Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. T. Képviselőház! Már szólottam arról, hogy ezt a javaslatot azért nem tartjuk segítésnek, mert a mi elgondolásunk szerint egészen máshol kell keresni a segítést. A segítést a termelés átszervezésében, (Fábián Béla: Így van!) a termelés értékesítésében (Fábián Béla: így van!) kell keresni. Ha visszagondolunk a csak néhány hónappal ezelőtt kiadott kormánynyilatkozatokra, akkor azt kell megállapítanunk, hogy különösen előljár etekintetben a földmívelésügyi^ miniszter úr, aki valósággal csillagászati számokkal traktálta ezt az országot, hogy hány millió métermázsa gabonát, búzát és rozsot helyezett el a külföldön és amikor ennek perfektuálására kerülne a sor, amikor valóra kellene váltani ezeket az elhangzott miniszteri ígéreteket, akkor azt halljuk és azt látjuk, hogy semmiféle komoly intézkedés nem történt a kormány részéről. (Esztergályos János: A szabolcsi miniszter azt is mondotta, hogy nem lesz éhező ember ebben az országban! — Malasits Géza: Nem is látott éhező embert! — Esztergályos János: Majd felvonulnak az éhezők a minisztérium előtt. — Zaj.) De felhívom a t. Képviselőház figyelmét és emlékeztetem a Ház tagjait arra a kormánynyilatkozatra is, amely a termés betakarítása idején azzal hitegette a gazdákat, hogy ne adják el gabonájukat, mert következik a kor mány^ helyes, okszerű, okos gazdasági politikája és a kereskedelmi szerződések kötése folytán a gabonaárak lényeges emelése. Ez a lényeges emelés azt jelentette, hogy amíg azok a gazdák, akik a betakarítás idején el tudták adni vagy eladták gabonájukat, közel 10 pengős árat kaptak boletta nélkül, akik pedig ma adják el, boldogok, ha vevőt kapnak a gabonára 6'50 pengőért. (Farkas István: Ez az önök helyes politikája! Ez az egységes nemzeti politika!) T. Képviselőház! Nem meglepő ez a kormánynyilatkozat és a kormánynyilatkozattal szemben bekövetkezett ellentétes intézkedés nekünk, akik régi idő óta vagyunk tagjai ennek a képviselőháznak. Emlékeztetem a t. Képviselőház régi tagjait arra, hogy valamikor Mayer János és hűséges államtitkára, Sehand] Károly rádióüzenetet adtak le ebben az országban olyan értelemben, hogy a gazdák el ne adják gabonájukat, búzájukat, mert a közeljövőre — akkor még 23 pengős búzaárnál tartottunk — 23—25 pengős búzaárat helyezhetnek kilátásba. Azok a jóhiszemű gazdák azután, akiknek a sorsával a földművelésügyi miniszternek kellett volna törődnie, bízva a kormány ígéretében, odáig jutottak, hogy 17— 18 pengős árban adhatták csak el búzájukat. De, hogy még tovább menjek, emlékeztetem at. Házat arra is, hogy amikor tőzsdekonjunktúra volt ebben az országban, az előző kormány egyik pénzügyminisztere itt a Házban, valósággal tőzsdézni küldte a magyar középosztályt, a tisztviselői ka^rt. Azt mondotta: menjenek ők is a tőzsdére és tanulják meg, hogyan kell a tőzsdén keresni. Es a végén, szegén vek, bízva a 'miniszter felhívásában, (Friedrich István: Az ingyenrészvények!) igen, az ingyenrészvények idején: teljesein elúsztatták megtakarított vagyonkájukat, amelyet annakidején ezekbe a részvényekbe befektettek. (Zaj.) Folytathatnám még azokat az elhibázott intézkedéseket, amelyeket a kormány részéről s a kormányok részéről az előző években tapasztaltunk. Az, ami most történik — mint hangsúlyoztam — nem segítés a ^gazdákon, hanem segítés elsősorban a hitelintézeteken. Amikor a hitelintézeteken való segítést a kormány enyvese 1933 november 17-én, pénteken. 55 nyíre szívén viseli, akkor sokkal szívesebben láttam volna, ha a pénzügyminiszter úr bele mer menni abba, hogy revíziót tartson a pénzintézetek által szedett kamatok, jutalékok és egyéb mellékszolgáltatások tekintetében (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és megnézi, hogy a bankok hogyan zsarolták ki az utolsó 4—5 esztendő alatt a magyar mezőgazdasági közönséget. (Esztergályos János: Valóságos kamatrablást végeztek éveken keresztül!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Malasits Géza; Még a legszelídebb kifejezés, amit használni lehet! —• Esztergályos János: A 20%-os kamatokat sajnálom! — Zaj. Csendet kérek!) Györki Imre: Ízelítőül csak két adatot tárok a képviselőház és a pénzügyminiszter úr elé, hogy nézze meg a pénzügyminiszter úr is, mi ment végbe az országban, hogyan jutottak el a gazdák az eladósodásnak ama mértékéhez, amelyben jelenleg vannak. Ha a pénzügyminiszter úr ezeket az adatokat látja, akkor egyúttal látni fogja azt is, hogy hol van a segítés módja és rájön, hogy a segítés módja nem az, hogy újabb adósságokat csináljon, hanem hogy megfogja a bankok nyakát, megszorítja (Esztergályos János: Es csavarjon egyet rajta! — Derültség.) és a jogtalanul felvett, kizsarolt jutalékokat és magas kamatokat visszafizetteti, a tőkeszámlára íratja és így csökkenti a gazdaadósok terhét. Itt van a kezeim között egy körlevél, amelyet a Szentesi Takarékpénztár igazgatója adott ki tisztviselőihez, amelyben nem több, vagy I nem kevesebb — ahogyan méltóztatik érteni —

; mint a következő rendelkezések foglaltatnak, amelyeket jó lesz, ha a mai idők és a mai kormányzás ténykedéseinek jellemzéseképpen a Ház naplójában megörökítünk. (Halljuk! Halljuk!) A körlevélben az igazgató hangoztatja (olvas'sa): «Minden tisztviselőnek leleményesI nek kell lennie, hogy valami kis mellékjöve\ delemre szert tehessen anélkül, hogy azért — '• mint^ legutóbb megtörtént több esetben — r a gazdák a főispánhoz szaladjanak segítségért i az «uzsorás» bank ellen. A Magyar Altalános j Takarékpénztár helybeli fiókjának elszámolá; sát, amelyben 11%-os kamatot számított, továbI bították a pénzügyminiszter úrnak és értesülésem szerint a főispán igen elítélőleg nyilatkozott az említett intézet eljárásáról. Ez ellen i — és ez a fontos, t. képviselőtársaim — csak \ a régi bevált szisztémával r lehet védekezni. I amely a megengedett százaléknál többet szed j és vagy annyit, vagy 10'5%-ot mondunk a fél; nek, a fél ágybéli képességei szerint, { Derült\ ség és zaj) viszont költségekkel kiegészítjük \ 11—12%-ra, a lehetőséghez képest. Hogy a ka; mattétel kialakulását némileg megnehezítsük. ! a lejáratot pár nappal hol előre- vagy vissza; toljuk és így az egyszerű számítással való ellenőrzést meghiúsítjuk.» (Zaj a Ház minden ! oldalán. — Farkas István: Farkas főispán úr ! Szentesen nem enged gyűlést! Ezeknek védelmében nem ad gyűlésre engedélyt!. — Malasits Géza: A vezérük kormányfőtanácsos! —. Szeder Ferenc: Ágybéli képesség szerint! Ez az! — Büchler József: Ágybéli képessége miatt betiltja a gyűléseket. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kérem, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Györki Imre: Ez az intern levél nyilvá-, nossá vált azáltal, hogy az egyik pénzügyi hírlap leközölte. Joggal vártuk, hogy a köz-