Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-214

Az országgyűlés képviselőházának 2lk. ülése 193$ november 16-án, csütörtökön. 37 lános, titkos választójogot. Kijelenti továbbá a legnagyobb lelkinyugalommal, hogy nem akar diktátor lenni, ámbár úgy érzi, hogy hajlamos, hogy alkalmas diktátorságra. (Esztergályos János: Majdnem tauglich!) Kijelentem, hogy egy miniszterelnök, aki a külföldi szempontokat ennyire figyelmen kívül tudja hagyni, aki\ a saját programmja ellen beszél, aki minden \ héten változtatja a meggyőződését, nemcsaki diktátornak nem alkalmas, hanem miniszterelnöknek sera. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion, — Farkas István: Csomagoljon a miniszterelnök úr minél előbb, amíg nem késő!) A csomagolás kérdése szintén külön dolog. (Malasits Géza: Kényes kérdés! — Zaj. — Elnök csenget.) Azt mondja a miniszterelnök úr (olvassa): «Azt ajánlom azoknak a munkásvezéreknek, akik túlságosan hangoztatják a nemzetköziséget, akik túlságosan kerülik a nemzeti gondolatot, hogy csomagoljanak. A nemzet egyeteme és a magyar munkásság egyeteme egy test, egy lélek, és annak, aki ez ellen a gondolat ellen van, el kell utaznia valahova.» (Peyer Károly: A nemzetközi kartel vezéreknek nem! — Zaj. — Elnök csenget) T. Ház! Kérdeni, hogy minő jogon szólít fel a miniszterelnök bárkit a csomagolásra. Tudtommal, ha ebben az országban valalki valamilyen vétséget -követ el, ott vannak a büntetőbíróságok, az elé kell állítani. Tudtommal à száműzetés büntetését ebben az országban még nem ismerik, de ha ismernék is, akkor sem a miniszterelnöknek joga, hogy valakit felszólítson a csomagolásra. Ki szólíthat fei valakit a csomagolásra? A diktátor. A diktátor hangja, a diktátor elikapatottsága az, amikor másokat, a polgárok százezreit felszólítja, hogy csomagoljanak. Sajnos, nagyon sokan csomagoltak már ebben az országban. (Peyer Károly: Frankot is csomagoltak!) Nagyon sokan csomagoltak békeidőben is, Nagymagyarországon. A tej jel-mézzel folyó Nagymagyar or szagon évenként százezren csomagoltak Amerikába, és azóta is vándorútra keltek a munkanélküliek. És mindezek azért csomagoltak, mert a magyar politika mindig egyoldalú osztálypolitika volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ellenben felhívni egyeseket csomagolásra azért, mert egy politikai párt kellemetlen, azért, hogy még ettől az árnyékparlamenttől, ennek bírálatától is megszabaduljon a miniszterelnök úr, ehhez igazán a diktátorod elkapatottsága és gőgje kell. De csinálja meg a miniszterelnök úr előbb a diktatúrát, majd akkor lehet erről beszélni. Amíg azonban alkotmányos állam vagyunk, addig a miniszterelnök úr senikit se buzdítson csomagolásra. Csomagoljon az olyan ember, aki ilyen allűrökkel dolgozik és aki így elveszíti a nyugalmát. (ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Végül azt mondja a miniszterelnök úr, (olvassa): «A magyar munkásság végkép elhagyta a vörös rongyokat, és nincs messze az idő, amikor a polgári társadalommal együtt fog menetelni.» Ez már a második, javított íkiadás, hogy: «elhagyta», mert az eredeti szövegezésben «elhagyja» volt. Ez a javított ikiadás azt jelenti, — és nyilván idecéloz a szociáldemokrata-pártra — hogy a munkásság elhagyja a vörös rongyokat. A munkásság nem hagy el semmiféle vörös rongyot, mert a munkásság nem vörös rongyok alatt masiroz, hanem a szocializmus eszméje alatt. A munkásság — sajnos — nem tudja elhagyni a barna, szürke, fekete, vagy akármilyen más rongyokat, mert ezeik a rongyok hozzátapadnák a kormány működésének külső kifejezéséül. Ezektől a rongyodtól a munkásság nem tud szabadulni, mert minden egységes munkaterv, minden Programm ellenére a munkanélküliség pusztítja a munkások tízezreit. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Száz- és százezren éheznek rongyosan, mezítláb íksünn a vidéken és a fővárosban. (Farkas István: Gerstlire sem jut!) Ennek a kormánypolitikának következménye az, hogy semmiféle rongyoktól nem tud szabadulni, hanem egyre rongyosabb az egész ország. Megmondhatnám a miniszterelnök úrnalk, hogy mitől kellene és mitől lehetne szabadulni. Láttam egy térképet: a 10.000 holdas nagybirtokok voltak berajzolva az ország területéreAz ország termőföldjének egyharmad részét ezer ember birtokolja. (Elnök csenget.) Már befejezem. Ha szabadulni akarunk a rongyoktól, aktkor tessék tisztességes földreformot és demokráciát létesíteni! Kevesebb jelszót, kevesebb gőgöt, kevesebb hencegést és tölbb munikát! Ezt üzenjük a miniszterelnök úrnak azzal, hogy nem csomagolunk. Akinek nem tetszik, hogy szociáldemokrácia van, az csomagoljon és hagyja el a helyét. (Élénk helyeslés és taps a scélsőbaloldaion. — Propper Sándor: Ankarában tisztelgett a vörös lobogó előtt!) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Simon András! Simon András: T. Ház! Én az elnök úr napirendi indítványát fogadom el. Az elnöik úr napirendi indítványát fogadom pedig el azért, — hogy válaszoljak t. előttem szóló ellentétes indítványára — mert a választói jogot nem lehet ineidentaliter megalkotni, a házszabály ok sem engedik meg, de a kellő alaposság és ennek a kérdésnek fontossága sem engedi meg, hogy máról holnapra tűzessék ki napirendre a választójog kérdése. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: De szólni sem lehet rólaf!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Simon András: Ha valaki a választójog reformját csütörtökről péntekre akarja napirendre tűzni, (Büchler József: Nem lehet hencegni még egy miniszterelnöknek sem!) ez jogot ad nekem arra, hogy kétségbe vonjam azt, hogy az illető ennek a nagy kérdésnek a horderejével kellően tisztában volna és igazán komolyan akarná megvalósítani ezt a nagy reformot. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csomagoljon!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Simon András: Ami a munkanélküli&is' kérdését illeti, a munkanélküliség szintén nem tárgyalásokkal intézhető el, hanem komoly let; tékkel és ezek a tettek nemcsak a niemzeti munkaterv szerint... (Peyer Károly: Hallgatták az Internacionálét Ankarában, vagy nemi) Elnök: Peyer Károly képviselő urat rendreutasítom. Simon András: ... hanem a kormány eddig kifejtett tevékenységének tanúsága szerint tényleges megvalósulás alatt állanak. A munkanélküliség kérdését alkalmas lesz majd megszűntetni nem egy ineidentaliter kitűzött ^tárgyalás, hanem a kormányprogramm ama részének megvalósítása, amely 15 millió pengőt kíván befektetni éppen azért, hogy a munka- és kenyérnélküliek munkához jussanak. (Farkas István: Ennek a kormánynak csak frázisai vannak, nem programmja!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János közbeszól.) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom!