Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-224

Az országgyűlés képviselőházának 224. ülése 1933 december 4-én, hétfőn. 423 nem akceptálhatja ezt a differenciát, mert úgy az előléptetés, mint a fizetés tekintetében meg­van az egyformaság. Itt is szelekciónak kell ér­vényesülni. Amikor tehát racionalizálunk, akkor elsősorban azokat kell kiküszöbölnünk, akik nem érdemlik meg, hogy a kormányzás munkájában részt végy ének. (Úgy van! Úgy van! a jobbfelől és a középen.) Az egész élet, felfogásom szerint, szelekció­ból áll. (Homonnay Tivadar közbeszól. — Zaj.) Kérem, t. képviselő úr, méltóztassék objektív­nek maradni és ne méltóztassék pártpolitikai szempontból megítélni ezt a kérdést. (Homon­nay Tivadar: Majd beszédemben válaszolok rá!) Megtisztelve érzem magamat. Szelekcióról az állami élet terén is gondoskodni kell. A magánéletben az élet maga szelektál. Ha az ál­lami tisztviselők szelekcióját veszem, szembe merem állítani f velük a hadsereg szelekcióját. A hadseregnél állandó vizsgáztatás van, t- kép­viselő úr, még a tábornokokat is állandóan vizsgáztatjuk, ezzel szemben 21 éves fiatal­emberek bejuthatnak a minisztériumokba és ki­tölthetik 35, vagy 40 éves szolgálati idejüket anélkül, hogy valami briliáns dolgot produ­kálnának- (Kassay Károly: De szelekció van, mert nem lesz belőle fogalmazó, ha nem felel meg!) Ezt nem tapasztaltam, (Rassay Károly: De viszont nem láttam olyan tisztviselőket, amilyeneket a miniszterelnök úr említ. En kö­zöttük voltam. Azt nem lehet mondani, hogy eddig nem volt szelekció! — Andaházi-Kasnya Béla: Melyik vizsgával lesz a századosból tá­bornok?! — Derültség a bal- és a szélsőbalol­dalon. — Zaj a jobboldalon.) Az élet vizsgája és cselekedetek vizsgája alapján, igen t. kép­viselő úr. (Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj u bál- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: A miniszter korlátlanul nevez ki s úgy szelektált, ahogy akar!) Ez helytelen sze­lekció, t. képviselőtársam. Nekem, mint hon­védelmi miniszternek, meg van kötve a kezem a kinevezések terén, mert a kinevezés kvalifi­kációhoz van kötve minden körülmények kö­zött és akármennyire szeretem egyik vagy má­sik alárendeltemet, ha az illető nem felel meg az előírásnak, nem mehet előre. Ebben a tekin­tetben sokkal könnyebb a helyzetük a tisztvi­selőknek a többi minisztériumokban. (Rassay Károly: Ez tévedés!) Nem akarom igen sokáig igénybevenni a t­Ház türelmét, (Halljuk^ Halljuk! a jobboldalon és a középen.) de azt látom, hogy bizonyos el­lenmondás van a keresztény gazdasági párt­nak mai és régi magatartása között. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a baloldalon.) Sokszor bedobunk jelszavakat, mint azt, hogy tessék racionalizálni, de nem gon­doljuk ezeket végig. Nagyon kényelmes állás­pont tíz évig támogatni a, kormányt, résztvenni mindenben és most méltóztatik felfedezni, hogy milyen ellentétek vannak köztünk. (Zaj és köz­beszólások a balközépen.) Tudom, hogy engem nem támogatnak, ezt már eleve is tudtam. Azt mondoitta Wolff Károly igen t. kép­viselőtársam, hogy ígéretek tétettek és ő félti a nemzeti kormányt a tekintetben, hogy a bi­zalmatlanság atmoszféráját teremti meg az, ha állandóan lenyesegetünk a tisztviselők illetmé­nyeiből. Ez helytelen beállítás. Ez a törvény­javaslat nem általános illetménycsökkentést jelent. Az aktívok illetményéhez nem nyúlunk hozzá, a nyugdíjasokéhoz is csak abban a tekintetben, hogy a lakbérmennyiséget arányba hozzuk a szolgálati idővel, ami abszolút igaz­ságot jelent, mert lehetetlennek tartom, hogy 15 évi szolgálat után valaki annyi lakbért kap­jon, mint más kap 40 évi szolgálata után. (Ügy van Ügy van! a jobboldalon.) Ez szociális és igazságos is. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon és a középen. — Zaj balfelol.) T. Ház! Nem helyes tehát az a beállítás, hogy mi itt egy Ígéretet szegünk meg. Mi a Ház utasítását teljesítettük. (Elénk zaj balfelol. — Griger Miklós: Bethlen és Károlyi Gyula kijelentette, hogy a nyugdíjkategorizálást meg­szünteti! — Zaj.) Bocsánatot kérek, én sem Bethlen, sem Károlyi Gyula tényeiért nem va­gyok felelős. Amióta kormányon vagyok, a magam részéről a kormányon belül mindig azt képviseltem, hogy a nyugdíjakat nem lehet nivellálni, mert ez azt jelentené, hogy azokkal a nyugdíjasokkal, akiket az összmonarchiától örököltünk, éppúgy kell elbánnunk, mint a Csonka-Magyarországon szolgálatot teljesített nyugdíjasokkal. Ezt igazságtalanságnak tar­tom, eltekintve annak anyagi hátrányaitól az állammal szemben. De hozzáteszem, hogy az időközben bekövetkezett nyugdíjcsökkenések ál­talános nivelláláshoz vezettek, amely az új és a régi kategóriákat majdnem egy nívóra hozta­(Rassay Károly: A majdnemet kell korrigálni! A javaslat még egy új kategóriát jelent- — Fábián Béla: Háromféle lesz!) Nem lehet más­képpen. Csak egy példát mondok. A hadsereg­ben átmentünk a 40 évi szolgálati időre, tehát az egyes kategóriák lassabban lépnek elő, mint a ír égiek. Méltóztatnak emlékezni, képviselő­társaim, akik régebben is képviselők voltak, hogy a Házban kifogásolták, hogy «túl sok ez­redes» jár Budapest utcáin. Én ezt megszün­tettem. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy lassúbb az előléptetés, tehát csak hosszabb szolgálati idő után jut valaki bizonyos anyagi kategó­riába. Egészen másképpen kell tehát a nyugdíj tekintetében^ eljárni ezeknél a kategóriáknál, mint azoknál, akik soron kívül léptek elő és hogy úgymondjam, vezérkari karriert futottak be és korábban lettek tábornokok vagy ezrede­sek. (Rassay Károly: Ez a caezura abban a te­kintetben, hogy 1924- előtt vagy után mentek-e nyugdíjba! — Dinich Ödön: Több szolgálat, kevesebb fizetés: ez helyes? — Zaj. — Elnök csenget.) Igen t- képviselőtársam az egyenlő áldozat­hozatal kérdését is felvetette. Itt ebben a kér­désben abszolúte objektíveknek kell lennünk. Ha harmóniát méltóztatik keresni, akkor nem szabad állandóan az ellentéteket fokozni. Ob­jektíve megállapítom, hogy nincs társadalmi réteg Magyarországon, amelytől az állam áldo­zatot ne követelt volna. Ezeknek az elveknek túlságos hangoztatása nem felel meg annak a világnézetnek, amelyet igen t. képviselőtársam egyébként vall. Tulajdonképpen nincs egyfor­maság. Amint már a múltkor mondottam az egyik szociáldemokratapárti t. képviselőtársam felszólalására, mindig vannak és lesznek gaz­daságilag erősebbek és gazdaságilag szegé­nyebbek- (Propper Sándor: Ezt már Menenius Agrippa is megmondotta! — Zaj \a balközépen. — Csilléry András közbeszól.) A t., képviselő úr abban a boldog helyzetben van, hogy az erő­sebbekhez tartozik. (Zaj.) A tényezőknek egy­mással való szembeállítása nem harmóniára vezet, hanem diszharmóniára (Ügy van! jobb­felől.) Mi, akik konzervatív társadalmi rendet akarunk fenntartani ebben a tekintetben, akik haladó politikát akarunk folytatni, akik az igazi magyar testvériséget hirdetjük, nem 61*

Next

/
Oldalképek
Tartalom