Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. ülése 1933 december 15-én, pénteken. 153 Képzőművészeti Társulat a holnapi nap folyamán emlékkel fogja megjelölni azt a Házat, ahol Lotz Károly lakott, a székesfőváros képtárában külön Lotz-teremmel áldoz — a főváros épületeiben elhelyezett Lotz-képek kartonjaival és egyéb Lotz-festmény ékkel — az ő emlékének. Méltó tehát, hogy egy pillanatra mii is megálljunk, az ő emlékét itt kegyelettel idézzük és azzal az óhajtással: vajha a Gondviselés ennek a szegény, nyomorult nemzetnek adna minél több ilyen g-enie-t, aki kiemeli őt az ő kiesiiségéből és a kultúra szárnyain elviszi azok közé a halhatatlanok közé, akikkel világviszonylatban ennek a nemzetnek fiai a művészet, tudomány, az irodalom terén és minden téren vetekedni tudnak. (Általános élénk helyeslés.) T. Ház! Most rátérek a törvényjavaslat 1. §-ának tárgyalására és miután ennél a szakasznál azt a módosítást adtam be, hogy a székesfőváros alkalmazottaira ez a szakasz ne vonatkozzék, engedelmet kérek, hogy ezt egy-két szóval megindokoljam. A törvényjavaslatnak két célját ismertette a^miniszter úr

; Az egyik az, hosry a nyugdíjkérdésben az államkincstárnak bizonyos megtakarítást eszközöljön, a másik pedig az, hogy a felesleges hivatalok és intézmények lebontásával feleslegessé vált személyzet végelbánás alá vonásáról intézkedjék. . A székesfőváros egyik kategóriában sincs érdekelve. A székesfővárosi alkalmazottak nyugdíja egészen más szabályok szerint, egészen más nyugdíjintézetek révén van megállapítva, ennek következtében abból a megtakarításból, amely a lakbérnyugdíj összegeinek leszállításából adódik, az államkincstár egyáltalán nem részesedik, viszont a főváros nem kívánja^ a maga részéről ezeket az összegeket megtakarítani, sőt komolyan foglalkozik egy nyugdíjpótló intézet felállításával, amellyel pótolni tudja még azt a nyugdíjrészt is, amelyet az eddigi miniszteri rendeletek elvettek a fővárosi alkalmazottaktól. Nincs ok tehát arra, hogy sújtsuk a főváros alkalmazottait is, amikor ebből az államkincstárnak megtakarítása, illetőleg a költségvetés egyensúlyának helyreállításához szükséges maradványa sem lesz. Ami áll az országra Trianon miatt, az nem áll a fővárosra. Az államra áll Trianon miatt, hogy kisebb lett, hogy kereteit szűkíteni kell és ezáltal bizonyos intézméneit meg kell szüntetnie, egyszerűbb keretekben kell gazdálkodnia. Ez a székesfővárosra azért nem áll, mert viszont Trianon óta a székesfőváros lényegesen megnagyobbodott, milliós várossá vált és viszont az általa megoldandó feladatoknak oly nagy tömegét kapja az államtól végrehajtás és adminisztrálás végett, hogy nála nincs lehetőség és szükség arra, hogy valamit leépítsen, (Éber Antal: Deficit azért ott is van!) sőt közigazgatási szempontból négy elöljáróság felállítása vár reá, iskolai s/pmpo-n+bnl az iskolák szaporítására van szükség, kórházi és közegészségügyi intézmények egész sorozatának felállítására van szükség. Itt tehát nem leépítésre, hanem kiépítésre váró intézmények vannak. (Éber Antal: A deficit leépítésére van szükség!) Ebben együtt fogok munkálkodni a t. képviselőtársammal. — Ennek következtében nincs oka arra, hogy ez a szakasz a székesfővárosi tisztiselőkre is vonatkozzék. A másik megjegyzés, amelyet bátor vagyok tenni, a következő. A szakasz kimondja, hogy mindazokra a nyugdíjpénztárakra, amelyek az állammal viszonosságban vannak, ugyanez a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. szakasz érvényes. Ez vonatkozik tehát a hitvallásos iskolák tanáraira és tanítóira is. Tegnap protestáns részről Farkasfalvi Farkas Géza igen t. kéviselőtársam kifogásolta ezt, engedjék meg, hogy katolikus részről én kifogásoljam ezt a tételt. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy az illetékes egyházi hatóságokkal már letárgyalta ezt a kérdést és olyan megnyugtató megoldásra jutott, amely biztosítja az egyházi hatóságok jogát e törvény rendelkezéseinek végrehajtását illetőleg. Az előadó úr által beterjesztett módosítások között azonban nem látjuk ezt a módosítást, nem látunk semmiféle garanciát a törvény szövegéből arra, hogy tényleg respektáltatik az egyházi hatóságoknak az a joga, hogy fegyelmi és egyéb szempontból, a nyugdíjazás és alkalmazás szempontjából az ő tanszemélyzetükkel ők rendelkezzenek. Kérdezem tehát a miniszter urat, hol és milyen formában jut érvényre a miniszterelnök úr által már bejelentett megállapodás ebben a tekintetben és amennyiben^ ez valamilyen formában érvényre jut, akkor én nyugalommal meg tudnám szavazni ennek a 'szakasznak ezt a rendelkezését, de kérem, hogy ez ne csak a jelentésben, ne csak a tárgyalás anyagában, hanem magában a törvényben expressis verbis fejeztessék ki olyanformán, hogy a hitvallásos iskolák tanszemélyzetére ennek a törvénynek csak az anyagi rendelkezései vonatkoznak, nem alterálják ellenben az egyházi hatóságoknak azt a jogkörét, amelyet természetszerűleg féltékenyen őriznek a maguk által fenntartott iskolákkal szemben. Ezért ezt a szakaszt nem fogadom el., Elnök: Szólásra következik 1 Patacsi Dénes jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Az 1. §-hoz egy kiegészítést javasoltam, amely így szól (olvassa): «Nem tartoznak azonban a jelen törvény hatálya alá az államvasúti nyugellátási intézetek kötelékébe tartozó alkalmazottak, valamint ezeknek ellátására igényjogosult hozzátartozóik.» Méltóztatnak tudni, hogy az 1907. évi L. t-c, a vasutas pragmatika, amikor annakidején, 1907-ben megalkották, elismerte, hogy a m. kir. Államvasutak kötelékébe tartozó tisztviselők és egyéb alkalmazottak szolgálata kivételes s azokért a rendkívül súlyos és terhes szolgálatokért, amelyeket ezek a tisztviselők és egyéb ^alkalmazottak végeznek, az idézett törvény őket kivételes elbánásban részesítette, kimondván azt, hogy a következő rendelkezések nem teremthetnek rosszabb helyzetet, mint amilyen az Államvasutak tisztviselőinek és alkalmazottainak helyzete akkor volt. Nagyon természetes, hogy ez idő óta változott a világ, volt háború és voltak egyéb felfordulások, én azonban az általános vita során arra kértem a t. kormányt, hogy mégis erre a különleges szolgálatra legyen tekintettel és miután pénzügyi szempontból sem járna ez nehézséggel, mert az Államvasutak maga megtalálná ehhez a fedezetet, méltóztassék ezt a kategóriát a törvény hatálya alól kivenni. T. Ház! Méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy a tavalyi normálstátus 30.265 alkalmazottban állapította meg az Államvasutak személyzetének összlétszámát, míg ezzel szemben jelenleg 28.539 alkalmazottja van, tehát összesen 1726 alkalmazottal kevesebb, mint amennyi lehetne a felállított normálstátus szerint. Figyelembe kell venni azt is, hogy az Államasutak22