Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-230
176 Az országgyűlés képviselőházának ÊÛÔ. gálatban állók lakáspénzét, ugyanilyen arányban emeltessék fel a lakáspénz. A fővárosnál és a megyei városoknál különösen indokolva van ez azért, mert ott mindig magasabb szokott lenni a lakáspénz, mint az országnak egyéb városaiban vagy egyéb helyein. Azért tisztelettel kérem, méltóztassék ezeket elfogadni., T. Ház! Örömömnek adok kifejezést, hogy a miniszter úr részben Homonnay képviselő úr indítványára, résziben a mi kérésünkre is az államvasúti nyugdíjasoknál érvényesítette azt az elvet, amelyet a törvényjavaslat állapít meg. s az előadó úr által benyujtatta azt a javaslatot, amelyet az előadó úr az előbb volt szíves felolvasni. Ez azért is indokolt, mert köztudomású, hogy az Állam vasútnál nincs meg az a kedvezmény, amely a többi állami szolgálatban alkalmazott tisztviselőknél megvan, hogy a főiskolásoknál hét hónap nyolc hónapnak számítódik, (hanem a vasútnál, ha valaki főiskolát végzett, 35, ha pedig nem végzett főiskolát, 36 év után megy nyugdíjba. Ezt az elvet domborította ki most ez a javaslat az igazságnak megfelelően, és ezért megköszönöm a miniszter úrnak, hogy ezt a módosító javaslatot az előadó úr útján benyújtotta. Egyébként a 4. §-t elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Csatlakozom Usetty igen t. barátomhoz, aki volt szíves megköszönni a miniszter úrnak, hogy ezt a javaslatot módosítani, illetőleg az állami és államvasúti szolgálatra vonatkozó javaslatot arányosítani méltóztatott.-Köszönöm az előadó úrnaJk, hogy méltóztatott javaslatomat magáévá tenni, mert így legalább az igen ,t. miniszter úrnak módjában van egy javaslatomat végre elfogadni, minthogy azt az előadó úr volt szíves átvenni. Ezzel kapcsolatosan azonban ki kell, hogy térjek a tizenöt éven aluli szolgálattal bíró közszolgálatig alkalmazottakra, akiket annak idején B-listára helyeztek. Ezeknek a tisztviselőknek 40%-os levonása még ma is fennáll e a kormány ezeknél a szerencsétlen embereknél, akikről igazán elmondhatjuk, hogy a legnyomorultabb és a legsanyarúbb sorsban élnek, ezt a szanálási levonást még ma is fenntartja. Kérem az igen t. pénzügyi kormányt, hogy ha nem méltóztatik elfogadni azt a határozati javaslatomat, amely azt célozta, hogy ezt a szanálási 40%-ot visszakaphassák, legalább azt méltóztassék akceptálni, hogy azoknak, akik betegek, rokkantak, visszaadják a 40%-ot. Kérem továbbá azt, hogy amint az állami nyugdíjasoknál a 65 éves korhatárnál mindenki a teljes nyugdíját kapja meg, úgy azoknál a vasúti alkalmazottaknál, akik nem betegek és nem rokkantak, ezt a korhatárt méltóztassék 55 esztendőben megállapítani. Ez megint olyas kis összeget tesz ki, hogy azt hiszem, az állam költségvetése szempontjából igazán nem jöhet számításba. Még két módosítást nyújtottam be. Azt hiszem, számítási hiba van a második bekezdés a) pontjában. Ide 55% helyett 55-2%-ot kell beállítani, valamint a negyedik bekezdésben, amely vonatkozik az özvegyekre, a • javaslat szövegébe számítási hiba következtében 50% csúszott be, holott az én precíz számításom szerint ez is 55*2%. Kérem az igen t. Házat, méltóztassék javaslataimat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? ülése 1933 december 15-én, pénteken. Herczegh Béla jegyző: Scheuer Róbert! Scheuer Róbert: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat áldozatot követel a magyar köztisztviselőktől, önkéntelenül eszembe jut a világháborúnak magyar katonája, a legjobb, a legbátrabb és legmegbízhatóbb katona és a legnagyobb áldozatot tőle követelte a háború. Ez azonban nem véletlen. Azért, mert a legmegbízhatóbb volt, követelték tőle a legnagyobb áldozatot. Így van ez a magyar köztisztviselőkkel is. A magyar köztisztviselőtől most újabb áldozatot kell kérni, éppen azért, mert a mai gazdasági háborúnak ez a legönfeláldozóbb katonája. De ott, ahol lehet, mégis enyhítést akarunk hozni, és ezért tisztelettel kérem a következő módosítás elfogadását. Kérem, hogy a 4. § 11. bekezdésének utolsó sorában a «február» szó helyébe «május» szó iktattassék és ugyanezt kérem a 4. § 12, bekezdésében három helyen. Ezeket a változtatásokat azért kérem, hogy az életbeléptetés ideje május legyen. Itt ugyanis) házbérről van szó és ezzel talán alkalmat lehet adni annak a tisztviselőnek, hogy ha kell, kisebb lakásba menjen, szóval legyen egy kis ideje, hogy lakbéréhez viszonyítsa lakásigényeit. Nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy ezt a kis javítást elfogadni méltóztassék és kérem a t. Házat, méltóztassék ehhez hozzájárulni. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kozma Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Herczegh Béla jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ez a szakasz az özvegyekről és árvákról rendelkezik. Indítványunk a következő (olvassa): «Lakáspénze csak annak az igényjogosult nyugdíjasnak, vagy özvegynek csökkenthető, akinek nyugdíja és lakáspénze együttesen a havi 300 pengőt meghaladja.» T. Ház! Kívánatos volna, hogy az a 300 pengő, amelyre vonatkozólag már itt előbb is disztingváltak, amikor egy másik szakaszba bevettek 200 pengőt és megállapították, hogy a felsőbb iskolát végzetteknél 300 pengőre emelik ezt az összeget, mindenkire kivétel nélkül vonatkozzék. Vegyük be tehát a 4. § első pontjaként ezt a felolvasott bekezdést, és abból induljon ki a szakasz, hogy annak a nyugdíjasnak lakbéréből nem lesz levonás, akinek nyugdíja és lakbére együttesen nem tesz ki többet 300 pengőnél. Ez olyan méltányos és minimális, kívánság, hogy ha komolyan veszik az urak a szociális szempontokat és nem akarnak nagyobb nyomorúságot teremteni, akkor ezt el lehet és el kell fogadniok (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Vázsonyi János! Elnök: A képviselő úr nincs itt; jelentkezése töröltetik. Az utána következő szónok? Herczegh Béla Jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! Én csak egy kérdést kívánok a pénzügyminiszter úrhoz intézni. A 4. § 10. bekezdése azt mondja, hogy (olvassa): «Az ellátásban részesülő alkalmazott és özvegy részére járó lakáspénzt az ellátás folyósításaira való igény beálltának napját követő lakbérnegyedtől kezdődően kell folyósítani. Ha az ellátás folyósítására az igény a lakbérnegyed első napján nyilik meg, a la-