Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

364 Az országgyűlés képviselőházának 2í nyék között nem merőben fikció-e az, hogy a Nemzeti Banknak van fedezete? Kérdezem, •hogy a Nemzeti Bank pozíciója olyan-e, hogy szabad elmennünk a Nemzeti Bankhoz és attól ujabb 1UU milliós köles önt kérni ilyen stabilitás és ilyen belső erő melletti Azután kérdezni bátorkodom, hogy ha igy áll a helyzet, mint azt mondani bátor voltam, akkor hogy állunk azzal a bizonyos 247o-i£aU 1984 júniusától kezdve 28%-osnak kell lennie íz aranyfedezetnek. Most a kormány azt kén tőlünk, nogy ezután iegyen a fedezet 24% as nem 28. Miért? Az indokolásában egeszén őszintén megmondja, hogy hiszen ki vagyunk téve így is, úgy is annak hogy néha meg 24% alá, is fog esni a fedezet. Vájjon hová esnék alá a tedezet, ha ezt a 100 milliós tételt, amelyet most a kormány kölcsön kér, kalkulációba vennénk? Máris le kell szögeznem, hogy a fedezet 19, vagy 20% volna, abban a pillanatban, amelyben ez a 1ÜÜ millió pengő mobilizálódnék, Ha tehát valaki komolyan veszi a jegybankot, — és abból kell Kiindulni, hogy a kormány komolyan veszi — akkor attól a jegybanktól, amely így meg van terhelve, nem szabad kölcsönt kérni, nem szabad, ilyen feltételekkel kölcsönt kérni és nem szabad különösen megtenni azt, hogy a jegybankot olyan helyzetbe hozzuk, hogy a jegybank kijátszhassa a világ felé a való helyzetet és egy nem való helyzetet tüntessen fel azáltal, hogy magát valutáris szempontból "4%-ig fedezettnek mondja, amikor nyilvánvaló, hogyha minden mástól eltekintünk, ha a J3iz.-kölcsön 119 milliójától eltekintünk, még akkor sincs meg a 24%: fedezet sem. Ez az az elgondolás, amely engem most vezet, amikor merőben a törvényre való hivatkozással és minden más gazdasági fantáziától függetlenül azt állítom, hogy ezt a kölcsönt annak, aki a Nemzeti Banknak, a jegybanknak a komolyságát vitatja olyan szempontból, hogy annak megvan a reális jegyibank-jellege, nem volna szabad kérnie, mert hogy a kormány ezt kéri és annak a természetes relációnak következtében, amely minden kormány és jegybank között fenn szokott állani, belekényszeríti a Nemzeti Bankot abba, hogy megadja ezt a fedezet nélkül való 100 milliós kölcsönt, ez által a Nemzeti Bank pozícióját csak rontja. Én tehát merőiben abból a szempontból indulok ki, hogy a jegybanktól, tekintettel annak nagyon nehéz és súlyos helyzetére, ezt a 100 millió pengőt az ismert célra kérni nem volna szabad. De egészen függetlenül attól kérdezem, hogy vájjon mi lesz a konzekvenciája ennek a 100 milliós kölcsönnek, lesz-e utána infláció, vagy nem és hogy milyen konzekvenciákat jelenthet a gazdasági életbe, akár befelé, akár kifelé? Kijelentem tehát, hogy ebből a törvényes álláspontból nézvén a dolgot, nem vagyok

/

hajlandó ezt a javaslatot megszavazni, egészen eltekintve attól, hogy nem volnék hajlandó megszavazni egy ilyen javaslatot azért sem, mert, mint a napokban ezekről a padokról kifejtettük, mi ezt a 100 milliós kölcsönt hiábavaló költekezésnek tekintjük és nincs értelme annak, hogy a Nemzeti Banktól hiábavaló célokra 100 milliós kölcsönt igénybe vegyünk. De most már, ha eljutottunk odáig, hogy a Nemzeti Banknak ezt a problémáját vizsgáljuk, akkor engedje meg az igen t. pénzügyminiszter úr, hogy én a következőkre hívjam fel a figyelmét. Hogyan állnak a Nemzeti Bankkal és az a magyar nemzet gazdasági életével milyen kapcsolatban van? Mélyen t. Ház! Ebben a teremben ritkán '. ülése 1933 november 30-án, csütöitökon. szoktak a Nemzeti Bankhoz — bogy úgy fejezzem ki magamat — hozzányúlni, hiszen alkalom sines rá. A Nemzeti Bank egy részvénytársaság, amely önálló életet él, tőlünk, országgyűléstől, meglehetősen független, ennek következtében módunk sincs ahhoz, hogy a Nemzeti Bank agendái tekintetében kritikát gyakoroljunk, kivéve olyan esetben, amikor egy törvényjavaslattal kapcsolatosan megvan rá a mód és az alkalom. A Nemzeti Bank, mint méltóztatnak tudni, 1924. júniusában elindult 35 millió pengőnyi alaptőkével. Mi az a szolgáltatás, mi az az eredmény, mi az a működés, amelyet a Nemzeti Bank kifejtett? De, hogy ezt a kritikát kifejthessem az urak előtt, először talán azt vizsgáljuk meg, hogy mi volt a Nemzeti Bank célja. 1924-ben a Nemzeti Bank a következő célból létesült: Az 1. § kimondja, hogy (olvassa): «A Magyar Nemzeti Bank Készvénytársaság. Feladata az, hogy alapszabályai keretében Magyarország területén a pénzforgalmat szabályozza, a fizetések kiegyenlítését megkönnyítse és a rendelkezésre álló tőkék hasznosításáról gondoskodjék, mindenekelőtt pedig az, hogy a készfizetéseket, (a bankjegyeknek érccel való beváltását) — aranynak és értékállandó valutákra szóló követeléseknek (devizáknak) gyűjtése által — előkészítse és a készfizetések törvényszerű megkezdése után azok fenntartását biztosítsa,.» Abban a törvényben tehát, amellyel létesítettük a bankot, ki van mondva, hogy a Nemzeti Banknak mindenekelőtt az a feladata, hogy a, készfizetéseket mielőbb felvegye, másodszor, hogy a készfizetések felvételének megkezdése után még annak a fenntartását is biztosítsa. Kérdezni bátorkodom, — a miniszter úr megfelelhet rá — igaz-e az, hogy elmúlt kilenc esztendő és a Magyar Nemzeti Bank ezt a mindenekelőtti kötelességét, a készfizetések felvételét nem teljesítette? Tehát készfizetés nincs, annak a fenntartása sincs meg, hiszen, mint tudni méltóztatnak, 1931 óta még az a, mondjuk, nem jogi, de de facto fennálló készfizetés is megszűnt, hiszen devizagazdálkodási rendszerbe kerültünk. A legelső és legnagyobb feladatát tehát nem váltotta be a jegybank. A Nemzeti Banknak feladata volt az is, hogy a pénzforgalmat szabályozza, ami alatt elsősorban azt kell érteni, hogy a Nemzeti Bank egy értékállandó pénzzel lássa el a, magyar gazdasági életet. Kérdezni bátorkodom, hogy megvan-e az értékállandó valutánk, nem .tény-e az, hogy a magyar pengő, amelyet az 1925-ös törvény fixirozott, tudniillik abból a szempontból, hogy milyen mennyiségű aranynak felel meg egy pengő, értékben esőkként. Kérdezem, megvan-e ez a valuta? TJgy-e, nincs meg, a magyar pengő ma már nem reprezentál olyan értéket, mint aminőt a törvény szerint a nemzetközi forgalomban képviselnie kellene. Tehát a Nemzeti Bank, amelyet kilenc esztendővel ezelőtt, 1924-ben indítottunk útnak, sem annak a kötelezettségének nem tett eleget, hogy felvegye a készfizetéseket, sem annak, hogy a de facto fennálló készfizetéseket fenntartsa, hanem bekövetkezett helyzet, amely helyzet mellett a Nemzeti Bankról, mint jegybankról, jóformán már beszélni sem lehet. Lehet (beszélni róla, mint egy jegybank-szurrogátumról, azonban nem lehet róla beszélni, mint jegybankról olyan értelemben, mint amilyen értelemben lehet beszélni a francia, a svájci jegybankokról és amilyen volt a Magyar Nemzeti Bank 1931. előtt. Ez a Nemzeti Bank csak egy szurrogátum. Ezt le kellett szegeznem azért, mert kü-