Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-215

CA Az országgyűlés képviselőházának 2íS. T. Ház! Egy kiváló magyar hitel jogász, mégpedig nem inficiált hiteljogász, — ilyen is van — György Ernő, a Hitelvédő Egylet igazgatója utal arra, hogy éppen a gazdasági válság idején lép előtérbe annak a felismerés­nek helyessége, amelyet a római jog méltatása kapcsán Savigny ilyenképpen juttatott kifeje­zésre (olvassa): «A jog nem önmagáért léte­zik, az lényegében maga az emberi élet, annak egyik különleges vonatkozása.» De tovább me­gyek, Egy másik nagy nemzetközi jogász, Windsc'heid ugyanezt a tételt úgy fogalmazta meg, hogy a jog nem önmagáért van, nem a megismeréséből nyújtott élvezetért;^ feladata az, hogy emberi szükségleteket elégítsen ki és emberi célokat valósítson meg. Mi a kormánnyal együtt nem akarunk na­gyobb jogászok lenni, mint volt Savigny, sem nagyobb jogászok nem akarunk lenni, mint Windsoheid. Ha azt állapítják meg ezek a kiváltó jogászok, hogy a jogi normáknak is mindig al­kalmazkodniuk kell az élet szükségszerűségei­hez, akkor nekem nem szabad ragaszkodnom egy holt ideához, hanem ezen a téren is éppen úgy, mint a közgazdasági elméleteknél, utána kell szaladnom az életnek és az élethez kell al­kalmaznom a jogi normákat és a közgazdasági szabályokat. T. Ház! Ha most már ezek után nézem, hogy milyen az előttünk fekvő rendeletnek egész struktúrája — sajnálom, hogy Györki t. képvi­selő úr erről nagyon keveset beszélt — minde­nekelőtt azt szeretném megállapítani, hogy ez a rendelet, bár csak átmeneti és ideiglenes intéz­kedést hoz, feltétlenül alkalmas a végleges ren­dezés előkészítésére és megindítására. Az eddigi moratóriumos rendeletekkel szemben, határozott haladást kell látnunk ebben a rendeletben. A kétéves nyugalmi időnek megteremtése minden­nél becsesebb elhatározása a kormánynak, mert kétségtelen, hogy a folyton-folyvást fenyegető zaklatások és nyugtalanítások majdnem vesze­delmesek voltak és a termelés folytonosságát majdnem súlyosabban befolyásolták, mint maga az adósságteher. Aki járt a vidéken, velem együtt megállapíthatta, hogy az egymásra kö­vetkező új rendeletek várása, a folytonos zak­latások, a Damokles-kard, amely ott lóg annak a szerencsétlen gazdaadósnak a feje felett, sok­kal súlyosabb volt, mint maga az adósságteher. Nagyon értékes elgondolása a rendeletnek az is, hogy a kétéves nyugalmi időbe, ebbe az egész gondolatkörbe beleiktatták bizonyos vo­natkozásban az egyéni elbírálást, amiből azt deriválom, hogy ennek az egyéni elbírálásnak folyományaképpen oly értékes tapasztalati anyag fog ez alatt az idő alatt összejönni, amely feltétlenül elő fogja segíteni a gazda­adósságok kérdésének végleges rendezését­Most már túljutottunk azon, hogy lineárisan intézkedjünk, itt már nem lehet egy nagy tömeggyógyítást csinálni, hanem ki kell menni oda az egyénhez, mert méltóztassék elhinni, * hogy minden adósnak esete más és más. Egyéni elbírálás nélkül ezt a kérdést gyökeresen, becsületesen és helyesen nem lehet megoldani. (Andaházi-Kasnya Béla: A kóroko­zókat kell megszűntetni!) Becsületes szociális szempontok érvényesü­lését is látom ebben a gazdarendeletben, külö­nösen a tíz holdon aluli birtokosok különleges kezelésében és mi erről a helyről tiltakozunk az ellen a beállítás ellen, mintha itt a kor­mány, vagy mi válaszfalakat akartunk volna emelni az egyes gazdatársadalmi tényezők kö­üíése 1933 november 17-en, péntekem. zött, kisgazda, középgazda és nagygazda közt. Ezt a rendelkezést az a szempont döntötte el, hogy a leggyengébbet kell megvédeni. (Já­nossy Gábor: Ügy van!) Ez a szociális igaz­ság, amely kifejezésre jut a miniszterelnök úr nemzeti munkatervében is, itt gyakorlati megvalósulást nyert, ebben a szellemben tör­tént ez az intézkedés, amit csak köszönettel és hálával tudunk venni. A magánegyességi eljárást is beiktatja ez a rendelet, sőt a magánegyességi eljárás elő­mozdítására bizonyos állami eszközök elő­teremtéséről is gondoskodik, továbbá a föld­vásárlás, illetőleg elővásárlás céljaira mintegy 10 millió pengős pénzügyi alapot teremt. Ez ennek a rendeletnek egyik legjobb, legértéke­sebb része, (Ügy! van Ügy van! jobbfelol. — Andaházi-Kasnya Béla: De kevés!) mert hi­szen ezen keresztül feltétlenül komolyan tud majd gyakorolni az állam elővásárlásokat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelol) Eddig fenntar­tottunk egy korlátolt birtokforgaímiat, viszont íaz államot nem hoztuk laíbba a helyzetbe, hogy biiritokokat át is vegyen, (Ügy van! Ügy van! a középen.) már pedig ez komolytalan dolog­Hogy korlátolt birtokforgalmat tartsunk fenn és birtokosokat esetleg megakadályozzunk ab­ban, hogy bizonyos birtokokba bejöjjenek és akkor az állam ne lépjen oda és me vegye át a birtokot: ez immorális dolog. Ezért csak he­lyeselhetem, hogy ez az intézkedés belekerült ebbe a rendeletbe, amelyen keresztül arra az útra rá is fogunk tudni térni, amely a tele­pítés nemzeti gondolatának előbbreviteléhez vezet. A földmívelésügyi miniszter úr tegnap­előtti pompás beszédében nagyon helyesen utalt arra, hogy az ő telepítési elgondolása nem az egész glóbuszt betöltő elgondolás, ha­nem azt a becsületes felfogást vallja, hogy ahol megmozdul egy gazda alatt a föld, ott lesz az állam a maga elővásárlásával és lehe­tővé teszi, hogy ezeken az úszó föld darab okon becsületesen dolgozni tudó kisgazdák élhesse­nek. (Meskó Zoltán: Ugy legyen! — Jánossy Gábor: Ügy lesz! — Friedrich István: Jánossy ma nagyon megelégedett! — Derültség. — Já­nossy Gábor: En mindig a jobbat gondolom és nem a rosszabbat!) Tudom nagyon jól, hogy az urak azt vár­ják tőlem, hogy beszéljek valamit a kamat­ról, a kötelezettségekről, a szolgáltatásokról és enélkül talán azt állapítanák meg, hogy túlságos elragadtatásomban és megelégedett­ségemben megfeledkeztem erről a fontos kér­désről. Én nem feledkezem meg róla és itt is meg akarom állapítani a kormány becsületes törekvését, amellyel az eddigi terheket, az ed­digi szolgáltatások mérvét igenis leszállította. Természetes, hogy a leszállításban is meg kel­lett valahol állani, hogy meg kellett szabni a határt, mert hiszen ennek állami, financiális következményei vannak, ezeknek költségeit és fedezeteit elő kell teremteni. Amikor azonban ezt konstatálom, másrész­ről viszont a kormány sem haragudhatik meg rám, ha megállapítom, hogy ezek a kamatok, ezek a szolgáltatások még mindig magasak a mezőgazdaság mai teherbíró képességéhez ké­pest, (Ügy van! Ügy van! balfelől — Andaházi­Kasnya Béla: Szóval nincs megelégedve!) kü­lönösen olyan vidéken, mint a Tiszántúl, amely földdarabot az évek sorozatán át olyan csapások érték, (Ügy van! Ügy van! jobbfelol) amelye­ket azelőtt csak tankönyvekben, vagy népszerű

Next

/
Oldalképek
Tartalom