Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-215

52 Az országgyűlés képviselőházának 2: általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Györki Imre képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mielőtt a kisebbségi vélemény megindokolására rátérnék, mindenek előtt iszükségésnek tartom, hogy a pénzügyi bizottság jelentésének — amelyet a Képviselőház tagjai részére kiadott — egy paszszusa ellen tiltakozzam és annak korrekcióját kérjem. A jelentés harmadik oldalán a következő kijelentést találjuk (Olvassa): «A pénzügyi bizottság beható vita után arra a meggyőződésre jutott, hogy a gazdaadósságok rendezésére a 14.000/1933. számú rendelet intézkedései nyújtják az adott viszonyok között és a jelen időpontban is megvalósítható legtökéletesebb megoldást.» Maga az a tény, hogy Farkas István képviselőtársammal egyetértően kisebbségi véleményt terjesztettünk elő s maga az a másik körülmény, hogy Fábián Béla képviselő úr és Csilléry András képviselő úr szükségesnek tartották a többségi határozattal szemben a bizottság javaslatával együtt különvéleményt előterjeszteni, mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a pénzügyi bizottság tagjai között nemi volt az a felfogás, amelyet a jelentés magában foglal, (Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) hogy ez a jelen viszonyok között a legtökéletesebb megoldás, hanem az ellenzéknek a pénzügyi bizottságban helyetf'oglaló tagjai rámutattak, sokkal helyesebb, sokkal kézenfekvőbb, a gazdáknak is, de az országnak szempontjából is sokkal jobb megoldást jelentő rendelkezésekre. Ami a kisebbségi véleményt illeti, a kisebbségi véleményben részletesen elmondtuk azt a kritikát, amellyel e törvényjavaslattal és a kiadott 14.000. számú rendelettel szemben élünk. Rámutattunk arra és hangoztatjuk a kisebbségi véleményben, hogy az a megoldás, amelyet a pénzügyminiszter úr a 14.000-es rendelettel hozott, alkotmányjogi szempontból is kifogásalá esik, mert egy ilyen, az ország szempontjából nagy horderejű kérdést nem lehet rendeletileg megoldani akkor, amikor a parlament együtt van, hanem meg kellett volna és meg lehetett volna találni a módot arra, hogy a pénzügyminiszter úr törvénybe foglalja a 14.000. számú kormányrendeletet s azt a parlament megítélése alá bocsássa, hogy így az alkotmányosan öszszehívott és létrejött parlament tagjainak megadassék a mód arra, hogy beleszóljanak az ország dolgozó társadalma e fontos rétegének ügyébe. De ettől eltekintve nem fogadhatjuk el azt a törvényjavaslatot, amelyet a pénzügyminiszter úr előterjesztett. Nem tartjuk helyénvalónak azt a rendeletet, amely megelőzte e törvényjavaslatot azért, mert nem oldja meg azokat a problémákat, amelyeket meg kellett volna oldania. Állítom, hogy a törvényjavaslat és a kiadott miniszteri rendelet nem fog segíteni a gazdákon, akiken segíteni hivatva volna, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon.) hanem segíteni fog a nagybankokon és a hitelezőkön és adósságba, még pedig súlyos adósságba dönti ennek az országnak dolgozó társadalmát, amelynek terhei már most is teljesen elviselhetetlenek. Hangoztattuk a bizottsági tárgyalás során és hangoztatjuk ezidŐszerint is, hogy amikor a mostani kormányzat immár másodízben fog . ülése 1933 november 17-én, pénteken. hozzá a gazdaadósságok kérdésének rendezéséhez, akkor nem fél-megoldást, nem prolongációt vár az ország ezeknek a kérdéseknek a megoldására, hanem azt várja, hogy végre dűlőre jusson ez a kérdés egy végleges megoldással. Nem azt várjuk, hogy két év után újból itt legyen az ország közvéleménye előtt megoldatlanul ez a kérdés és hogy két év elmultával már megint foglalkoznia kell a Képviselőháznak a gazdadósságok rendezésének kérdésévelRámutattunk és hivatkoztunk a kisebbségi vélemény megindokolásánál már a bizottsági előterjesztés és a bizottsági tárgyalás során arra is, hogy nem elég a gazdáknak pillanatnyi segítséget nyújtani. A pillanatnyi segítség nem oldja meg a problémát. Ahhoz, hogy a gazdaadósságok kérdését megoldják, sokkal mélyebben fekvő intézkedésekre van szükségEzek között az intézkedések között felemlítettük a földirtokreform újból aktuális kérdésének megoldását. (Ügy van! Ügy van! a szélsŐbaloldalon) Számtalanszor kértük és reklamáltuk a kormányzattól a régen, már az előző kormányok által beígért latifundiumos kérdés rendezését és a hitbizományi törvényjavaslat beterjesztését, amelyet még a Bethlen-kormány ígért be. Megkérdeztük és kérdőrevontuk a kormányt aziránt, hogy mi van az ő beígért telepítési programmjávai, amely benne van a nemzeti munkatervben, benne van programmjában, de amelyre vonatkozólag egyetlen egy intézkedést sem tett. (Büchler József: Több mint egy éve van már a helyén ez a kormány, már megcsinálhatta volna! — Buchinger Manó: Egy gerstli-parlamenttől nem is lehet ezt várni! — Esztergályos János: Blöff az egész!) Rámutattunk arra, hogy mindaddig, amíg a magyar mezőgazdáknak a 36 pengős búzaárak mellett kivetett közterheket, sőt az időközi emeléseikkel még ennél a 36 pengős búzaárnál is magasabb közterheket kell viselniük, addig hiába jön a kormány egy ilyen injekcióval, nem tudja megoldani a kérdést. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy azokat a közterheket, amelyeket a 36 pengős búzaár mellett kivetettek és amelyeket időközben növeltek, 6 pengős vagy 6 pengő 50 filléres búzaár mellett meglehessen fizetni. Rámutattunk arra is, hogy hiába a kormánynak ez az intézkedése, és hiába az ország szempontjából az a mérhetetlen nagy áldozat, amelyet ezzel a törvényjavaslattal és a kiadott rendelettel a kormány meg akar valósítani^ ha a karteleket továbbra is megtűrik az ország nyakán és azok rablópolitikáját továbbra sem béklyózzák meg. Rámutattunk arra, hogy mindaddig, amíg a mezőgazdaság és az agrárolló közötti távolság... Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. (Büchler József: Rablógazdálkodást folytatnak! Ez kétségtelen!) Kérem, képviselő urak, méltóztassanak csendben maradni- (Farkas István: Általánosan elfogadott megállapítás ez. A szeszkartel, a cukorkartel, a vasikartel meg a többi kartel, mind rablógazdálkodást folytat!) Csendet kérek! Györki Imre: Ismétlem: mindaddig, amíg az agrárolló és a mezőgazdasági olló között olyan nagy különbség és nagy távolság lesz és amíg a kettőt a kormány nem tudja egymáshoz közelebbhozni, ezt a rendelkezést elhibázottnak tartjuk, mint ahogy elhibázottnak tartjuk ezt a rendelkezést azért is, mert a belső piac megszervezésével, a munkanélkü-