Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. zási, illetve második kereseti lehetőség nincs megengedve, az özvegyeknél társadalmi állás szerint lehet kevés és lehet sok is. Egy altiszt özvegyénél a havi 200 pengő elég magas öszszeg, ellenben egy főiskolát végzett főtisztvisel őözvegyénél a 200 pengő kevés. Egy másik tényező is van, amely elvi módosítást kíván: a gyermekek száma. Egy gyermektelen özvegynél a 200 pengős kereset lehet esetleg megfelelő, ellenben egy hatgyermekes özvegynél ilyen minimális összeg semmiesetre sem elegendő. Azért az én módosításom második részében azt célozta, hogy az özvegyeknél is legyen ilyen gradáció és hogy a gyermekek szama legalább öt, özvegyeknél pedig tíz százalékkal szaporítsa ellátatlan gyermekenként ezt az összeget. Mert akkor, ha a gyermekek szamának függvényévé teszem, csak szociális érzésemről teszek tanúságot. Nagyon kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy ezt a szociális gondolatot méltóztassék magáévá tenni és azt a módosítást, amelyet az előadó úr beadott, méltóztassék kiegészíteni hasonló gondolattal az özvegyekre vonatkozólag és méltóztassék a gyermekek számának nagysága szerint ennek az összegnek még legalább ötszázalékos emelését a

t maga részéről is akceptálni. Ennek a módosításnak benyújtása most már nincs módomban, kérem azonban a pénzügyminiszter urat, hogy úgy, amint az előbb Müller Antal képviselőtársam módosításánál történt, ebben az esetben az én módosításomnál tegye lehetővé, hogy ez a szociális gondolat a törvényjavaslatban helyet találjon. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy ha lehet arról beszélni, hogy ennek a törvényjavaslatnak vannak jó rendelkezései, akkor ez a szakasz az, amely talán a legszimpatikusabb ebben a törvényjavaslatban. (Ügy van! jobb felől.) Itt arról van szó, hogy az álláshalmozásokat végre-valahára meg kell szüntetni. Az álláshalmozásk megszüntetéséért minden párt egyformán küzdött, Mindenki azt akarja, hogy az álláshalmozásoknak vége legyen, hogy a fiatalságnak helyet tudjunk szorítani. Nem hiszem ugyan, hogy ezzel véglegesen megtudjuk oldani ezt a problémát, mert ez sokkal messzebbható kérdés és sokkal szorosabb összefüggésben áll a gazdasági viszonyok javulásával, semhogy ezzel végleg meg tudnók oldani ezt a kérdést, azonban mégis bizonyos megnyugvást jelent azoknak, akik állás nélkül vannak és akik elhelyezkedést akarnak. Szerintem ebben megnyugodhatnak azos is, akik ma több jövedelmi forrásból szerzik a maguk megélhetési alapját. Hisz ma mindenkinek meg kell nyugodnia abban, hogy annyit keres, amennyit kereshet, hogy meg tudjon élni családi állapotához és társadalmi állásához képest. Nagyjából tehát helyeslem ezt a szakaszt és örülök, hogy végre mód adatik arra, hogy úgy a kormány, mint az önkormányzat belenyúlhasson ezekbe a kérdésekbe. így most már meglesznek azok az irányító pontok, amelyekhez az illetők alkalmazni tudják majd cselekedeteiket. Én nem is ezért szólaltam fel, hanem azért, mert egy pár korrekciót mégis szükségesnek tartok. Helyesnek tartom, hogy 400 pengő legyen az a határ, amelyen tul senkinek nem lehet az államtól közvetve vagy közvetlenül származó jövedelme s éppen azért voltam bátor indítvány benyújtani a tárgyalás alatt álló szakasz hatodik pontjához, amelyben azt indítváKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIX, ülése 1933 december 15-én, pénteken. 169 nyoztam, mondjuk ki világosan, hogy akkor is mondassék ki ennek a szakasznak kötelező hatálya, amikor valaki nem közvetlenül az államtól kapja azt a jogosítványt, amelyből keresete származik, hanem akkor is, ha közvetve jut ebbe a helyzetbe, tehát amikor egy olyan engedélyesnél teljesít szolgálatot, szóval olyan valakitől származik a keresete, aki az államtól kapott valamely jogosítványt. T. Ház! Amint látom, a t. miniszter úr nem a 6., hanem a 8. pontnál fogadott el egy jobb szövegezésű indítványt s azért erre való tekintettel a 6. pontra vonatkozó módosító indítványomat visszavonom és elfogadom a miniszter úr, illetőleg az előadó úr által beterjesztett módosító javaslatot, amely majd a 8. pont után lesz felveendő. Mi ezt szigorúan akarjuk értelmezni s azért kellett ezt pontosan belevenni a törvényjavaslatba, nehogy kijátszás történjék, mert előfordulhat, hogy például valaki egy részvénytársaságot vagy szövetkezetet alakít s ezen az alapon kiesnék a törvény kötelező hatálya alól és sokkal több jövedelemre tenne szert, mint az a másik nyugdíjas, aki nem volt olyan ügyes, hogy gondolt volna egy szövetkezeti vagy egy részvénytársasági formára, T. Ház! A másik módosításom, amelyet a miniszter úr, illetőleg az előadó úr magáévá tett, arra vonatkozik, hogy a 300 és a 400 pengő magasabb értékhatár aszerint változzék, hogy valaki főiskolát végzett-e, vagy nem. A magam részéről ezt az indítványt is elfogadom s magam indítványát visszavonom. En igenis, helyesnek tartom, hogy megtegyük ezt a disztinkciót és aki főiskolát végzett, annál magasabb értékhatár legyen a kereseténél, illetőleg a jövedelménél. Mondom, ezt a disztinkciót feltétlenül meg kellett tennünk s úgy érzem, hogy helyesen cselekedett a miniszter úr, amikor ezt a javaslatot beterjesztette, amelyet, ismétlem, a magam részéről elfogadok. Sokan azt mondhatnák, hogy ez a 300 és 400 pengő sok, sok különösen akkor, amikor a fiatalság nincs elhelyezkedve és amikor 80 pengős állásokért is tömegek jelentkeznek. En azonban mégis azon az állásponton vagyok s azt hiszem, az egész Ház osztja ezt a nézetemet, hogy az esetben, ha valaki az államnál, a törvényhatóságnál vagy az önkormányzatnál hosszú ideig teljesített szolgálatot, akkor nyugdíját a maga munkájának jutalmául és érdeméül kapja, ha tehát emellett még valamit tud magának keresni, azt hiszem, nem szabad őt ettől elütni. Helyes azonban az a törekvés, hogy a. fiatalságnak adjunk helyet, hogy a fiatalság végrevalahára munkához tudjon jutni, mert félő, hogy ha a fiatalság, amely eddig még nem dolgozott, de dolgozni akar, nagyon sokáig nem tud munkához jutni, talán el is szokik a munkától és talán nem fog annyira arra törekedni, hogy állásba jusson. Elfogadom tehát a miniszter úrnak ezt az indítványát és a magam idevonatkozó indítványát visszavonom. Még egynéhány kiegészítő indítványt voltam bátor tenni, nevezetesen a 3. § 1. bekezdésének 1. pontjára nézve, ahol csak egy hivatkozási számot kívánok kiigazítani, mert ott helytelenül 5-re történik hivatkozás, bár helyesen a 6-os számra kellene hivatkozni.^ Kérem tehát, méltóztassanak ezt az indítványomat elfogadni. A 3. § 2. bekezdésének utolsóelőtti pontjára vonatkozó indítványomat ezek szerint 42