Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-215
54 Az országgyűlés képviselőházának 215. ülése 1933 november 17-én, pénteken. hogy valóra váltsa azt a programmot, amelyet hirdet, hogy megcsinálja azt a telepítési programmot, amelyet annyiszor hangoztatott. (Büchler József: Elég pénzébe ke-* rül az országnak a nagybirtok! — Buchinger Manó: Ezért kellene a gerstli-demokrácia!) Az a politika, amely megnyilatkozik ebben a törvényjavaslatban és a kiadott kormányrendeletekben, a legridegebb osztálypolitika. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A legridegebb osztálypolitikia ta;z, amely szemibeállítja, laiz ország lakosságának egy részét a más foglalkozásban levőket, az ország lakoságásntalk másik részével, azokkal, akik a 'mezőgazdaságban vannak érdekelve. (Jánossy Gábor: Egyetemes nemzeti politika ez! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez nem egyetemes nemzeti politika! — Esztergályos János: A munkanélküliek, a kisiparosok, a kiskereskedők egyidejű segítése volna az! — Zaj! Elnök csenget. — Esztergályos János: A közelmúltban lőtte magát agyon egy ügyvéd, aki azt írta búcsúlevelében, hogy úgy élt, mint egy kutya, és úgy halt meg, mint egy kutya!) Elnök: Csendet kérek, Esztergályos képviselő úr. (Esztergályos János: Ez a nemzeti egyetemes politika?) Ne ragadtassa el magát a képviselő úr. Az előbb hallotta a képviselő úr a baloldalról egy közbeszólás alakjában, hogy így nem lehet tanácskozni. Méltóztassék ezt megszívlelni. Györki Imre: A legridegebb osztálypolitika az, ami megnyilatkpizik ebben a javaslatban és'a kormány kiadott rendeletében, hogy kamataimnesztiát, kamatmérséklést és adóamnesztíát ad azoknak a gazdáknak, akik a javaslat szerint ezt igénybe vehetik, ugyanakkor azonban az állam a legkérlelhetetlenebbül jár el az iparosokkal és a kereskedőkkel szemben, akik pedig éppen úgy rá vannak utalva ezekre az adómérséklésekre, adóamnesztiákra és kamatmérséklésre, mint ahogyan rá van utalva a gazdaérdekeltség, mert hiszen ennek sorsa szorosan össze van kapcsolva a mezőgazdasági népesség sorsával, amelyet a kormány helytelen politikája juttatott ide és ennek a helytelen politikának következménye, hogy tengődik az iparos és tengődik a kereskedő is. Jánossy tisztelt képviselőtársam azt mondja, hogy ez nem osztálypolitika. T, képviselőtársamat felhívom arra, hogy érdeklődjék választókerületének bármelyik községében és kérdezze meg, hogy mi a véleménye erről a kormánypolitikáról annak az iparosnak, aki azt látja, hogy a szomszédja, aki mezőgazda, kamatmérséklést, adóamnesztiát kap. bármilyen könnyelmű, bármilyen léha, bármilyen rossz gazda volt, őt pedig, aki becsületesen igyekezett kötelezettségének eleget tenni, ugyanazon a napon, amikor a gazda részére amnesztiát adtak, kérlelhetetlenül végrehajtják, kiforgatják megszerzett javaibiól és eladják a^ házát a feje fölül. Ha ilyen eseteket lát t. képviselőtársam, — és ilyen eseteket fogunk látni mindannyian, akik vidéki kerü eltet képviselünk — akkor megállapíthatjuk mindannyian, hogy igenis, ez osztályellentéteket és olyan gyűlölségeket vált ki egyes társadalmi rétegekben más társadalmi rétegek ellen, hogy nem fog bekövetkezni az a megnyugvás, amelyet pedig annyira hirdet a kormány minden tagja, hanem ellenkezőleg, az osztályellentétek jobban ki fognak éleződni. (Esztergályos János: Százhúszezer pengőt adnak 300.000 iparosnak, segély gyanánt! — Büchler József: Huszonhét fillér jut egyre!) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urak tartózkodjanak megjegyzéseiktől. (Farkas István: Egységespárti agitációra megy úgyis!) Csendet kérek! (Jánossy Gábor: Arra semmi sem megy! Arra nem kell pénz! — Büchler József: Ez a véleménye a képviselő úrnak, de adnak pénzt rá! — jánossy Gábor: Önzetlenül megy! — Farkas István: Önzetlenül 1 ? — Jánossy Gábor: ügy ám! — Farkas István: Kigyelmed sincs ott önzetlenül!) Elnök: Csendet kérek! A képviselő úr ne tegyen ilyen megjegyzést, mert ez a megjegyzés sértő. Kérem, most már engedjék a .szónokot is szólni. (Farkas István: Ráérünk!) Györki Imre: A bizottsági tárgyalás során is hallottuk, de azóta is íhallottuk különféle kormánynyilatkozatokban azt az ellenvetést, — tudniillik amikor teljes egyenlőséget kívántunk az összes termelési ágakban az érdekeltek részére — hogy nem lehet a mezőgazdasággal mindenkit egy kalap alá venni és nem lehet egyenlő elbánást biztosítani az iparos és & kereskedő részére, mert más az iparos, más a kereskedő sorsa és egészen más a földműves, a gazda sorsa. Akik ezt a kijelentést teszik, azok nem ismerik az iparos- és a kereskedőéletet. A pénzügyminiszter úr és a kormány tagjai részéről elhangzott arra az érvre, hogy a gazda adósságát meg lehet állapítani a telekkönyvből, mert a telekkönyv megmutatja, hogy mennyire van valamelyik gazda eladósodva, az én válaszom az a t. pénzügyminiszter úrnak, hogy nézze meg az iparos zálogcéduláit, nézze meg azt a telekkönyvet, amelyet felmutat: be van. jegyezve az adósságuk, logházakba ott van az ő telekkönyvük, ott tartják nyilván, adósságaikat. Menjenek el egy proletár lakásába, menjenek el egy kisiparos és kiskereskedő lakásába, üzletébe és látni fogják a teljesen kiürített lakást és üzletet, ami eladható volt, ami értékesíthető volt, azt már mind eladta az utóbbi években, teljesen lerongyolódott, teljesen tönkrement, sivár pusztaság és szomorú látvány egy iparos vagy kereskedő lakása, (Fábián Béla: így van!) még az olyan iparosok és kereskedők lakása is, akik három-négy évvel ezelőtt még virágzó üzlettel rendelkeztek, akik korábban önálló háztulajdonosok voltak. Különösen áll ez a vidéki városokra. Ezért el sem tudom tehát képzelni, hogy amikor a kormány ilyen egyoldalú intézkedést tesz, ezt az egyoldalú intézkedést képviselőtársaim többsége, akik mem egyoldalú mezőgazdasági érdekeltséget képviselnek, ne érvényesítsék mindazokra a rétegekre vonatkozólag, amelyek ugyancsak adóhátralékban szenvednek. Nem is hihetem, hogy meg ne szívlelje a t. pénzügyminiszter úr is azokat a javaslatokat, amelyek az egyenlő elbánás érdekében hozzá eddig is beérkeztek és amely javaslatokat támogattak az iparos és kereskedelmi érdekeltségek, az ipartestületek, a kereskedelmi és iparkamarák. Ez az_ elgondolás vezet engem, amikor határozati javaslatot nyújtok he, amelyben kérem, hogy (olvassa): «Mondja ki a Képviselőház, hogy mindaz az adókedvezmény, amelyben a 14.000/1933. M. E. sz. rendelet részesíti a gazdaadósokat, megilleti az iparosokat, kereskedőket és egyéb szabadfoglalkozású (szellemi) állampolgárokat is. A közterhek viselésének, kérdésében a Képviselőház semmiféle megkülönböztetést nem akar tenni az egyes foglalkozási. ágakhoz tartozó állampolgárok között.» (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)
