Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-224
408 Az országgyűlés képviselőházának i tökéletesebben megcsinálna, akkor t. barátomnak kormányzati munkára nem volna alkalma. Mélyen t. Ház! Ennek a javaslatnak másik kardinális része az, hogy az igen t. ellenzéknek, azt mondhatnám, mindegyik pártnak, a keresztyénpártnak, a független kisgazdapártnak, a nemzeti néppártnak, (Griger Miklós: Köszönöm!) a szociáldemokratapártnak, a szabadelvűpártnak éveken át velünk együtt hangoztatott kívánságát az igen t. kormány honorálta. Méltóztatik emlékezni arra, hogy a túlsó oldalról nieg-megújulólag hallottuk azt a kívánságot, hogy közpénztárból kétfélj címen senki^se vehessen igénybe ellátmányt. {Felkiáltások balfelől: Ez nincs kimondva a javaslatban!) Ez a törvényjavaslat gondoskodott arról, hogy ez a gondolat valóban kormányzati cselekedetté váljék. En azt hiszem, t. Ház, hogy ezért a kormányzatot gáncs nelm illeti, csak diclïiéret. Fel-felújuló kívánságként hangzott el az is, hogy a közalkalmazottak és nyugdíjasok állami jogosítványokat ne élvezzenek. En csak örömmel üdvözlöm az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy ezt az 'életrevaló gondolatot szintén honorálta. Benne van a javaslatban az, hogy állami jogosítványokat csak korlátozott mértékben lehet élvezni azoknak, akik valamilyen formában nyugdíjat élveznek. Ezenkívül hivatkozás történik itt a javaslatban arra, hogy a kormány és ez a törvényjavaslat nem respektálja a szerzett jogokat. (Ügy van! balfelől.) En nagy tisztelője vagyok a szerzett jogoknak, de vagyok bátor a t. ellenzékhez egy kérdést feltenni: vájjon a mi szerzett jogainkat nem támadták-e meg azzal, hogy az ezeresztendős Magyarországot széjjelszakították? (Petrovácz Gyula: Nem is nyugszunk bele! — Felkiáltások balfelől: Nem ismerjük el! Ráduplázzunk? — Homonnay Tivadar: Ez a legerősebb érv 1 ?! — Zaj.) Hiába csapja össze kezét, t. képviselő úr, várja meg, amíg mondatomat befejezem. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Berki Gyula: A történelmi Magyarország által vállalt kötelezettségeket ez a megcsonkított nemzet száz százalékig teljesíteni nem tudja. Ez szomorú dolog, de faktum, és aki a szerzett jogokra akar appellálni, annak nem szabad elfelejtenie azt, hogy az élet sokszor erősehb, mint maga a jog. Itt az élettel állunk szemben, itt szemben állunk azzal a helyzettel, hogy ez a szegény 8 milliós Magyarország azt a nyugdíjterhet, azokat a kötelezettségeket állami, megyei és községi vonatkozásban, amelyeket elbírt a történelmi Magyarország, semmi körülmények között el nem bírja. (Tauffer Gábor: Ha másra tellik, teljék erre is! — Gál Jenő: Szaporítják a nyugdíjasokat! —Griger Miklós: A kormány erős az özvegyekkel és árvákkal szemben, de gyenge a kartellekkel szemben! — Homonnay Tivadar: Százával dobják ki az embereket! — Griger Miklós: A kartellekkel nem tudnak elbánni, az özvegyekkel és árvákkal igen!) A személyi kiadások csökkentése,. mint ahogy említettem is, csak egy kis része a javaslatnak. (Homonnay Tivadar: Ezért nem őszinte a javaslat!) A javaslat egészen őszinte. (Ho* m'oninay Tivadar: Nem őszinte! — Egy hang balfelől: Elcsapni, aki nem tetszik! — Griger Miklós: Szegény Berki, máskor nagyobb lendülettel beszél! Ma valahogy nincs diszponálva! — Homonnay Tivadar: Nehéz megindokolni! — Zaj balfelől.) Elnök: Képviselő urak, közbeszólásaik által 24. ülése 19 SS december 4-én, hétfőn, ne nehezítsék meg a képviselő úr beszédének előadását. Berki Gyula: T. Ház! A személyi kiadások apasztása mellett van a törvényjavaslatban egy másik gondolat, amelyről még nem szóltam : az állásoknak és intézményeknek átszervezése. Az állások és intézmények átszervezése hozzátartozik ahhoz a kormányzati célkitűzéshez, hogy az állami adminisztrációt, a megyei igazgatást olcsóbbá, gyorsabbá és közvetlenebbé kell tenni. Nem kell mondanom, hogy tökéletesen igaz az a megállapítás, hogy a magyar életben az állami és vármegyei adminisztráció terén túlságosan sok a magas állás. Ha ezeket a magas állásokat és felesleges intézményeket átszervezik, úgy gondolom, közelebb jutunk ahhoz^a közös célkitűzéshez, hogy a magyar ifjúság részére kisebb állásokat lesz módunkban szervezni. Ez az állami intézményes átszervezés, a bürokráciának ez az átfésülése egyik legfontosabb célkitűzése e törvényjavaslatnak, amit a szellemi proletariátus érdekében is valamenynyiünknek kívánnunk kell. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy bármennyire nehézségekkel állunk is itt szemben, kötelessége a kormánynak és a törvényhozásnak a diplomás munkanélkülieket az állami organizmusban is annyira elhelyezni, amennyire az elhelyezhető, mert nekem nagy aggodalmam van abban a tekintetben, hogy ha a diplomás fiatalság évekig munka nélkül tengődik, vagy otthon szüleinél tölti el életét, akkor ez kárára van az egész magyar társadalom és az egész magyar nemzet jövőjének. (Homonnay Tivadar: Miért csak a diplomásokról beszél? — Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő úr arról beszél, amiről beszélni jónak látja; ne méltóztassék őt zavarni! Berki Gyula: T. képviselőtársam mindig ad fel nekem kérdéseket, én azonban kérdéseire ez alkalommal nem szándékozom felelni. Nem felelek azért, mert a rendelkezésemre álló idő megkívánja tőlem azt, hogy saját gondolatmenetemet kövessem. A fiatalság elhelyezésével kapcsolatban felvetem azt a másik kérdést, hogy az állami élet egész vonalán, az állami, városi, vármegyei és a községi életben apasztani kell a női alkalmazottak számát. Már mondtam itt a Házban... (Malasits Géza: Mit csináljanak szegények?) Erre a kérdésre is hajlandó vagyok máskor felelni, de ez most nem tartozik szigorúan véve ide. (Zaj a bal- és a fzélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Berki Gyula: Erre is'fogok felelni. Senki sem gondol arra, hogy tanítónőket, tanárnőket vagy óvónőket mozdítsunk el állásukból, hanem — én legalább — arra gondolok, hogy a,z állami élet egész vonalán legalább 50%-kal lehet csökkenteni a női alkalmazottak számát; ebből semmi szerencsétlenség sem az államra, sem a társadalomra nem származik, mert ennek a női munkaerőnek részben módja lesz elhelyezkedni (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol? — Gál Jenő: Pincérnőknek menjenek?) Ez a női munkaerő részben megmaradhat a család kötelékében. (Malasits Géza: A család nem tudja őket eltartani!) Hangsúlyozni kívánom, hogy az állam érdeke ezt a legnagyobb mértékben ímegkívánja. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Berki Gyula: Bocsánatot kérek, nem hagyom magamat eltéríteni attól a gondolattól, hogy amíg ezerszámra vannak férfiak és fiatalemberek állás nélkül, addig nem lehet olyan
