Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-225

440 Az országgyűlés képviselőházának 22 5. ülése 1933 december 5-én, kedden. a nyugdíjalapba a pénzt és most .annyit sem kap, hogy emeeri módon megélhessen. Utasítsa vissza a t. Ház ezt a törvényjavaslatot alkot­mányjogi szempontból is, mert aggályos ez a javaslat, mert az eddigi bírói függetlenséget legalább a látszat lenge fátyolával védték, most azonban egész nyíltan és fátyol nélkül láthatja mindenki, hogy a kormány egészen nyíltan a maga akarata és céljai elérésének szolgálatába kényszeríti a bírói testületet. Utasítsa vissza a t. Ház a törvényjavaslatot, mert ez a javaslat nem szünteti meg a köztiszt­viselői, a képviselői összeférhetlenséget. Uta­sítsa vissza, mert neon teszi lehetetlenné az álláshalmozást, utasítsa vissza ezt a javasla; tot, mert a kényszernyugdíjazással, lehetővé teszi, hogy a tisztviselőt fegyelmi ok nélkül nyugdíjazzák és ezzel őket a mindenkori kor­mányok engedelmes politikai eszközévé teszi, megfosztja őket állampolgári jogaiktól és füg­getlenségükön hatalmas rést üt. Utasítsa vissza a t. Ház ezt a törvényjavaslatot, mert leszállítja a lakáspénzeket, de ugyanakkor nem teszi jóvá azt az igazságtalanságot, amely a különböző nyugdíjaskategóriák közt a nyug­díjazás időpontja tekintetében fennáll. Utasítsa vissza végül, a t. Ház a javaslatot, mert meg­bénítja az állami közigazgatás múmiájának megbízhatóságát, mert minden köztisztviselő feje fölött ott lesz az állástalanság Damokles­kardja. Mindezek alapján s mert az időm is letelt, méltóztassék megengedni, hogy egy javaslatot, terjesszek be (olvassa): «Javaslom, mondassék ki, hogy a 15 évnél kevesebb szolgálat alapján nyugdíj ázottak illetményéből jövőre az eddig levont 40% ne vonassék le; a régi és új nyug­díjasok között való különbség a jövőre szűnjék meg- A százpengős járandóság mint létmini­mum állapíttassék meg és mentesíttessék min­den levonástól. Ez esetben a családi pótlék is maradjon csonkítatlanul. Állapíttassék meg, hogy a lakbérpótlék havi 50 pengőnél kevesebb nem lehet. Mondassék ki, hogy a külföldön élő nyugdíjasok nyugdíjkiutalása mindaddig szü­netel, amíg a nyugdíjas külföldön él. Ez alól kivételt a kormány egyetlen tagja sem tehet. Mondassék ki, hogy az az özvegy is kapjon nyugdíjat, aki nyugdíjashoz megy férjhez. Mondassék ki, hogy tisztviselőket csak a füg­getlen bíróság helyezhet nyugdíjba^ szolgálat­képtelenség esetén.» (Helyeslés a szélsőbalolda­lon.) Miután imdndezek a kívánságok ebben a javaslatban nincsenek benne, a javaslatot az általános^ tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Vay Miklós báró! Br. Vay Miklós: T. Ház! Az előttem szólott t. kép viselőtársam sok indokot és javaslatot terjesztett a Ház elé. Méltóztassék megenged­ni, hogy az ő beszédéhez, annak terjedelménél fogva ne szóljak hozzá és a javaslat elfogadása felett való döntést a Ház plénumára bízzam- A túloldalról már előre kifogás tárgyává méltóz­tattak tenni, hogy a mi oldalunkon igen gyéren szólunk hpzzá ehhez a javaslathoz és mintegy alig-alig jelentkezünk ehhez a vitához. Méltóz­tassék megengedni, hogy erre vonatkozólag szerénv véleményt mondjak. Az egész ország társadalma — és áll ez a képviselőkre is — sok esetben nemcsak személyes, hanem családi nexusban m van azzal a kérdéssel, hogy a tiszt­viselők hátrányára, esetleg egy törvényjavas­latot szavazzon meg és ezért csupa magasabb etikai szempontból vett tapintatból azt várja, hogy elsősorban olyanok szóljanak hozzá ehhez a törvényjavaslathoz, akik közvetlenül, különö­sen pedig anyagilag nincsenek ebben a kérdés­ben érdekelve. En tehát, midőn bátorságot veszek magam­nak arra, hogy ehhez a javaslathoz hozzászól­jak, méltóztassék megengedni, hogy a termelők szempontjából, mint mezőgazdasági lakos szól­jak hozza és ugyanakkor elörebocsássam, hogy én a tisztviselői karral szemben a leg­nagyobb tisztelettel viseltetem és a tisztviselő­ket az állam nélkülözhetetlen oszlopának, ge­rincének és olyan bástyájának tartom, hogy származzanak bármilyen bajok, vagy veszedel­mek, a tisztviselői karra mindig számíthatunk. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy amikor a kommün alatt minden fontosabb pozíciót a kommunisták, a vörösök foglaltak el, a tiszt­viselői karnak köszönhető, hogy azokat az in­tézkedéseket, amelyeket rapid hajtottak volna végre, ha kétszínű tisztviselői kar van, meg lehetett akadályozni. Az a tisztviselői kar meg­állta ' a helyét és ennek a jó értelemben vett ellenállásnak köszönhetjük, hogy sikerült az or­szágot átmenteni egy jobb jövő számára. ( Ka­bók Lajos: Es most megint oldalba rúgják őket!) Elnök: Csendet kérek. Br. Vay Miklós: De méltóztassanak meg­gondolni, hogy amikor Ausztriával nehéz és ' súlyos harcokat vívtunk, a tisztviselői kar­nak, a közigazgatásnak volt gerince ahhoz, hogy saját fizetéséről lemondott, nyomorgott és ott állott fizetés nélkül. Amikor az ellenál­lás korszaka volt, a tisztviselői kar volt az, amely Magyarországnak szilárd bázist adott Ausztriával szemben is. Azért voltam bátor ezeket előterjeszteni, mert igenis súlyos kritikát akarok gyakorolni abból a szempontból, hogy vájjon lehet-e, kell-e, szükséges-e hozzányúlni a tisztviselői kérdéshez. Az a gesztus, amelyet a kormány tett ezzel a törvényjavaslattal, amellyel bele­nyúl a tisztviselői és a nyudíjas kérdésbe, ép­pen a magasabb, nemzeti szempontból vett erőnek a bizonyítéka. Mutatja, hogy amidőn ebben a pártban, abban a pártban és minde­nütt a tisztviselőkről van szó, van ereje és elszántsága a kormánynak ahhoz, hogy meg­kezdje a közterhek leszállítására irányuló lé­péseket — mint ennél a javaslatnál is — és megtegye azt, hogy igenis belenyúl a nyug­díjasok, a hadiözvegyek és általában a közal­kalmazottak fizetésének kérdésébe. En nemcsak az állami költségvetéssel fog­lalkoztam, hanem foglalkoztam a megyei költ­ségvetéssel is Szabolcs vármegyében. Tagja vagyok egy ottani takarékossági bizottságnak és megállapíthatom, hogy bár mindent meg­próbálunk, hogy pl. a megye adóit és közter­heit, a vármegyei pótadót leszállítsuk, állan­dóan abba a nehézségbe ütközünk, hogy nem lehet a közalkalmazottak, a nyugdíjasok kér­déséhez hozzányúlni, mert errevonatkozólag ilyen, meg ilyen statútum van. Mi kvázi^hiába vagyunk abban a takarékossági bizottságban, mert mindent meg kell szavaznunk A leépí­tések és az azokra irányuló intézkedések, ame­lyek a kormány részéről eddig állandóan és folyton történnek és azt a célt szorgalmazzák, hogy a költségvetéseket leszállítsák, ma — sajnos — úgy állanak, hogy pl. egy útadó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom