákat ígérni, vagy kilátásba helyezni, ugyanakkor, amikor az itt meglévő és bevált régi autonómiákat megakasztják. (Elénk ta/ps a bal- és a szélsobaloldolon. — Kun Béla: Kétlaki játék! — Friedrich István: Marci a m Tattersall!) Lehetetlen azt az egyetlen függetlenséget, amely ,a lerongyolódott és függőségben lévő társadalomnak még