Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-224

Az országgyűlés képviselőházának 22 javakat, a vasutakat... (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kassay Károly: Egyedül állunk itt, amikor ezért támadtuk Gömbös miniszterelnök urat!) Az állami javakat átengedtük s mi viseljük a nyugdíjterheket. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak tudomásul venni, hogy az a megállapodás nem a parlament [megkérdezése után történt, hanem annak megkérdezése előtt. (Ulain Ferenc: Miért támogatták az urak! — Rassay Károly: El lett fogadva!) Mi nem fogadtuk el. (Rassay Károly: Dehogy nem! — Homonnay Tivadar: Soha sem fogadtuk el! — Rassay Károly: Ellene beszéltek az urak? — Homonnay Tivadar: Igen! Tessék megnézni a Naplót!) Ha az állami javakat átengedtük, annak szükségszerű folyománya, hogy viseljék a nyugdíjterheket, de a mi nyakunkba sózták és az utódállamok mentesültek ezektől a terhektől. Végeredményben ez nemzetközi kérdés. (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Lehetetlen tehát, hogy ez a nyugdíjteher mindig belpolitikailag éreztesse hatását. Igenis, ennek a kérdésnek külpolitikailag rendeződnie kell; ha egyszer elvették a vasutainkat, akkor vegyék el a nyugdíjterhet is. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben nincs is itt ellenmondás és konstatálom, hogy az egész Ház egyetért ebbeoa velem. De nem. engedhetem ezt a kérdést úgy felállítani, hogy ebből kifolyólag az áldozatokat mindig a nyugdíjasok hozzák. Mert a r^ug'díj kérdésénél mégsem irreleváns dolog az, hogy kétoldalú megállapodás és nem egyoldalú megállapodás, amikor azok a tisztviselők a járulékot is befizették, koncedálom, hogy^ nem annyit, amennyit... (Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem nyugdíj jóléti dolog! — Homonnay Tivadar: Az államvasutaknál annyit fizettek!) Mondjuk, hogy nem annyit, (Homonnay Tivadar: De annyit!) de mégis egy kétoldalú szerződés, amely végeredményben feljogosítja azt a tisztviselőt, hogy becsületes szolgálata, munkája után igényt tarthasson bizonyos állandóságára annak az ellenszolgáltatásnak, amit ő hivatalbalépésekor az állam részéről biztosításként átvett. Ez tehát egy kétoldalú szerződés, amelyet most egyoldalúan megbontanak. Mindig hozzáteszem ehhez, hogy a salus rei publicae esetében ezt koncedálom, amikor is ez az argumentáció elesik. De nem fogadom el, hogy ezt most a, salus rei publicae követeli, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) mert egyéb úton és módon is látom a lehetőségeket e kiadások csökkentésére. Azt csak nem tagadhatja senki, hogy van a költségvetésben még számos olyan lehetőség, amikor a kiadások csökkentését vagy a bevételek fokozását eszközölni lehetne és így javítani lehetne az egyenleget. Nem tudom elfogadni, hogy a 3*5 millió ilyen salus rei publicae folyománya. Ebben divergálunk. Abban a pillanatban, amikor ezt nem tudom elfogadni, azt kérdem, hogy érdemes-e ezt a tételt: először a kétoldalú szerződésbe vetett hitet, másodszor az állami tekintélybe vetett hitet, harmadszor a mindenkori kormány munkájára vonatkozóan a közszolgálati alkalmazottak felfogását megváltoztam vagy befolyásolni, vagy érinteni ilyen módon? A kockázat sokkal nagyobb, mint az eredmény. Lehet, hogy a tisztviselőknél az lesz a, felfogás, hogy a tisztviselő a mindenkori kormány parancsait végrehajtja, (Homonnay Tivadar: Ha nem lesz titkos a szavazás!) de én ezt nem tudom elfogadni. Már kifejtettem a pénzügyi bizottságban és itt is rámutatok, hogy a köztisztviselői kar nálunk más, mint más államokban. . ülése 193$ december Á-én, hétfőn. 417 Eámutatok arra, hogy más államokban van egészséges középosztály, még pedig olyan középosztály, amely részben földbirtokosokból, részben iparosokból és kereskedőkből, részben vállalkozókból nyeri támaszát. Lehetetlen egy nemzet jövőjére gondolni erős középosztály nélkül. Ez a középosztály teljesíti is a kötelességét. Franciaországnak megvan a maga középosztálya, Németországnak megvan a maga középosztálya. Sajnos, a magyar középosztály mindig lejjebb és lejjebb került számbelileg: is, befolyáshelileg is. Csökkent a földbirtokosok száma, az iparban, kereskedelemben, a vállalatokban pedig nem is termeltünk ki középosztályt, mert hiszen a gazdasági szupremácia nem is volt a mienk, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez igaz, de ez is a mi élhetetlenséigünk miatt volt!) Ezért menekültek a mi földbirtokosaink a hivatalokba. Bemenekültek a vármegyei és az állami hivatalokba. Ott van a mi középosztályunk. A mi középosztályunk lényegében a köztisztviselői kar. És a köztisztviselői kar gyönyörűen teljesítette a múltban is kötelességét, mindig a nemzeti gondolat viselője volt (Propper Sándor: Megkapja a jutalmat érte!) (kevés kivételtől eltekintve, mindig a nemzeti gondolatot szolgálta. Ez a köztisztviselői kar magatartását illetően nem kezelhető a többiekkel egyformán:. Nékünk .nagyon fontos, hogy a köztisztviselői karban éljen a nemzeti gondolat, é;jen az izzó hazafiság. Ez nekünk (biztosíték. Azt szokták mondani, hogy miután most az Ausztria és Magyarország közötti helyzet gazdaságilag és politikailag egészen más, tehát a köztisztviselői kar szerepe is egészen más, mint volt a múltban. Ezt én tagadásba veszem. A köztisztviselői kar nemzeti érzését nem nélkülözhetjük. Hozzáteszem, nem is tesszük fel a köztisztviselői karról, hogy nemzeti érzésében meginogna az ilyen intézkedések hatása alatt. Csak nem aikarnám a folytonos áldozathozás révén türelmét a végső határig feszíteni. Ezt mint politikus nem szeretném, mert — sajnos — még mindig el tudok képzelni olyan időket, amikor megint nagyon is rá fogunk szorulni arra, hogy a közszolgálati alkalmazottak nemzeti feladatuknak társadalmi vonatkozásban is eleget tegyenek. Nem tudom, mát fog hozni a világpolitika, csak azt mondom, hogyha a nagy német birodalom elér Hegyeshalomig, akkor nagyjelentőségű, hogy ennek a nemzetnek közszolgálati alkalmazotti kara ragaszkodjék a magyar államisághoz való hűségéhez, ragaszkodjék a legizzóbb fajszeretethez és ragaszkodjék a nemzet imádásához. (Ügy van! — Taps a balközépen. — Gál Jenő: És az alkotmányhoz is egy kicsit!) Igen, az alkotmányhoz, ezt mindig előrebocsátom. (Ügy van! a balközépen.) Ez benne van a nemzetben, a nemzeti érzésben, mert a magyar alkotmány nem mondvacsinált alkotmány, hanem a nemzet önvédelmi jogának ezeréves emanációja. (Ügy van! Ügy van! — Taps a balközépen.) Ha azt mondom, hoigy magyar és nemzeti, akkor azt mondom, hogy hű a magyar alkotmányhoz, mert ez is benne foglaltatik. (Helyeslés a balközépen.) En a világtörténelmi lehetőségekre gondolok. Végre is nem csinálhatunk politikát csak máról-holnapra, azzal, hogy most két évre a költségvetés egyensúlyban tartassák. Nem is tartom olyan nagyfontosságúnak a költségvetés egyensúlyát, mint azt, hogy a nemzet élhessen, nem temetői, hanem teremtői hangulatban. Ha élni kell, én nem riadok vissza bár-