Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-229
116 Az országgyűlés képviselőházának 229 javaslat sokkal többet fog hozni, mint 3'5 millió pengőt. Rámutattak már ezekről a padokról arra, hogy egyéb módon kell ezt az évi 3*5 millió pengőt behozni, ha egyáltalában igaz az, hogy 3'5 milliót tesz majd ki ez a megtakarítás. Ismétlésnek hangzik ugyan, de nem szabad elmennünk mellette, amikor éppen a tisztviselők kényszernyugdíjazásáról és a nyugdíjak csökkentéséről van szó, rá kell mutatnunk a borházak kérdésére. Tetszett volna itt spórolni. Még ma is számtalan olyan intézmény van, amelyet el lehet törölni, ki lehet törölni a költségvetésből. Itt vannak példának okáért, hogy egyebet ne mondjak, a Collegium Hungaricumok. Kinek van szüksége a Collegium Hungaricumokra? Egy pár protekciós fiatalembernek van szüksége, (Mozgás a jobboldalon.), akiknek elég protekciójuk van ahhoz, hogy a közoktatásügyi minisztériumban megcsinálj ak azt, hogy őket küldjék ezekbe az intézetekbe. Követelni kell azt, hogy a közoktatásügyi miniszter úr jelentést terjesszen ide a Ház elé, hogy kiket küldött oda, hogy kik vannak a Collegium Hungaricumokban, melyik grófnak a fia van ott, melyik arisztokratának és melyik minisztériumi tisztviselőnek vannak ott a fiai. Követelni kell erről egy kimutatást. Terjesszen a Képviselőház elé jelentést a közoktatásügyi miniszter először arról, hogy kik vannak, hányan vannak kint a Collegium Hungaricumokban s aztán hogy mennyibe kerül egy-egy ilyen fiatalembernek az ellátása és taníttatása az államnak. Éppen ezért határozati javaslatot nyújtok be, amely szerint (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy terjesszen a Ház elé jelentést arról, hogy a külföldi Collegium Hungaricumokba fennállásuk óta névszerint kiket és .mennyi időre juttattak be. Terjedjen ki ez a jelentés arra is, hogy az oda bejutott ifjak egyenként mibe kerülnek az államnak.» (Helyeslés.) T. Ház! Tessék másutt behozni azt a 3"5 milliót, mégegyszer ismétlem, ha igaz az, hogy 3'5 millió a megtakarítás ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésével. Még most is kell beszélni róla, hogy miért volt szükség arra, hogy felvegyen az állam 3,000.000 angol font kölcsönt, tehát körülbelül 93 millió pengőt azért, hogy a Talbot-centrálét megépítse. Erre semmiféle szükség nem volt, sem a fővárosnak áramellátása, sem az ország áramellátása szempontjából, ezt az áramellátást kitűnően elvégezte volna a főváros elektromos centrale ja. Arról volt szó, hogy még tovább a körzetekben, Budapest főváros környékén is be kell vezetni az áramot, de rá lehetett volna kapcsolni ezt az áramszolgáltatást is a budapesti centráléra, nem volt semmi szükség arra, hogy ilyen kölcsönöket vegyenek fel. Azért nincs az ifjúság jövőjének biztosítására pénz, mert Herrmann Miksa úr kereskedelemügyi miniszter korában ilyen szerződést kötött és ilyen kölcsönt vett fel, amire semmiféle szükség nem volt. Különben is Herrmann Miksa volt kereskedelemügyi miniszter úr nagyon meg van elégedve azzal, ami a műegyetemen történik, és éppen az ő, mondhatnánk, machinációi voltak azok, amelyek miatt az egyetemi ifjúság a műegyetemen tüntetett, mert onnan merítettek erőt a fiatalok, Herrmann Miksa úr kijelentéseiből, már pedig nem kellett volna Herrmann Miksa úrnak egyebet csinálnia, hogy megnyugtassa az ifjúságot... ülése 1933 december 1^-én, csütörtökön. Elnök: Kérem képviselő úr, nem Herrmann képviselőtársunk van a napirenden, hanem a nyugdíj törvényjavaslat. Büchler József: Az ifjúság elhelyezéséről van szó. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem, méltóztassék a tárgynál maradni. Büchler József: A tárgynál maradok, az álláshalmozásról van szó. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Arról van szó, hogyan szüntessük meg az álláshalmozásokat. A törvényjavaslat indokolásában erre utalás is történik, nekem tehát jogom van az álláshalmozó urak ellen fellépni és beszélni. Éppen ezért azt gondolom, hogy felhívnám Hermann Miksa volt kereskedelemügyi miniszter úrnak és most műegyetemi rektor úrnak a figyelmét arra, hogy tessék lemondani valamelyik fizetéséről., Most kapja a kereskedelemügyi miniszteri nyugdíját, egyetemi tanári fizetését, képviselői fizetését, (Peyer Károly: A vizsgadíjakat!) a Dunántúli Villamossági Részvénytársaság igazgatósági tagja, ez az úr tehát éppen eléggé el van foglarvia közéletileg. Méltóztassék ennek az úrnak nagylelkűen lemondani ezekről a fizetésekről. Tartsa meg képviselői, vagy egyetemi tanári fizetését; nem bánom, tartsa meg csak miniszteri nyugdíját, de ennyi fizetést ne vegyen fel az, akinek az ifjúság tüntetéseinél megreped a szíve és nagyon helyesli, amit az ifjúság csinál, megérti azt, hogy a zsidókat kipofozzák és gettóba ültetik. Illenék, hogy az ilyen úr lemondana az álláshalmozás előnyeiről. (Buehinger Manó: Az ifjúság javára! — Peyer Károly: Talbot Miksa! — Rassay Károly: A Talbot azért jó bolt! — Peyer Károly: Egymillió deficit évente!) Általában tessék takarékoskodni másutt, nem pedig a tisztviselőknek és a szegény szerencsétlen özvegyeknek, árváknak, nyugdíjasoknak keserves, kínos fillérein. Nem ez fogja meghozni a panaceát a költségvetés egyensúlyának helyreállítására, hanem az, ha másutt is takarékoskodunk. Ne adjanak példának okáért kedvezményes nyugdíjakat olyanoknak, akiknek ez akár anyagi, akár erkölcsi okokból nem jár. Azt fogják erre mondani, hogy ez kis összegeket tesz ki. Ha azonban a költségvetésben 3 ezrelékes megtakarításiért ilyen nagy hü-hót csinálnak, (Mozgás a jobboldalon.) ilyen törvényjavaslatot hoznak a Ház elé, akkor méltóztassék figyelembe venni ezeket a kisebb ezrelékeket is és nem adni olyan kedvezményes nyugdíjakat, mint (amilyen kedvezményes nyugdíjakat élveznek egyes urak. Tessék megnézni, — erről szó van a zárszámadásban — hogy ilyen kedvezményes nyugdíjakat adnak egyes uraknak, akiknek erre egyáltalán nincs szükségük. De van még egy forrás, ahol lehet spórolni és ahonnan lehet pénzt kicsiholni. Ott van például a filmcenzura-bizottság. A fimcenzura-bizottság tisztelt tagjainak ne méltóztassék olyan nagy összegeket zsebrevágni a filmcenzuráért, mint amilyeneket ma kapnak. Álljon fel Pékár úr és mondjon le azokról a jövedelmekről, amelyeket ő a filmcenzuránál kap. Méltóztassék itt is takarékoskodni. Még a mostani 1932/33. évi zárszámadás számszaki jelentése is beszél arról, hogy példának okáért a 317-es tétel 5. cüme aliatt, a túlkiadások között, a debreceni tudományegyetem központi épületénél, tehát egyetlenegy épületnél, 848.950 pengő volt a túlkiadás. A 318. tétel, a
