Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-232

214 Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 193Jp január 16-án, kedden. oka is. Annak a jegyzőnek, hogy népét kormá­nyozhassa, hogy a falu békéjét, nyugalmát fenntarthassa és hogy kint a faluban őre lehes­sen a nemzeti gondolatnak, szüksége van a nép bizalmára. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Már pedig a magánmunkálkodás kérdése erősen bizalmi kérdés. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Méltóztassék tudomásul venni, hogy az a jegyző belát minden egyes kunyhóba, (Bánó Iván: Ismeri a tömegeket!) nagyon jól tudja, hogy például egy vagyonátadást, vagy egy szerződést a családnak milyen perpatvarai előz­ték meg, sokszor preventive is tud jótékony befolyást gyokorolni, (Bánó Iván: A telek­könyvekkel tisztában van!) nagyon jól tudja, hogy annak a gazdának földje hol fekszik, milyen terhek vannak rajta, mi az érdeke az egyes családoknak, isineri például az átadó természetét, ismeri az átvevő természetét, tudja, hogy hol kell megvédeni a szülőt, hol kell esetleg megszorítani a fiút. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Uraim, ezt mind nem tudják az ügyvédek, ezt csak kint a falusi jegyző tudja. Erre a bizalomra szüksége van a jegyzőnek, szüksége van a népnek, és ha már az állam száz százalékig kisajátította a jegyzőt, legalább ezeket a gyenge szálakat hagyja meg, amelyekkel a népet magához tudja kötni, (Bánó Iván: Amire szükség van!) amire valóban szükség van. Közérdek a jegyzők magánmunkálkodása abból a szempontból is, mert megjövendölöm, — és ez egészen biztos — hogy ha az ügyvédi kényszert kimondjuk, akkor a telekkönyv ren­dezetlensége fog bekövetkezni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert a falusi népnek vagy nincs pénze, vagy túlságosan sokallja azt az összeget, amit egy telekkönyvi átírásért fizetnie kell, halogatja tehát az átírást, közben esetleg meghal és a telekkönyv rendezetlen lesz. Üjra előáll a régi rendezetlenség, és Ihogy ez mit je­lent az adózás és a hitelélet szempontjából, azt nem szükséges különösebben magyaráznom. Igen t. Ház! Ezzel nagyjából elmondtam mindazt, amit a jegyzői magánmunkálkodás fenntartása érdekében szükségesnek ^láttam el­mondani, már azok után, amiket Váry Albert t. képviselőtársam olyan gyönyörűen fejtege­tett itt. Ebben a képviselőházban minden egyes kép viselőnek kötelessége a nép jogait megvé­deni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En úgy látom, — és úgy láttam eddig is — hogy ezt a kötelességét minden egyes képviselőtársam a legnagyobb szeretettel teljesítette is. A falu népe, ha egy-egy szeretetteljes megnyilvánulást lát innen a Házból feléje irányulni, (Bánó Iván: Egy kis reménysugarat!) ezért minden­kor hálás. Méltóztassék azért nekem megen­gedni, hogy a magyar t jegyzői kar nevében, amely természetesen egyébként is reprezentánsa a magyar nép érzés- és gondolatvilágának, gon­dolkozásának, kifejezést adjak itt annak a mélységes hálának és köszönetnek, amelyet Váry Albert: igen t. képviselőtársam iránt és a Ház többi tagja iránt is érzünk. Váry Albert t. képviselőtársam nemcsak most, ennek a tör­vényjavaslatnak tárgyalása során, hanem min­den egyes alkalommal, amikor neki erre lehe­tőség kínálkozik, megvédi a magyar jegyzői kart, mert ismeri annak közjogi tekintetben Mohamed koporsójához hasonló függő helyze­tét, (Fekiáltások a jobboldalon: Sajnos, így van!) ismeri sisiiphusi munkáját, lehetetlen helyzetét. ; . Igen t. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy mindazoknak a t. képviselőtársaimnak, akik a magyar jegyzői kar érdekében — fel­ismerve annak nehéz helyzetét — kiállanak a fórumra és az ő érdekeit mindenkor készek megvédeni, ennek a történelmet író és törté­nelmet írt magyar jegyzői karnak nevében há­lás köszönetet mondjak. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik*! Frey Vilmos Jegyző: Nincs feliratkozva senki. Elnök: Kíván valaki szólni 1 ? Szólni senki nem kíván; a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilat­kozni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Kép­viselőház! Abból a körülményből, hogy ehhez a javaslathoz, aránylag kevesen szólottak hozzá és a javaslatot ellenző felszólalás csu­pán egy volt, azit következtetem, hogy a Ház egészen megnyugvással fogadja ezt a javaslatot. Mégis szükségesnek tartom, hogy a vita befe­jezésekor némileg fényt vetítsek azokra az in­tenciókra, amelyek enmek a javaslatnak a ké­szítésénél vezettek. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon helytelenül fognánk fel a zugirá­í-zati törvényjavaslat kérdését, ha úgy akarnók beállítani ezt a javaslatot, mint valamely fog­lalkozási ág érdekében készült kedvezményt. Nagyon helytelen volna úgy állítani be ezt a javaslatot, mintha ez az ügyvédi kar érdeké­ben készült volna. Én, mint igazságügyminisz­ter, — noha kétségtelenül legfőbb felügyeleti hatósága vagvok az ügyvédi testületeknek is ! — sohasem felejtem el a felügyeletem alá tar­| tozó testületek érdekeinek védelmében sem, hogy soha semmi téren nem mehetek túl azon, amit a nemzet egészének érdeke számúimra ha­tározottan előír. (Helyeslés a jobboldalon.) A zugirászati javaslat ebben az alakjában, ahogyan előterjesztettük, nem az ügyvédség ér­dekeinek, hanem a nemzet egészének a védelme, a kontárokkal szemben. Mert aki, mint én, 25 évig dolgozott a jogi élet terén, annak tapasz­talnia kellett, hogy meggondolatlan, könnyelmű és talán pillanatnyilag takarékoskodni akaró emberek, akik bonyolult jogügyleteiknek írás­bafoglalása, megkötése érdekében hozzá nem értő emberekhez fordultak, micsoda végnélküli pereket, micsoda óriási költségeket vettek a nyakukba és Magyarország bíróságainak fog­lalkoztatása milyen nagyrészt ilyen elhibázott jogügyleteknek következménye. Amikor tehát az igazságügyminiszter a nemzet egésze érdeké­ben igyekszik ezt megakadályozni, kétségtele­nül olyan kötelességet teljesít, amely nem egy foglalkozási ágnak, hanem a nemzet egészének érdekét szolgálja. (Ügy van! a jobboldalon.) Igen t. Ház!.Itt a Házban a vita során két ellentétes felfogás jutott kifejezésre. Az egyik felfogás az egyoldalú ügyvédi érdekek védel­mét domborította ki, a másik felfogás a jegy­zők érdemeit igyekezett szemléltem. Én nem óhajtok erre a térre lépni. A törvényjavaslat semmi módon sem érinti azokat a jogosultsá­gokat, amelyeknek keretén belül eddig jogügy­letekkel foglalkozni bizonyos társadalmi ága­zatok, foglalkozási ágazatok jogosultak vol­tak. A községi jegyzőkre vonatkozólag, még mielőtt jogszabályok rendelkeztek volna, a Kúriának egy 1887-ben hozott határozata ki­mondotta, hogy jogosítva vaunak perenkívtiii. beadványok, stb. szerkesztésére. Később azután a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XX. te. felhatalmazta a w belügymi­nisztert arra, hogy a községi jegyzői ügyvitelt

Next

/
Oldalképek
Tartalom