Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-225

438 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1933 december 5-én, kedden. amelyet a miniszterelnök úr magának a tör­vényhozás útján meg akar szerezni: kisöpörni a minisztériumokból mindazokat, akik az ő politikai végcélja érdekében megbízhatatlanok­nak mutatkoznak. Elnök: Képviselő úr, ilyen gyanúsításoktól tessék tartózkodni. (Kabók Lajos: Alig lehet beszélni!) Képviselő úr, ne tessék az elnök ki­jelentéseit kritizálni. Esztergályos János: T. Képviselőház! Kér­dezem, hogy mi az «egyéb fontos kellékek hiá­nyai» Mi lehet vájjon az 1 ? Hiszen azokkal a tisztviselőkkel szemoen, akik ott vannak már hosszú évek óta, száz és száz esetben módjuk­ban lett volna az igen t. miniszter uraknak vagy a fegyelmi bizottságnak eljárni, ha nin­csenek felruházva azokkal az egyéb fontos kel­lékekkel. Ne tessék egy komolynak tartandó törvényjavaslatba ilyen burkolt akasztófát belevenni. Méltóztassanak nyíltan utasítani azokat a fegyelmi bizottságokat, amelyek min­den minisztériumban megvannak, hogy nézze­nek körül, kik azok, akik munkájukat nem végzik el úgy, ahogy azt el kell végezni; kik azok, akik renitenskednek, akik szabotálnak vagy akik reggel 8 órakor, vagy 8 óra 30 perc­kor nem akarnak a hivatalba bemenni, de ne tessék itt a javaslatba kétszínű mondatokat belevenni. Ne méltóztassanak a kormány kezébe •olyan hatalmat adni, amely esetleg az o dik­tatórikus hajlamait alkalmas szolgaim, (tarkas István: Ügy van! Csak ez a cél. semmi mas!J Hogy a javaslat egész szelleme diktatórikus, azt bizonyítja a 2. §-nak harmadik pontja, amely a következőket mondja (olvassa): «••• a szabályszerű elbánás alá vonást a hatályban levő jogszabályok szerint arra illetékes hatóság rendeli el. Ez ellen a határozat ellen további el­járásnak — ideértve a közigazgatási vagy mas bírósági eljárást is — nincsen helye.» Titkos minősítés van tehát, mélyen t. uraim, a hivata­lokban. Az a köztisztviselő ezek után teljesen ki van szolgáltatva a rosszindulatnak, védtele­nül áll, mert ki van mondva, hogy nem élhet panasszal e határozat ellen, amelyet az ő rová­sára hoztak titkos minősítés alapján. Hát nem gondolják, mélyen t. uraim- hogy ez végtelenül igazságtalan intézkedés? Nem méltóztatnak gondolni, hogy még az apagyil­kosnak is jogot adnak arra, hogy az I., II. és III. fokú ítélet ellen is még egyszer fellebbez­hessen? Az apagyilkos három esetben fellebbez­het, de az a köztisztviselő, aki az ő legjobb meg­győződése szerint hűséggel és becsülettel szol­gálja az államot s aki ellen egy napon olyan íté­letet hoznak, amely állásától, kenyerétől foszt­ja mesr s nyomorba dönti, nem fellebezhet. Dik­tatórikus és embertelen ez a szakasz. - A 2. §. 5. pontja kimondja, hogy az eljárás lefolytatására a miniszter három tagból álló bizottságot alakít, továbbá az észrevételek felül­vizsgálása és javaslattétel céljából öt tagból álló bizottságot alakít. Az egyik esetben tehát összeül három, a másik esetben pedig öt úr, aki — hogy úgy mondjam —élet és halál urai anél­kül, hogv a vádlottnak, a köztisztviselőnek, aki­nek érdekéről és talán életéről van szó, akit el­bocsátanak az állam szolgálatából, a megbízott­ja, a védőié ott lenne abban a három- vagy öt­tagú bizottságban. Ne^ méltóztassanak elfogadni a miniszter­elnök úr részéről elhangzott azt az állítást, bogy fegyelmezni kell a köztisztviselőket. Mélyen t. uraim, önök közül valószínűleg sokan jár­nak, mint ahogy én is járok, a minisztériumba. Az urak láthatják, hogy amikor egy kis inci­finci köztisztviselő, talán egy irattári vagy valamilyen más kis kezelő szembetalálkozik egy hatodik vagy annál magasabb fizetési osz­tályban lévő méltóságos úrral, nincs az a baka­zugsführer, aki jobban tudna szalutálni, mint ahogy ez a kis tisztviselő hétrét görnyedve sza­lutál főnökének, felettesének. Miért nem teszik lehetővé, hogy ez a fegyelmezett és alázatos köz­tisztviselő, akinek a kenyeréről, a jövőjéről, úgyszólván az életéről van szó, beküldhesse védő gyanánt a maga megbízottját abba a hár­mas vagy ötös bizottságba? Igazságtalannak, méltánytalannak és kegyetlennek tartom ezt. A 2. § 5. pontja kimondja, hogy az öttagú bizottság javaslatának meghallgatása után a miniszter végérvényesen határoz s a határo­zat ellen jogorvoslatnak — ideértve a közigaz­gatási vagy más bírósági eljárást is — nin­csen helye. Ugyanaz, mint amiről az imént beszéltem. Ugyanennek a szakasznak 12. pontja azt mondja, hogy az országgyűlési képviselővé választott közalkalmazott képviselővé történt megválasztása igazolásának napját követő hó­nap első napjától kezdve kell a nyugdíjat fo­lyósítani. Kérdem, nem volna-e helyes meg­fontolás tárgyává tenni a kormány részéről azt, midőn az apró kis nyugdíjasoknak, özve­gyeknek és árváknak kenyeréből tör le egy darabot, hogy azoknál az igen t. köztisztviselő uraknál, akiket képviselővé választottak, vagy még ebben a ciklusban képviselővé fog­nak választani, a nyugdíjat beszüntessék. Azt hiszem, hogy ebből szintén egészen tekintélyes kis^ összeget lehetne összehozni az állam kasz­szája részére. A 4. § 1. pontja a lakáspénz kérdésével foglalkozik. Nem tudom, vájjon észrevették-e az urak azt az igazságtalan és kíméletlen, ab­szolúte nem szociális intézlliiedést. amely a la­káspénz kérdésénél különbséget tesz a polgári nyugdíjasok és a katonai nyugdíjasok, a pol­gári özvegyek és a katonai özvegyek között. A 4. § 1. pontja kimondja, hogy a hatályban lévő jogszabályok szerint lakáspénzre igény­jogosult nyugdíjasnak vagy özvegynek járó lakáspénzt annak a lakáspénzosztálynak meg­feleljen kell megállapítani, amely lakáspénz­osztályba az a város vagy község tartozik, ahol az alkalmazott utolsó állomáshelye volt. Ezzel szemben a 8. §. amely a katonai nyug­díjasok és özvegyek ügyeivel foglalkozik, 3­pontjában azt mondja, hogy a honvédség, a határőrség, folyamőrség és csendőrség rang­osztályba sorozott oly havidíjasának nyug­állományba helyezése esetén, aki a IV., V. va°r VI lakásr-énzos/tályba tartozó állomás­helyen teljesített utoljára tényleges szolgála­tot, illetőleg a tényleges szolgálatban bekövet­kezett elbalálozása esetén az özvegy részére járó lakáspénzt aszerint a lakáspénzosztály szer'nt kell megállapítani amely lakáspénz­osztályba tartozik az a helység, amelyben a nyugállományú egyén a nyugállományba he­lyezéstől számított egy éven belül véglegesen tényleg letelepedett. Méltóztatnak észrevenni a különbséget, hogy míg a polgári nyugdíja­soknál és a VI. fizetési oszályig félreérthetet­lenül kimondja a javaslat, hogy az özvegynél és a nyugdíjasnál azt a lakbért kell megálla­pítani, amely lakbérosztályba tartozik az a község, vagy az a város, ahol a tisztviselő legutóbb tényleges szolgálatot teljesített, ad­dig a katonai nyugdíjasoknál a IV. fizetési

Next

/
Oldalképek
Tartalom