Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

172 Az országgyűlés képviselőházának 23C jén nem a mi hozzájárulásunkkal B-listára tettek, vagy aki önként ment el a B-listák idején nyugdíjba. Erre is felhívom az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét, méltóztas­sék ezen változtatni, most még ezekben az utolsó perceikben talán lehet. De a törvény javaslat nem mér egyenlő mértékkel ebben a vonatkozásiban sem, mert míg azoknak, akik tisztességes, becsületes munkával új helyükön családjuk fenntartására kenyeret keresnek — joguk van hozzá — 400 pengőben állapítja meg most már a minimu­mot, addig ott van ennek a szakasznak 8. pontja, amely szerint, ha hasznot hajtó jogo­sítványa, vagy engedélye van az illetőnek, iák­kor nyugdíjának 300 pengőt meghaladó részét meg kell szüntetni. Ha tehát annak a trafi­kosnafc, vagy italmérési engedéllyel rendelkező nyugdíjasnak 300 pengő a nyugdíja vagy 400 pengő nyugdíjából százat elveszek — de keres­het évente 5000 pengőt. (Mozgás a jobbolda­lon.) Ez van benne; tessék megdönteni, amit mondok. így van? (Imrédy Béla pénzügymi­niszter -• Elvesszük a trafikot!) A trafikot el­vették, de adnak új trafikot. Fog adni új tra­fikot? Fog. Minden miniszter ad. Ha tehát egy új trafikot kap és van 300 pengő nyugdíja, a nyugdíjától 300 pengőn felül megfosztják a törvény szelleméiben. Nehogy arra méltóztas­sék gondolni miniszter úr, hogy ezt el akarom tőle venni. Nem, ha törvényt hozok, akkor az egyenlő mértéket akarom alkalmazni. Ezért hívom fel az igen t. miniszter úr figyelmét erre, hogy igenis ebben a törvényben több olyan intézkedés volt, amely nem alkalmazott egyenlő mértéket. Hiszen a miniszter úr nem akceptálta a következő szakasznál, például az államvasúti alkalmazottakra vonatkozólag az én javaslatomat, azt is elutasította, az előadó úr azonban ugyanazt felvette. (Káinoki Bedő Sándor előadó: Nem ugyanaz!) De ugyanaz! Ugyanaz az eset itt is. Kérem, t. Képviselő­ház és t. miniszter úr, én nem szeretek gán­csoskodni, amikor végigmegyek a törvényja­vaslaton. Azt szeretném, ha az utolsó pillanat­ban nem méltóztatnék attól eltérni, hogy az egyenlő mértéket méltóztatik alkalmazni. Ja­vaslataimat természetszerűleg fenntartom és kérem azoknak elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Sándor István! Elnök: A képviselő úr nines itt. feliratko­zása töröltetik. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Payr Hugó! Payr Hugó: T. Ház! Ennél a szakasz­nál csak egy furcsaságra szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét. A 3. § (1) bekezdésB azt mondja ki, hogy az a közalkalmazott, aki nyugdíjba megy és a közszolgálattal kapcso­latosan még nyugdíjazása után valamilyen mellékkeresetet élvez, nyugdíját és mellékke­resetét együttesen csak olyan mértékig élvez­heti, mintha aktív szolgálatban állana. A 3. §-& ennek a javaslatnak intézkedik azokról a nyugdíjasokról, akik mondjuk, teljes szolgálati idejüket kiszolgálták, tehát 35 évi szolgálattal mentek el. Ezek fizetésüknek 100%-át élvezik nyugdíj gyanánt és mellékfoglalkozás esetében a teljes fizetésük 50%-át élvezhetik teljes nyugdíjukon felül. Mi következik ebből? Az, hogy ha valaki­nek a nyugdíja a beszámítható fizetésének 50%-a, az mellékesen még 50%-ot kereshet, továbbá, ha valakinek a nyugdíja a beszámít­a fizetésének 70 vasy 80%-át teszi ki, az mel­lékesen közszolgálatban megkereshet akár m int '. ülése 1933 december 15-én, pénteken. telepgondnok, akár mint napidíjas, vagy pedig törvényhatóságnál, vagy üzemnél való elhe­lyezkedés esetén 30, illetőleg 20%-ot. Aki bár­mely oknál fogva, mondjuk, 33 vagy 34 évi szolgálat után ment el nyugdíjba, az teljes fizetésének 90—95%-át kapja nyugdíjképpen és mellékesen megkereshet 3—4 vagy 5%-ot. Ellenben, aki 35 évet kiszolgált és 100% nyug­díjat kap, az, mint említettem, egyszerre min­den átmenet nélkül 50%-ot kereshet meg mellé­kesen. Erre a furcsaságra akartam a miniszter úr szíves figyelmét felhívni és kérem, hogy va­lamilyen formában és módon találjon erre nézve orvoslást. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Erődi-Harrach Ti­hamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Ház! A ház­szabályok értelmében módosító indítványt már nem terjeszthetek elő, bátor vagyok azonban két gondolatot felvetni és nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék ezeket megfontolás tárgyává tenni. Mindkét javasla­tom szociális irányú. Az egyik arra irányul, hogy az özvegyek­nek, akik főiskolás közalkalmazottaknak özve­gyei, az (5) bekezdésben statuált 200 pengő he­lyett 300 pengőben állapíttassák meg a havi já­randóságuk. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik javaslatom pedig az, hogy a gyer­mekek is figyelembe vétessenek. Gondolok azokra a nagrycsaládú közalkalmazottakra, akikre gyermekeik neveltetése fokozott terhet jelent és éppen ezért szociális szempontból fel­tétlenül kívánatosnak tartanám, hogy a gyer­mekek után bizonyos százalékos arány szerint emeltessék fel ez a részesedés és pedig oly mó­don, hogy tekintet nélkül a gyermekek szá­mára, egy bizonyos százalékos kulcsban, 5 vagy 10%-ban állapíttatnék meg az a pótlék, amellyel ez a járandóság felemeltetnék. Mély tisztelettel kérem, méltóztassék ezeket megfontolás tárgyává tenni. (Helyeslés a jobb­oldalon és a középen.) Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Kálnoki Bedő Sándor előadó: T. Ház! Mél­tóztassék megengedni, hogy megint egy kérést terjesszek elő a vita során. (Farkas István: Nem utólag, hanem előre kell beterjeszteni!) A vita során is juthat az ember más belátásra, a t. képviselő urak is száz esetben élnek ezzel a joggal, ne méltóztassanak tehát engem jogom­ban gátolni. • r A harmadik szakasz (5) bekezdéséhez kívá­nok módosítást előterjeszteni-és kérem a t. Há­zat, méltóztassék megengedni, hogy ez tárgya­lás alá vétessék. Nevezetesen az özvegyeknél a 3. § (5) bekezdése azt mondja (olvassak «Ilyen intézkedéssel az özvegyi nyugdíjnak és kere­setnek egy hónapra eső együttes összege 200 pengőnél kevesebbre nem csökkenthető.» Azt a módosítást vagyok bátor ajánlani, hogy a «200 pengőnél» szavak után a következő szavak te­tessenek: «főiskolai képzettséggel bíró alkalma­zottak özvegyeinél 3O0 1 pengőnél». A másik módosítás pedig egy uj bekezdés felvételét célozza, egy új (9) bekezdés felvételét, amely a következőképpen szólana: «a második bekezdésben, a harmadik bekezdés utolsó mon­datában, az ötödik és nyolcadik bekezdésben megállapított értékhatárokat nőtlen, családi pótlékban és illetőlear nevelési pótlékban része­sülő gyermek után 5%-kai emelni kell.» (He­lyeslés a jobboldalon és a középen.) Kérem, méltóztassanak indítványaimat elfogadni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom