Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-223
386 Az országgyűlés képviselőházának ®í A jegybank személyzetének fizetése 9 millió pengőt emészt fel, ez a személyi költsége és rezsije^ Tessék ezzel szemben megnézni — egyszer már érintettem ezt — ennek az országgyűlésnek összes személyi kiadásait, a Felsőházét és a Képviselőházét együtt, melyeiknek budget je a felét sem teszi ki a jegybank 'budgetjenek. Vájjon lehetséges-e mélyen t. miniszter úr, hogy többe kerüljön a jegybank fenntartása, mint az egész országgyűlés! Lehetséges-e ekkor itt szolidításról beszélni? Ennek a parlamentnek az egész budgetje ugyanis még 1930-ban, 1931-ben is 4—4^ millió között mozgott, olyan számok ezek, amelyekkel vitába sem lehet bocsátkozni. Nagyon szeretném, — csak hozassa el a miniszter úr az adatokat és intézkedjék — hogy ezit az összehasonlítást hadd lássa ez a^ gyéren látogatott Ház, hadd tudja meg legalább, hogy mire mennek el a pénzek s »hogy az országgyűlés, ez a dekadenciába kergetett parlamentarizmus nem kerül annyiba, mint a Nemzeti Bank drága személyi kiadásai. Ha ez így van, akkor tessék ezt hozzákapcsolni, t. Képviselőház, Farkas Tibor képviselőtársunk igazán kíméletes, finom fejtegetéseihez, amelyek meggondolásra intették a mélyen t. kormányt abban az irányban, hogy talán nem kellene, hogy lukrativ, nyerészkedési törekvései legyenek a jegybanknak. Méltóztassanak csak továbbnézni ezt a jelentést, amelyben hivatalosan tudomásunkra hozza a jegybank, hogy osztalékul részvényenként 9 aranykoronát^ fizet; miért, kinek? Ha egy vidéki pénzintézet folyamodik a jegybankhoz, rendelkezzék bár az a Pénzintézeti Központ támogatásával, nem tud reeszkomptot kapni, bár az alapításról szóló törvény első szakasza azt mondja, hogy ezekért a kis pénzintézetekért teremtették a jegybankot- Ezzel szemben itt olyan leszámítolásokat és olyan zálogkölcsönöket látunk, amelyekből a Nemzeti Banknak ezek a hasznai előállnak. Azt tartom, nem ez a módja annak, hogy a törvényben meghatározott célokat szem előtt tartsák. Hogy pontos legyek, idézem a hivatalos kimutatást, az évi jelentést, amelyben az 1932- évi költségek a következőképpen vannak felvéve (olvassa): «Köles önüzleti Mtelátalányra felvesznek 24.264 pengőt, költségekre pedig — ezekben vannak benn a fenntartási és személyzeti kiadások —• 9,724.780 pengő 40 fillért.» Tessék megnézni együtt a mi sokszor szidott nagybankjaink rezsijét, tessék megnézni, hogy van-e a Hitelbanknak, a Kereskedelmi Banknak, az Angol-Magyar Banknak és a többi nagybanknak együtt ilyen rezsije. Folyton arról beszélünk s reggeltől estig azt hirdetjük, hogy le kell szállítani az igényeket; arról beszélünk, hogy még itt ebben a Képviselőházban sem kell a képviselőknek fizetéseket adni, hanem jelenléti díjakat, hogy ezek az üres padok ne vehessék fel a fizetéseiket, (Minálffy Vilmos: Ott sincsenek tele a padok!) hanem csak azok, akik résztvesznek a munkában és dolgoznak. (Kóródi Katona János: A képviselő úr is elég ritkán jár be!) Nem tudom, mélyen t.. képviselő úr, hogyan. tartja számon, mert ha számon tartaná, látná, hogy nemcsak többet vagyok itt, hanem a felszólalásaim is többek, mint a képviselő úr összes jelenléteAzzal nincs elintézve a dolog, hogy a párt kisorsolja, hogy kik legyenek az inspekciósok és akkor muszájhól megjelennek. (Ellenmondás jobbf elől.) Ezt a törvényhozói kötelességet . ülése 1933 december 1-én, pénteken. kissé komolyabban kell venni. Rendkívül fájdalmasnak tartom, hogy amikor egy ilyen ja,vaslatról van szó, amelyről fel sem fogják azon az oldalon és talán ezen az oldalon éppúgy... (Kóródi Katona János: Ott is üres padsorok vannak!) Egészen mindegy. Tegnap tizenöten voltunk -benn, amikor Sándor Pálnak legértékesebb es legkülönb fejtegetései elhangzottak. Korát és képviselői múltját tartoznék a Ház megbecsülni azzal, hogy jelen legyen és meghallgassa fejtegetéseit. Amikor azt látom, hogy kilencmillió pengőt meghaladnak a Nemzeti Banknak költségei, kiadásai, (Farka» István: Drágán fizetik ezt a bankot!) r ez olyan fényűzésszerű valami, amely a parádés berendezkedéshez hasonlít. Nem elég prédikálni a leépítést, le kell építeni mindenütt, ahol csak lehet. Nagyon örülök, hogy ezt a mélyen tisztelt miniszter úr előtt említhetem, mert kötelességem elismerni, hogy a miniszter úr saját személyében egyike a legigénytelenebb személyiségeknek. Ez kötelességem, mert tudom, értesülésem van róla és kalapot emelek előtte, de amit a saját nagybecsű személyére így alkalmaz a mélyen t. miniszter úr, azt alkalmazza másutt is. Vegye elő a ceruzát és proskribáljon minden feleslegeset és mint pénzügyminiszter tallózzék minden közigazgatási területen. Nézze meg, hogy amíg mi itt folyton folyvást túlköltekezésről, álláshalmozásról és nem tudom miről beszélünk és kifakadunk, addig semmit sem cselekszünk. (Igaz! Ügy van balfelől!) Ezt erős kézzel el lehet intézni (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) és akkor a takarékosság szelleme áthatja az egész országot. (Farkas István: Azért szavazott meg 175 millió pengőt!) Itt van nálam egy történelmi értékű könyv, amelyből látom, hogy azokban az időkben még nem érveltek úgy, mint ahogyan itt mélyen t. barátom, az előbb megállapította, hogy az argumentáció helyét a furkósbot foglalta el; akkor még államférfiaknak eszmekicserélései megjelentek az egész világ előtt, akkor még a háború okozta szörnyűségek leépítése, nemzetek ki'békülése úgy kezdődött el, hogy azt mondotta két oly kiváló, közgazdaságilag is képzett egyéniség, az egyik a német részen Stresemann és a másik, a, francia részen Briand, akik felépítették azt a hidat attól a locarnói első találkozástól kezdve, amely azóta is épült, hogy «előbb gazdasági közeledés országai között, s ez azután megtermi a politikai közeledést.» (Farkas István: Távolabb vagyunk tőle, mint bármikor!) Nézzük meg, t. Képviselőház, hova jutottunk ettől, amióta ez a két ember behunyta, szemét- Es ma emlegetnek &gy férfiút, akiről köteteket beszélnek, hogy imi történt volna, ha azt az utat folytatták volna, amelyet előírt Bathenau világmegváltó gondolata a munkának megbecsülése jegyében. Ehelyett hazafiasán zengő hirdetmények megjelennek, de cselekmények nem történnek. Táborok vannak, ahol ellentétes politikai nézetűeket, a volt képviselőházi elnököt is internálják és még azt mondják, hogy ott emberiesség honol. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ne térjen el a tárgytól! Gál Jenő: Bocsánatot kérek, ez csakugyan nem tartozik ide. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe. Vegyenek példát Gál Jenő képviselő úrról, aki fejtegetéseiben rögtön alkalmazkodott a házszabályok rendel-