Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-232
20ö Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 1934 január 16-án, kedden. nyúlni a zugirászok ama legelőkelőbb kasztjahúz, amely a községi jegyzők neve ^ alatt ismeretes, így nem volna szabad megcsúfolni^ azt a jogrendet, amelyre oly naigyon büszkék vagyunk, így nem volna szabad megcsúfolni az ügyvédi kart. Így nem volna szabad megcsúfolni a törvény alkálim ázást sem, mert hiszen 'bölcsen tudják és az előadó úr különösen, mint gyakorlati jogász tudja, a mólyen t. miniszter úrnak is tudnia kell, aki ügyvédi gyakorlatot folytatott, hogy nincs veszedelmesebb terület ennél. Aki látott szerződésit, aki látott okiratot, amelyet falusi jegyző készített és összecsapta a kezét, hogy Uram, Isten, hogyan szabad ilyen lelkiismeretlenül, jogi tudás nélkül elvégezni ilyen feladatot, az nem szolgálja a nemzet ügyét azzal, ha pártolja ennek a rendszernek fenntartását. Büszkén vallja az előadó úr is, a javaslat is, hogy nem kell félni, nem lesz baj ezeken a területeken, mert vigyáztunk, hogy ezek ép bőrrel menekülj ének, továbbra is, hogy r megmaradjon ez a joguk, módjuk rá. a törvény védeni fogja őket, Hát ez operettszerű megoldás, csakhogy az operetten csupán önök mulatnak, de ennek a Ezíndarabnak tragikus részén -a jogkereső közönség sír. Azt gondolom, jobban tenné a mélyen t, miniszter űr, ha ezt a javaslatot egyszerűen visszavonná és azt mondaná: az ügyvédi kaisegítésére és a jogkereső közönség védelmére alkotni kell olyan törvényt, amely mellett lehetetlenség, hogy valaki diploma nélkül a jogkereső közönség rendelkezésére álljon. Ezzel a javaslattal megrontja a mélyen t. miniszter úr azt a hitet, hogy itt valami segítség csak jut az ügyvédségnek. Hiszen hivatali elődje maga konstatálta, hogy valóban segíteni kell és ezért készített törvényjavaslatot az okirati kényszerről. Talán méltóztatnak emlékezni, milyen hozsannával üdvözölték minden oldalról: végre, az első lépés az okirati kényszer terén, hogy az ügyletek na^v tömegei okiratba foglalandók és gondoskodás történt arról, hogy jogtudó álljon rendelkezésre az okiratok szerkesztésénél. Mi lett? A_ községi jegyzők felzúdultak és a közisétn jegyzők erősebbek voltak, mint az egész magyar jogászi közvélemény, erősebbek voltak, mint a volt igazságügyminiszter úr is. Igen, mert a mai választási rendszer mellett ők a mandátumok teremtői, ők azok, akik szállítják minden alkalommal az ajánlásokat és a szavazókat és ez a politikai érdek és ez a politikai érték lenyomja az igazság serpenyőjét a javukra. Ez az, ami ellen én lelkem egész ere:év J tiltakozom. Ha mi azt mondjuk, hogy ez az ország- jogállam, ha mi azt mondjuk, hogy tovább kívánjuk építeni a jogkereső közönség érdekeinek szolgálatit és ha azt akarjuk, hogy a kuruzslók takarodjanak el onnan, ahová nem valók, akkor ne ilyen mondvacsinált javaslatokkal méltóztassanak előállani, hanem tessék nemes elhatározással és szigorral azt a megkülönböztetést megtenni, hogy aki nedi'v jogcím és hivatottság. nélkül belekontárkodik a jogszolgáltatás és a jogügyek mezején a jogkereső közönség érdekeibe, azt el kell távolítani. Az a jegyző, aki túllépi hatáskörét és a maga rubrikái és mechanikai cselekedetei helyett jogászi elgondolásokat erőltet magára, aki beleöltözködik a jogászi palástba, az nem tűrhető ezen n te'ületen. Éppen ezért azt ajánlom a mélyen t. Képviselőház meggondolásába, méltóztassék e tekintetben konszideráció tárgyává tenni: vájjon lehet-e, szabad-e ilyen javaslatokkal zavarni azt a fejlődési folyamatot, amely a magyar jogászlelkekhen él? Mert, ha a Kúria elnöke egy alkalmat sem szalaszt el, hogy elmondja, hogy a jogrendszernek azt az épületét, amelyet a háború és a forradalmak kikezdték, helyre kell állítani és hogy ezen a téren intézményesen kell segítenünk, akkor lehetetlen észre nem vennünk azt, hogy milyen elemek csempésződnek be erre a területre, nemcsak így, hanem olyan módon is, amilyent itt leszek bátor ismertetni. Köztisztviselők, akik hosszú-hosszú ideig szolgálják az államot és nyugdíjba vonulnak, nyugdíjha vonulásuk után kiteszik a táblát, amely szerint ők ezután köz- és váltóügyvédek. Magasrangú, fogalmazási szakba tartozó igazságügyi tisztviselők most elmennek olyan elsőfolyamodású bíróságokhoz, amelyek felett felügyeleti jogot gyakoroltak azelőtt és ezeknél ügyvédi tevékenységet fejtenek ki. Ez is olyan lehetőség, amely megítélésre tarthat szamot. Ha a miniszter úr segíteni akar, akkor nyúljon hozzá elsősorban ezekhez. Vagy miféle eljárás az, hogy ügyvédi táblákon, levélpapi rokon ilyenek vannak: X. Y. volt főkapitány, vagy X. Y. volt magasrangú bíró, államtitkár, stb. (Vázsonyi János: Ügy van!) Ha ilyen emberek a felek képviselői, akkor vájjon nem rendül-e meg a jogkereső közönségben az a bizalom, amely a tudomány iránt, a hozzáférhetetlenség tekintetében eddig megnyilatkozott. Ha a miniszterelnök úr tegnapelőtt Sátoraljaújhelyen azt mondotta, hogy vége van az urambátyám-, kedves bátyám- és unokatestvérem-viszonylatoknak, akkor hogyan magyarázza meg az igazságügyminiszter úr azt, hogy egy ilyen látszat megtéveszti a jogkereső közönséget, amikor látja, hogy milyen vállveregető módon beszél ez a magasrangú úrból lett ügyvéd, ez a volt hivatalfőnök, a felügyeleti jog egykori kiszolgáltatója, a bíróval. Ilyenkor neun tehet mást, mint hogy hozzászalad, mert neki van protekciója. I Nem érzi-e az igazságügyminiszter _ úr, hogy minden ilyen irreguláris út megrontja a jogszolgáltatás menetéti Ide kell nyúlni bátor kézzel, ezt kell megrendszabályozni úgy, mint az igazán művelt Nyugaton, Angliában, Franciaországban, ahol ki van zárva az a lehetőség, hogy ilyen módon járjanak el. Itt is bele kell nyúlni ebbe a dzsungelbe és mindenkit, aki illegitim módon, protekcióval vagy anélkül, látszatokkal vagy anélkül, kuruzslással vagy anélkül, pénzért vagy nem pénzért, hozzáértés és hivatottság nélkül nyúl ehhez a témához, ki kell rekeszteni és meg kell büntetni. Mivel ez a javaslat nem szolgálja a közérdeket, hanem ellenkezőleg, megrontja azt, nem fogadom el általánosságban sem a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! Őszintén megvallva, nem értem Gál Jenő igen t. képviselőtársam éles támadását ez e'llen a törvényi nvasi Rt ellen. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak az a lényege, hogy a zugirászkodás a mainál szigorúbban kívánja megbüntetni és a zugirászkodás tilalmát olyan területre is ki kívánja terjeszteni, amely eddig nem tartozott a zugirászkodás fogalma alá.
