Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. adatok, amelyeket Ulain képviselőtársam felhozott, megállanak, nem akarok annyira élesen foglalkozni evvel a kérdéssel. Azt hiszem, helyesebb, ha ezt a kérdést is a nyugodt objektivitás hangján tárgyaljuk omeg és ezért igyekezni fogok ezt úgy megvilágítani, hogy talán, ha nem is rögtön határozatra, de mindenesetre e fölött való gondolkozásra késztethesse azokat a képviselőtársaimat, akik beszédemet meghallgatják. (Halljuk! Halljuk! balfelől) Másfél évvel ezelőtt egy egyszerű parasztgazda, egy régi ismerősöm, aki nem végzett többet, mint hat elemit, odajött hozzám és azt mondta: «Uram, mondja meg, magyarázza meg nekem, hogyan lehetséges az, hogy nekem, a szomszédomnak és mindazoknak, akik a faluban laknak, a gazdasága a mai gazdasági viszonyok között — akármilyen komolyan utánaszámítunk — alig hoz 1—2 százalékot. Az ő számítása körülbelül fedi Juhos akadémiai tanár urnák a számítását, aki ugyanerre az eredményre jutott akkoriban, utóbb rosszabbra, s úgy emlékszem, hogy körülbelül 1'4%-os kamatozást állapított meg. Azt mondta ez a gazda: kérem, nekem van egy Nemzeti Bank részvényem, amely után kaptam 12%-ot. Mondhatom, meglepett ennek az embernek az okoskodása. De Ő továbbment és azt mondta : amikor én Nemzeti Bank részvényt jegyeztem, nem azért jegyeztem, hogy nem tudom én, milyen hasznom legyen, hanem jegyeztem azért, mert úgy éreztem, hogyha egyszerű parasztember vagyok.is, de mivel viszonyaim megengedik, — habár tőkepénzem nem volt — helyesen járok el, ha jegyzek egy részvényt; nem számítottam azonban — mondotta — arra, hogy ennek a részvénynek, nem tudom, milyen jó kamatozású értékpapír-jellege legyen majd, és nem gondoltam azt, hogy valaha is 12%-ot kapok részvényeim után. Azt hiszem, hogy ennek az egyszerű gazdaembernek ebben a megjegyzésében nagyon helyes gondolat van és ez a helyes gondolat az Osztrák-Magyar Bank alapszabályaiban kifejezésre is jutott. • Nem emlékszem és szomorúan veszem tudomásul, hogy ez a probléma a Magyar Nemzeti Bank valamelyik közgyűlésén felvetődött volna, bár nagyoibb körültekintéssel, nagyobb tudással és nagyobb gazdasági erővel rendelkező részvényesek voltak jelen a Nemzeti Bank tanácsában. Kár, hogy ez az egy részvényes, ez a kisember nem jelenhetett meg a Nemzeti Bank ülésén, meri talán felvetette volna a gondolatot azoknak, akik ott jelen voltak, hogy annakidején a régi Osztrák-Magyar Bank szabadalma mit állapított meg. Annakidején a régi OsztrákMagyar Bank törvénye alapján 4%-ot kapott először a részvényes és nem volt szabályozva akkor az, hogy a részvényeseket megillető jelenlegi 8% nyereség a nyugdíj és tartalékalap dotálása után következzék mint most, hanem a nyugdíj és tartalékalap annakidején a 4%-os jövedelem után dotáltatott. A gyakorlatban ennek talán nagy következményei nem voltak, de mindenesetre jellemző ez a mentalitásra az egész szabályozásnál. Kétségtelen, hogy ez a 8%-os részvénygarancia, amely ebben a törvényben megvan, drágítja a jegybank funkcióját és azt az általános költséget, amely az egész jegybankrendszer fenntartása végett viselendő. En mindenesetre bizonyos reviziót tartanék e tekintetben szükségesnek, mert ha figyelemmel kísérjük a többi jegybanknak a funkcióját, és fenntartási költségét, — nem a legújabb jegyzése 1Ù33 december 1-en, pénteken. 381 bankok alapszabályait veszem — általában arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy a normálisan gondolkodó államokban a jegybank sohase tekintetik elsősorban jövedelmezőségre dolgozó^ magánjellegű intézménynek. Ez az egyik észrevételem. A másik megjegyzésem, amit Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam említett, a bank személyi kiadásai között szereplő néhány igen magas összegre vonatkozik. Mert ha Összehasonlítjuk, hogy mekkora összeget képviselnek a személyzeti kiadások a jelenlegi Jegybanknál és mennyit képviseltek azok annakidején az Osztrák-Magyar Bank idejében, akkor ismét arra az eredményre méltóztatnak jutni, hogy talán jogosan lehet feltenni azt a kérdést, hogy nem volna-e itt is közérdekből bizonyos redukcióra szükség. Előrebocsátom, hogy szükségesnek és elengedhetetlennek tartom azt, hogy a Jegybank tisztviselői olyan fizetésben részesüljenek, hogy függetlenségük biztosítva legyen. Ez általános óhajom. A Jegybanknak különösen figyelemmel kell lennie a tisztviselőkarára, és ha a magyar Jegybank általában a múltban, de — azt hiszem — nemcsak a múltban és nemcsak nálunk, hanem másutt is joggal megkívánja — azt mondom, joggal megkívánja — hogy a tisztviselő adósságokba ne keveredjék, mert ez magasabb érdek, akkor a másik oldalon kétségtelen dolog, hogy figyelemmel kell lenni arra, hogy a tisztviselők megfelelő jövedelemben is részesüljenek. Itt ezek a számok azonban az első pillanatban a jelentések és a mérleg kapcsán mindenesetre felvethetik azt a gondolatot, hogy itt talán szintén szükség volna bizonyos revízióra. Azonkívül, ha jól emlékszem, sem a Jegybankra, sem a Pénzintézeti Központra nem terjed ki ez a felügyelet, a közfelíügyelet, amit én nem nehezményeznék akkor, ha ennek a közfelügyeletnek a pótlása vagy pótlója valamiképpen érvényesülne. Mert én el tudom képzelni, hogy azok az elvek, amelyek a közfelügyelet alapján érvényesülnek, máshol érvényesülnekj ha nem is közfelügyelet név alatt, de mondjuk, hogy az általános közfelfogás revideálása, vagy bizonyos etikai momentumok érvényesülése folytán ép ott, ahol ezeknek az elveknek elsősorban érvényesülniök kellene. Ebben a tekintetben is természetesen a legszívesebben látnám tehát, ha az alapszabályoknak ez a revíziója a Nemzeti Bank részéről jönne. Elismerem, sokkal szívesebben látnám ezt, semhogy ezt a kérdést igen hosszasan pertraktáljuk, de mindenesetre azt hiszem, hogy annak az egyszerű zalai gazdaembernek a felfogása, amit a Jegybank részvényjövedelmezősége szempontjából a maga egyszerű szavaival kifejezett, sokkal kedvezőbb eredményt hozna létre a magyar -gazdasági és pénzügyi életben, ha ez az egyszerű népből jövő felfogás érvényesülne ott, ahol ez a felfogás azután megfelelően gy ümölcsöződhetne. En nem akarok ezzel a kérdéssel hosszasan foglalkozni, annál kevésbbé, mert hiszen a pénzügyminiszter úr nincs jelen, bár ezt nem azért mondom, mintha én a pénzügyminiszter úrtól határozott választ várnék arra a kérdésre, amelyet a pénzügyminiszter úr egy évvel ezelőtt, sőt több mint egy évvel ezelőtt hallott tőlem és amelyre, azt hiszem, dacára annak, hogy egy év elmúlt és egyévi idő alatt a nemzeti munkaprogramul sok pontjának meg kellett volna valósulnia, választ nem adott. Szeretném hallani, hogy a pénzügyminiszter úr hogyan gondolja megoldhatónak azt, 55*