Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-214

Az országgyűlés képviselőházának 21U. ülése 1933 november 16-án, csütörtökön. 31 a tényállásnak általunk is követelt nyilvánosságrahozatala és abból minden konzekvenciának levonása. Ebben a kérdésben, t. képviselőtársam, tettünk legalább annyit, mint a képviselő úr ebben a tekintetben s állítom, nines joga senkinek, sem nekem, sem a pártnak itt .szemrehányást tenni. Hogy nem állunk ki nyelvelni és feleselni a nyilvánosság elé, hogy nem vagyunk hajlandók mindenféle hitvány rágalommal és rágalmazóval szemben (Taps a baloldalon.) nap-nap mellett a nyilvánosság előtt vitatkozásba bocsátkozni (Zaj.), azt senki rossz néven nem veheti. De ezúttal is kötelességemnek tartom, hogy az igen t. kormány figyelmét felhívjam arra, hogy ez az Ibusz.botrány, ez a vesztegetési botrány még nincs kellően kivizsgálva. A megvesztegetők már ismeretesek, van már bizonyos vizsgálat a megvesztegetettek irányában is, de minden megvesztegetett még nincs leleplezve és ez az. igen t. kormány és a nyomozó hatóságok kötelessége. (Helyeslés a baloldalon. — Vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Rendben van! Kik kaptak? — Derültség.) Ez vonatkozik azokra a vádakra, amelyek a titkolózásra vagy a nyilvánosság elől való rejtegetésre vonatkoznak. De ezenkívül olyan inszinuáeiók is hangzottak el, mintha akár nekem, akár a Független Kisgazdapártnak oka volna titkolózni, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) mintha itt olyan doigok történtek volna alkar részemről, akár a párt részéről, amelyeket jogosan lehet kifogásolni. Ami mindenekelőtt az én személyemet illeti, én megtettem a bűnvádi feljelentést rágalmazás, miatt minden egyén és minden sajtóorgánum^ ellen, (Klein Antal: Helyes!) amely a legcsekélyebb mértékben is megengedte magának azt, hogy az én személyemmel szemben bárminő kisebbítő vagy gyanúsító állítást írjon vagy ilyen nyilatkozatot leközöljön. (Ulain Ferenc: Majd fognak bocsánatot kérni egymásután!) Talán ez a legkeservesebb része a közéleti szereplésnek, amikor közéleti útonállókkal szemben kell a személyes becsületet védelmezni. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) De én már átestem ilyen dolgokon. Emlékszem jól, hogy a frankügy idején több, mint harminc sajtópert indítottam azért, mert átlátszó politikai célzattal engem is bele próbáltak vonni abba az ügybe, amelyhez éppen olyan kevés közöm volt, mint amennyi van ehhez az ügyhöz. (Friedrich István: Ahhoz nem volt senkinek semmi köze! Még nem találtam olyan embert a világon, akinek ahhoz köze lett volna! — Élénk derültség.) Més védekezés nekem nem áll módomban, a védekezés egyetlen korrekt lehetőségét pedig mindenkivel szemben igénybe fogom venni és előre kötelezőleg kijelentem, hogy minden feljelentett vádlottnak előre megadom a beleegyezést a törvényszék, illetőles: az illetékes bíróságok előtt való legteljesebb bizonyításhoz. (Helyeslés a baloldalon.) Kz ellen azonban a legélesebben tiltakoznom kell, hogy ezt a pártot bárki próbálja megrágalmazni, vagy ferde színben feltüntetni. Mert ha mi nem a legszigorúbb közéleti etikával mérnénk saját pártunk belső ügyeit is, akkor ezt az egész méltatlan meghurcolást elkerülhettük volna, mert helyezkedhettünk volna arra a nagyon kényelmes álláspontra, hogy be fogjuk várni a kormány vizsgálaténak és a bűnügyi vizsgálatnak az eredményét és majd abból fogjuk a szükséges konzekvenciákat levonni. Mi ezt nem tettük. Mi abban a pillanatban, mihelyt KÉPVISELŐHÁZA NAPLÓ XVITI. éppen Turchányi képviselő úr legszűkebb . baráti köre egy házi vizsgálat alapján megállapította (Ulain Ferenc: Ez a lényeg! — Turchányi Egon: Ök illetékesek erre?), hogy a képviselő úr olyan magatartást tanúsít, amellyel a mi pártunk semmi körülmények között sem azonosíthatja magát, saját pártunkban ezt a kérdést azonnal szóvátettük, vizsgálat tú.rgyává tettük és egyhangú határozattal, Turchányi képviselő úr legszűkebb baráti körének egyhangú határozatával (Kun Béla: Hunyady Ferenc volt az első! — Turchányi Egon: Megtévesztették!) kizártuk ezt a képviselő urat magunk közül. Ha tehát van erkölcsi mérték, amelyet párt alkalmaz magával szemben, (Zaj a baloldalon.) akkor ez a párt a legszigorúbb mérteket alkalmazta és úgy, amiként a múltban, a jövőben is ugyanezt a mértéket akarjuk és fogjuk saját pártunkon belül, (Úgy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) de minden kívülálló tényezővel szemben is érvényesíteni. Ennek a pártnak tagjai valóságos aszkézissel szolgálják azt . a nagy ügyet, amelynek szolgálatába állottak, amely nem egy közönséges pártügy, nem stréberek hatalmi szövetkezése, hanem egy nagy gondolat és egy szent cél szolgálatában áll: a magyar nép boldogulását, politikai szabadságát és jobb megélhetését biztosítani. Ezt a szent célt kompromittálni akarni a leghitványabb destrukció, amellyel szemben minden erőmmel és idegszálammal tiltakozom. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Rassay Káiroly képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kért szót. Erre a felszóla'ásra neki az engedélyt megadtam. Rassay Károly: T. Ház! őszintén megvallva, megdöbbenéssel vagyok kénytelen személyes kérdésben szót kérni, mert mindent inkább el tudtam volna képzelni, csak azt nem, hogy az Ibusz.—

Trettina—Turchányi-iigybcn nekem kell itt a Házban felszólalnom. (Derültség.) Tizenhárom éve vagyok tagja ennek a Képviselőháznak és 13 év alatt elég éles ellenzéki szereplést folytattam, sok támadást vittem, támadást kaptam, azonban hasonló természetű ügyben csak egyszer kellett felszólalnom, amikor azt állították, hogy a cseh kormánytól pénzt kaptam. Ezt az ügyet, hála Istennek, igen energikusan el tudtam intézni öt perc alatt, (Eckhardt Tibor: Senki sem vette komolyan!) Azt mondja a 'képviselő úr, hogy senki sem vette komolyan? Bocsánatot kérek, akkoriban olyan időket éltünk, amikor az ember életével fizethetett az ilyen rágalomért. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De én nem a multat rekriminálom. Eckhardt t. kenvigelotarsam meglehetősen szenvedélyesen felénk fordulva intézett felénk kioktatást. (Eckhardt Tibor: Joggal!) Miért? Azért, mert az Esti Kurir című lap, amelynek én szerkesztője vagyok, kezdettől fogva azt az álláspontot foglalta el, hogy az összes vizsgálati adatokat terjesszék a közvélemény elé. (Eckhardt Tibor: Mi is ezt kívánjuk!) Bocsánatot kérek, akkor miért tetszik haragudni reánk? (Eckhardt Tibor: Miért tetszik bennünket titkolózással vádolni? — Andaházi-Kasnya Béla: A vezércikk nem tényállás!) Az Esti Kurír azt hangsúlyozta, hogy ezt az ügyet nem lehet háromtagú bizottsággal a pártban elintézni, ez nem pártügy. Ezt az ügyet nem lehet elintézni a miniszterelnök úrral folytatott tárgya6