Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-229

Az országgyűlés képviselőházának £ÉD. ülése 1933 december ik-én, csütörtökön. 137 Ha viszont az említett útkaparót nézem, aki­nek 50 pengő a havi nyugdíja, annak 600 pengő az évi fizetése. Ne méltóztassék akkor csodálkozni, hogy clZ cl * gazdaember, aki a maga munkájával mindenesetre értékesebb munkát végzett, mint az az útkaparó és az a munkásember, akit — ismétlem — túljól do­táltam számításomban, és aki ugyanazt a mun­kát végzi, bizonyos visszaérzéssel gondol arra, hogy miért nem tud ő aktív munkájával any­nyit keresni, mint amennyit tud keresni a másik a nyugdíjával. (Petrovácz Gyula: Egyek vagyunk!) Ez nem irigység. (Petrovácz Gyula: Hanem?) Ön rosszul hallotta azt a hangot^ t­képviselőtársam, az nem az irigység sziszegése volt, hanem a teherrel nem bíró nyomorúság nyögése. Csak ennyit óhajtottam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T, Képviselőház! Én nemcsak a parlamenti szokásnak hódolok akkor, amikor az előttem felszólalt igen t. képviselőtársam­nak szavaira reflektálok, annak ellenére, hogy nem akarok itt Petrovácz t. képviselőtársam szavainak magyarázója lenni, de méltóztassék megbocsátani, hallottam azt, amit Petrovácz képviselőtársam beszédéből idézni méltóztatott és hallottam azt, amit a t. képviselőtársamnak beszéde végén mondani méltóztatott. (Petrovácz Gyula: Egy és ugyanaz!) Akárhogyan fogom törni a fejemet, hogy mi a különbség az irigy­ség és a vifisz&árzés között, kénytelen vagyok megállapítani, hogy ugyanazt méltóztatott el­mondani, amit Petrovácz igen t. képviselőtár­sam mondott. (Farkas Gyula: Nem mondot­tam!) Csak éppen a szavakat méltóztatott meg­változtatni. (Farkas Gyula: Csalódni méltóz­tatik!) Akkor talán egy bizottságot kell kikül­deni, amely megállapítsa, hogy mi a különb­ség a visszaérzés és az irigység között. Magya­rázó kommentárokat kell kiküldeni. T. képviselőtársamnak abban igaza van. hogy az állapotok az országban olyanok, ahogy a t. képviselőtársam nagyon helyesen lefes­tette. Amit el méltóztatott mondani a vidéki gazdatársadalomra vonatkozólag, azt mi foko­zott mértékben el tudjuk mondani a városi la­kosságra vonatkozólag. (Farkas Gyula: Nono!) Fokozott mértékben el tudjuk mondani a la­teiner társadalomra, a kisiparos és kereskedő­társadalomra. Teljes mértékben ugyanez a szi­tuáció. (Jánossy Gábor: Minden réteg!) És mégis meg kell állapítanom, 'ma a szavazás után, hogy ma a tisztviselői társadalom mellett ebben a Képviselőházban azok a képviselők szavaztak, akik a tisztviselői társadalomnak ebben a Képviselőházban a legkevesebbet kö­szönhetnek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon') Szavaztak azok a képviselők, akik a tiszt­viselők részére solha egy szavazatban nem ré­szesültek. (Egy hang a jobboldalon: Párttakti­kából! — Homonnay Tivadar: Tévedés, vissza­utasítjuk!) Majd leszek bátor, t. képviselőtár­sam, a magam részéről megmagyarázni, hogy én, aki szintén ez ellen a törvényjavaslat ellen szavaztam és aki szintén elmondhatom magam­ról, hogy nem túlságosan nagy mértékben ré­szesültem abban a szerencsében, hogy tisztvi­selői szavazatokat kaptam volna, akár az ooszáf gos, akár a községi választások alkalmával... (Jánossy Gábor: Nem ebből a szempontból kell az ügyeket elbírálni!) Nem is ebből a szem­pontból, hanem nemzeti szempontból szavaz­tunk ez ellen a törvényjavaslat ellen. (Simon András közbeszól.) Igen, azért, mert nekünk a meggyőződésünk az, hogy a tisztviselői karnak anyagi függetlensége és egyéni függetlensége általános nemzeti érdek. Nekünk már volt szerencsénk tapasztalni ebben az országban, hogy mit jelent erre az országra nézve, hogy van-e független középosztály, vagy pedig nincs. Tapasztaltuk már azt sajnálattal a Ká­roly i-forradaloon kitörésekor és a kommün ki­törésekor, hogy mit jelent az, amikor egy tiszt­viselőtársadalomnak a lelkiismerete teljes mér­tékben béklyóba van verve. Tapasztaltuk mi már, mit jelent egy or­szágra nézve az, amikor a tisztviselő áment és Igent mond mindenre, mit jelent az, amikor egy országban nincs gerinces tisztviselői tár­sadalom, amely egy esetleges nemzetellenes irányzattal szemben ki meri nyitni a száját. Ezért mi a magunk részéről azért tartjuk hely­telennek legelsősorban ezt a törvényjavaslatot, amely itt fekszik a Képviselőház előtt, mert személyi válogatás nélkül az egész magyar tisztviselőtársadalmat teljes mértékben a kor­mányhatalom rabszolgájává teszi. (Farkas Gyula: Ez a javaslat?) Igen, t. képviselőtár­sam, ez a javaslat. Es t. képviselőtársamnak* ki olyan nagy szeretettel nyilatkozott előbb a magyar bírói karról, és aki természetszerűen ellene szavazott a javaslat elfogadásával, nin­csen igaza akkor, amikor idézni méltóztatik az 1869. éivi törvényt. Bocsásson meg t. képviselő­társam, de 1869-től 1933-ig eltelt néhány esz­tendő, s azóta ebben az országban a bírói füg­getlenség dogma lett, mégpedig dogmája lett az egész magyar alkotmányosságnak. (Farkas Gyula: Sehol sincs másképpen szabályozva, mint abban a törvényben!) Nem akarok vitat­kozni ezen a téren t. képviselőtársammal, de azért, mert másutt nincsen másképpen szabá­lyozva, azért ebben a országban a bírói füg­getlenség mégis csak egy alkotmánybiztosíték, amely eddig kitűnően bevált, és nem találom semminemű okát annak, hogy ez az alkotmány­biztosíték megszüntettessék. (Lázár Andor igazságügyininiszter: Nem lesz megszüntetve!) T. miniszter úr, Magyarországon a bírói füg­getlenség ennek a törvényjavaslatnak a meg­szavazása után teljes mértékben megszűnik. (Elénk ellenmondások a jobboldalon. — Lázár Andor igazságügyminiszter: Majd megköszöni a bíróság az ilyen alapos jogi tudást! — Zaj.) T. miniszter úr, én nem tudom, hogy a bíróság mit köszön meg és mit nem. A miniszter úrnak igazán több bíróval és ügyésszel van alkalma beszélni, mint nekem, de higyje el a miniszter úr, hogy a bírák velem őszintébben beszélnek, mint a t % miniszter úrral. Vannak még itt a Házban képviselők néhányan, akik ennek a tör­vényjavaslatnak a benyújtása óta beszéltek köztisztviselőkkel — elsősorban bírákkal és ki­rályi ügyészekkel — és méltóztassék elhinni, az egész bírói karban az a felfogás jutott kifeje­zésre, hogy dacára annak, hogy — és ezt^ alá­húzom — a bírák a maguk függetlenségét és a maguk végelbán ás alá vonását illetőleg job­ban vannak biztosítva, mint a többi tisztvise­lők, — ezt magam is elismerem és aláhúzom, mert nem volnék objektív, ha nem ezt monda­nám — mégis minden miniszternek módjában vagy egy neki nem tetsző bírót ennek a törvény­nek az alapján hivatalából eltávolítani. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nincs módjában! Csak az eljárást indíthatja meg! Ehhez ma is jogom van! — Zaj.) FJnök: Csendet kérek! Fábián Béla: Azt kérdezem a t. miniszter úrtól, mi történik azzal a bíróval, aki ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom