Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

^™ Az országgyűlés képviselőházának ÈÈÔ. ülése 19É3 december Í5-én, pénteken. 163 méltóztassék majd a szakaszt elfogadni. (Felkiáltások jobbfelől: Elfogadjuk! — Müller Antal szólásra jelentkezik.) Elnök: Müller képviselő úr kíván szólni. Müller Antal: T. Ház! Visszavonom az indítványomat. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Vázsonyi János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Sándor István! Sándor István: T. Képviselőház! Ennek a szakasznak én sem elveit, hanem mégis lényeges tételeit óhajtanám módosíttatni, bár indítványt vagy javaslatot ez irányban nem terjesztek elő, mert, ha az innen, erről az oldalról jön, attól úgysem várható eredmény. ' Mielőtt azonban előadnám azt, amit módosítandónak gondolok, tisztán szakszerű alapon, ezt megelőzőleg Payr igen t. képviselőtársam felszólalásának egy bizonyos pontjára kívánok válaszolni. (Mozgás a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! bal felől.) Payr igen t. képviselőtársam felszólalásában tudniillik azt mondotta, hogy csak a bürokrácia leépítése^ és a munkanélküliség megszüntetése az a két fontos kérdés, amelytől ennek az országnak a jövője függ. A bürokrácia csökkentése mindenesetre olyan dolog, amely az államháztartás helyzetén javít s na helyesen alkalmazott intézkedések történnek, a nép helyzetén is javíthat, ha nem kell a bürokráciának mindenbe beleavatkoznia. De ettől még sem az adók be nem folynak, sem a kamatokat ki nem fizetik, sem a munkanélküliek munkához, kenyérhez nem jutnak. Ami pedig ia munkanélküliséget illeti, az egyenesen a gazdasági helyzet következménye, ezzel tehát, mint következménnyel kell számolni, a gazdasági okokat kell keresni és megszüntetni. Akkor talán ebben a tekintetben is sokkal könnyebben megértenők egymást, amikor kiadásokról van szó, mert ha a gazdasági helyzet megjavíttatnék, ha a gazda gazdálkodása jövedelmezővé tétetnék a hitelkérdés alapos és állandó rendezésével... Elnök: A miniszter úr által beterjesztett indítványra is kiterjeszkedhetik a képviselő úr, amennyiben azt jónak tartja, miután a Ház tagjai közül ennek az indítványnak tárgyalása ellen, amelynek a nyomán Müller képviselő úr indítványát visszavonta, kifogást senki sem tett. A képviselő úr sem tett kifogást. Sándor István: Nem tettem én sem. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) 1 Tehát, mondom, itt gazdasági intézkedések kellenek és a gyáripari árak szabályozása kellene. Az volna a szükséges, hogy a gazda helyzete végre olyan legyen, hogy jövedelme is legyen, amelyből takarékoskodhatok és vásárolhat és így felnövekedhetik a belfogyasztás, amikor is^ majd csokikén, apad lassan a munkanélküliség is. De a munkanélküliség maga esak egy tünet, tünete a szomorú gazdasági helyzetnek. Ellenben a törvényjavaslat 2. §-ában látok pár olyan rendelkezést^ amely talán a kormány részéről is elfogadhatóan módosítható volna, ha a célok azok, amelyek az indokolásban szerepelnek. Első ilyen módosítás volna ennek a szakasznak (2) a) pontjánál a bizottságban már megtett az az ezirányú indítvány, hogy tekintettel arra, hogy azoknak az egészsége, akik a fronton éveket töltöttek, sokkal jobban meg van támadva, legalábbis a Károly-csapatkeresztesekre nézve a hat hónap helyett a régi 12 hónap tartass ék fenn. A másik ilyen kérdés, amelyet felhozni óhajtok, az, hogy hiába készít ugyanaz a kormány, vagy egy másik később következő kormány új és új minősítési táblázatot, azzal a tisztviselő helyzete biztosabb és lelkiállapota nyugodtabb nem lehet. Itt az egyetlen megoldás az volna, ha a kormány hajlandó volna abba belemenni, hogy azokat a feltételeket, amelyeknek fennforgása esetén a tisztviselő állásából ezen a módon elmozdítható, nem egy ismeretlen minősítési táblázatban, hanem itt törvényben méltóztatnék megkonstruálni. Ezzel ebben a vonatkozásiban azt hiszem, éliminai va volna minden aggály. A harmadik ilyen kérdés, amelyre nézve szólni kívánok, a kormány programimjában, a 95. pontban is ott szerepelt, előmunkálatok is folytak, sőt egy törvény végrehajtását, életbeléptetését is azért függesztette fel a kormány, mert csak akkor kívánja életbeléptetni, amikor az .alsófokú közigazgatási bíróságok is meglesznek. A kormány tehát Programmjában a közigazgatási bíráskodás kiterjesztése mellett foglalt állást. Nem tudom megérteni, hogyan lehetséges akkor az, hogy ebben a törvényben a 2. $ b) pontja teljesen el akarja zárni az ilyen tisztviselőket a közigazgatási bírósági jogorvoslat igénybevehetésétől. Mert az, hogy nem lehet bírálni a feltételeket, megértem. Ennek a törvénynek a szellemével ellenkeznék, ha a közigazgatási bíróság a feltételeket, az okokat bírálná, amelyek miatt a tisztviselőt elbocsátják, nyugdíjazzák. De hogy a nyugdíj kiszámítását, a szolgálati idő beszámítását ne vihesse a tisztviselő a^ közigazgatási bíróság elé, ha ez tévesen történik, ez abszolúte nem egyezik: meg azzal a szellemmel, amelyet a kormányok mindenkor képviselnek, ez a kormány^ is, más kormány is. Végűig ennél a pontnál volna még egy megjegyzésem az önkormányzati jogok kérdésében. Itt vannak tudniillik a városok. Különösen ezekről akarok szólni, mert hiszen a vármegyéknél még azt lehetne mondani, hogy a vármegyei tisztikar fizetését az állam szolgáltatja. De a városok maguk fizetik a maguk tisztviselői karát, maguk választják és mégis, anélkül, hogy fegyelmi alá eső, vagy büntetendő cselekmény forogna fenn, eképpen a miniszter és ez a miniszteriális bizottság elbocsáthatja őket. Ezek a kérdések még a vita iyen előrehaladott stádiumában is igen könnyen megoldhatók volnának, különösen kettő, mégpedig a közigazgatási bírósági hatáskör meghagyása, másrészt pedig ama kérdés meghagyása által, hogy az önkormányzatoknak a saját tisztviselőikkel való elbánást illetően valami befolyás biztosítassék. Az a baj, hogy rendelet jön. Ha ez a törvény azt mondaná, hogy külön törvény határozza meg, hogy miképpen történik az önkormányzatoknál az eljárás és a létszámcsökkentés, akkor ilyen módon eszközölhető volna a helyes megoldás. Mondom, indítványt, vagy határozati javaslatot nem terjesztek elő, mert nem igen látom azt a méltánylást az ellenzéki, sőt sokszor kormánypárti oldalról jövő indítványokkal szemben is, amely reményt nyújtana. De mégis, a jövőben a Képviselőházban képviselni kell ezt az álláspontot, mert ha majd később ^ ennek a jogbizonytalanságnak és jogszűkítésnek keserves következményei fognak 23*