Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1938 december 5-én, kedden. 443 megy fel s ebben benne van a családi pótlék, benne van a lakbér és egyéb kiadások, szóval neki^ havonta 100 pengőnél nagyobb javadalmazása van. Semmiféle törvényes mód nincsen, hogy ezeknek a jövedelmét arányba hozzuk a többi mezőgazdasági lakosok jövedelmével? Méltóztassanak megnézni egy kisgazda jövedelmét, akinek van egy cselédje és a cselédjét búzában fizeti, és a mellette levő útkaparóét, aki minden hónap elsején kapja azt a 100 pengőt. Micsoda elégedetlenséget szít ez és mennyire igazságtalannak tartják az adófizető polgárok, hogy ezeknek a fizetésébe nincs mód és nincs hatalom belenyúlni. Mert tévesen felfogott szociális dolog, hogy a kisemberek fizetését nem szállítják le. Az a 100 pengő ott falun ma olyan összeg, hogy egy 50—60—100 iholdas gazda sem tud vetekedni az ilyen foglalkozású emberrel. Az ilyen foglalkozásra a békeidőben tudtommal nem vállalkozott rendes ember, erre csak a község utolsó embere vállalkozott (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassanak elmenni falura (Magyar Pál: Százpengős mamutjövedelem!) akárhova megy kérdezősködni: azt a választ fogják adni ... (Magyar Pál: Szörnyű perspektívák! — Berki Gyula: A negyvenholdas gazdának sokszor nincs 100 pengője havonként. — Magyar Pál: Ez a hiba t. képviselőtársam! — Zaj. — Magyar Pál: De ne irigyeljük a 100 pengős jövedelműeket! — Berki Gyula: Nem is irigyeljük!) Méltóztassanak csak visszaeimlékezni arra, hogy mindig éppen a szociális intézkedések voltak azok, amelyeket a kormány szem előtt tartott és nem engedett hozzányúlni a legkisebb, a legalacsonyabb fizetési osztályokhoz. Azok aránytalanul vannak a legjobban dotálva, mert az a falun élő — mint említettem — útkaparó olyan gazdaember, mint a többi, éppen ugy van neki tehene, baromfia, éppen úgy hizlal disznót és éppen olyan alapfeltételei vannak a megélhetésnél, mint a többieknek, de azonfelül ő állami alkalmazott is, családi pótlékot is kap és nyugdíjban fog részesülni. (Magyar Pál: Tehát álláshalmozó!) Ez is éppen olyan kérdés, mint amilyenre például Szabolcs vármegyében utaltam, hogy ott 300.000 pengőt tesz ki az alkalmazottak ellátása és ugyanakkor az egész költségvetés, amiért ez a költségvetés van, vagyis arra, hogy kavicsot vegyenek és azt kiterítsék az útra, csak 20.000 pengőt fordítanak. Ezek azok az anomáliák, amelyek abból származnak, hogy a költségvetést mindenütt leszállítjuk és mindenütt csak azt szállítjuk le, amiért az a költségvetés tulajdonképpen van. Ez alkalommal nem kívánok a törvényjavaslattal részletesen foglalkozni, én a magam részéről csak azt vagyok bátor említeni, hogy igenis olcsó megélhetési lehetőséget, a kartellárak megrendszabályozásával és leszállításával olcsó megélhetést kell itt biztosítani és akkor igenis aktuális lesz a tisztviselők fizetését es a nyugdíjasok járandóságát arányba hozni. (Meskó Zoltán: A sorrend nem jó!) Az ország teherbíróképessége érdekében mindez szükséges és mert a javaslat ezt célozza, a javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől, a szónokot Elnök: A gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, hogy Esztergályos János képviselő úrnak a bírói függetlenséggel kapcsolatban tett kijelentései sértőek, ezért a képviselő urat uto lag rendreutasítom. Szólásra következikl KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. Brandt Vilmos jegyző: Turi Béla! Turi Béla: T. Képviselőház! Igen sok tekintetben egyetértek az előttem szóló t. képviselőtársammal, ha a sorrendben talán némi változtatásokat is szeretnék. De mielőtt az ő megjegyzéseire, egyáltalában a törvényjavaslatra rátérnék, kénytelen vagyok a tegnapi vitában elhangzottakkal is foglalkozni. Tudniillik nekem távolról sem volt szándékom és >azt hiszem, hogy abban a pártban, amelyhez tartozom, másnak sem volt szándéka — hiszen Wolff Károly t. barátom objektív és szelídhangú beszédével is bizonyította ezt — ebbe a kérdésbe pártpolitikai szempontokat belevinni vagy belevetni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A miniszterelnök úr azonban Wolff Károly t. barátom beszédére adott válaszában annyira a pártpolitikai útra lépett és olyan megjegyzéseket tett a keresztény gazdasági pártra, amelyek folytán kénytelen vagyok elállni attól az elhatározásomtól, hogy beszédembe ne keverjek bele pártpolitikát és kénytelen vagyok a miniszterelnök úr megjegyzéseire néhány megjegyzést tenni. (Haltjuk! Halljuk! balfelől) Nem szívesen teszem ezt és különösen nem örülök annak, hogy egyre-másra nekem jut a véletlen folytán az a feladat, hogy vagy a miniszterelnök úrnak, vagy a kabinet más tagjának nyilatkozatairól, hogy úgymondjam, politikai vitát rendezzek. De miután a Gömbös miniszterelnök úr által mondottak után én szólalok fel elsőnek, és mivel a kötelesség elől viszont sohasem szoktam megfutni, úgy érzem, hogy politikai kötelességem pártom nevében az ő állításaira felelni, mert az a meggyőződésem, hogy ezúttal a miniszterelnök úr először igazságtalan volt, másodszor pedig túlságosan indulatos _ volt épp a mi pártunkkal szemben, amely indulatot nála nem látom sem a ikartellekkel, sem más olyan jelenségekkel szemben a közéletben, amelyektől való megtisztítást Gömbös Gyula miniszterelnökségétől vártam. T. Ház! Azért mondom azt, hogy igazságtalan volt a miniszterelnök úr, mert azt mondotta, hogyha tíz évig támogattuk a Bethlenkormányt, miért nem támogatjuk most az ő javaslatát

î Azután meg hozzátette, — s ebben volt az indulat, nemcsak a szavakban, hanem az egész gesztusában, és sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nincs itt, tudom, hogy másutt van elfoglalva, nem szemrehányásként mondom, de jobb szerettem volna szemtől szembe megmondani, hogy 'belevitte a vitába az indulatot — hogy: előre tudtam, hogy az urak nem fognak támogatni. (Egy hang a balközépen: Honnan tudta?) Ha egy miniszterelnök abból indul ki, hogy egy pártot felelősségre vonhat azért, hogy nyolc vagy tíz esztendeig kormánypárti volt, vagy támogatta a kormányt s azután nem támogatja, ezt Gömbös Gyula miniszterelnök úr teheti a legkevésbbé, aki volt kormánypárti, közben ellenzéki és megint kormánypárti. Ebből azonban ki akar és milyen jogon lehet az ő politikai karakterére, politikai magatartására valamilyen kritikát mondani? A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy nem szégyenli a múltját. Én sem szégyenlem a multamat. En országos érdekekből támogattam egy olyan politikust, akinek szellemi fölényében és céltudatosságában láttam azt a nemzeti akaratot, hogy ki akarja vinni az országot abból a helyzetből, amelyben van. Sajnos, több kérdésben nem egyeztünk, de akkor is 65