Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-222
358 Az országgyűlés képviselőházának 22. versengésből is, a pengő devalvációját követelte. (Zaj.) Elnök: A képviselő uraikat figyelemeztetnem kell, hogy méltóztassanak tartózkodni a közbeszólásoktól. (Jánossy Gábor: Helyes!) Magyar Pál: Mégis csak gondolni kell arra, hogy ebben az időpontban nagyon lényeges az, hogy a hank ok a gazdasági életben való igen fontos szerepüket zavartalanul betölthessék. Nem tagadom, hogy ebből a szempontból még azt is soknak tartom, amit a pénzügyminiszter úr itt tegnap igen szokatlanul kijelentett, mert én meg tudom érteni, ha a pénzügyminiszter úr a mai viszonyok között irányító kézzel akar ebbe a kérdésbe belenyúlni, de — és itt nem tagadom meg bankmultaimat — kissé nehezen tudom hankmultammal összeegyeztetni, hogy mielőtt ez a kérdés az érdekeltekkel valamilyen formában letárgyal tátott volna, nekik innen a Házból intézett f felhívás útján. kelljen a pénzügyminiszter úr intencióit megismerniök. Hiszen ez a kérdés sokkal régebben van . napirenden, semhogy a (közvélemény ne akkor és ne úgy kapjon ezekről a kérdésekről tájékoztatást, ahogyan ezt az ország egyetemleges gazdasági érdeke megkívánja. Ugyanígy igen szerencsétlennek tartom azokat a gondolatokat, amelyek a záloglevél- és kötvénybeáramlással kapcsolatban igen erős jelzők kapcsán különféle retorziók szükségességét látják. Nem az én feladatom vizsgálni, hogy milyen módon jöttek haza ezek a kötvények, kétségtelen azonban az, hogy ebben az időpontban igen számottevő záloglevél és városi kölcsönkötvény cirkulál Magyarországon (Ulain Ferenc: 70—80% itthon YSJII) és a budapesti értéktőzsdén hivatalos jegyzés tárgyát képezi, tehát mindentől függetlenül, a tőkegyűjtés! mozzanatokat kereső közönség részéről a leglegitimebb formában megszerezhető. Nem szólva arról, hogy az individualizáló tőkegyüjtőkön kívül a gazdasági élet szempontjából igen jelentékeny faktorok, mint a biztosító társaságok, amelyek ezekből az értékpapírokból gyűjtik azokat a tartalékokat, amelyeket a, biztosítási kötelezettség folytán gyűjteni kötelességük^ és amely tartalékok végeredményben a biztosított százezer és százezer kisember vagyonát képezik, kerülhetnek igen kedvezőtlen helyzetbe, nem látom szerencsésnek azt, ha a gazdasági nyomor vagy a gazdasági bajok hatása alatt itt az a hang kerül kifejezésre, mintha minden gyűjtő, akinek valamije van, egy kapitalista, államrend keretén belül üldözendő tényezővé kell, hogy váljék. (Sándor István: Isten ments ilyet mondani! — Gallasz Ágost Rudolf: Biztosan Popovics mondotta! — Derültség a baloldalon. — Jánossy Gábor: Ezt már senkisem mondja!) Nem akarom itt felsorolni azoknak nevét, akik ezt mondták^ (Jánossy Gábor: Józanul ezt senki sem mondta!) T. Képviselőház! A törvényjavaslattal kapcsolatban ezeket az aggályokat elmondván, csak azt óhajtom még hozzáfűzni, hogy ha már a pénzügyminiszter úr a gazdaadósságok rendezését szükségesnek tartotta és ha erre a célra más megoldási mód nem áll a rendelkezésére, minthogy a jegybankhoz forduljon, én annál a formánál, amelyet igénybe vett, sokkal szerencsésebbnek tartottam volna, ha a külföldi példák nyomán indulva, egy külön szervet iktatott volna be, amely ezért a kölcsönért a jegybankhoz fordul és az állam legfeljebb mint garáns szerepelt volna. Ebben az esetben nem kellett volna a jegybank alapszabályaival és ', ülése 1933 november 30-án, csütörtökön. egyáltalában a jegybankok r nemzetközi üzleti működésével annyira ellentétben álló -megoldási módozathoz folyamodnia, és imivei én ezt a kölcsöntranzakciót t nemcsak mint konkrét tényt, hanem a jövő szempontjából igen aggályos precedensnek is tartom, nem vagyok abban a, helyzetben, hogy a törvényjavaslatot megszavazzam. Elnök: Szólásra következik 1 ? Brandt Vilmos jegyző: Hegedűs Kálmán! Hegedüs Kálmán: T. Képviselőház! Magyar Pál t. képviselőtársamnak igen érdekes és tartalmas fejtegetésen élvezettel hallgattam. A parlementi illendőség azt követelné és a magyar ember vérében buzgó vitatkozás! vágy valósággal arra biztat, hogy az ő fejtegetéseire válaszoljak, beszédét ízekre tépjem és megadjam a választ mindazokra a kérdésekre, í amelyeket ő itt felvetett. Nagy örömömre ki kell azonban jelentenem, hogy a kardinális kérdésekben t. barátommal tökéletesen egyetértek és midőn elővettem egy üres papírlapot, hogy arra feljegyezzem fejtegetéseinek azt a részét, amelyet hibáztatok, kümost már nem áll módomban mást tenni, mint hogy ezt neki üresen -. átnyújtsam és az elismerés lobogóját meghajtsam előtte, mint egy igen tekintélyes ellenzéki párt vezérkarának kiváló tagja előtt. (Jánossy Gábor: így kell beszélni a Házban. — Helyeslés és derültség jobb felől.) Elnök: Csendet kérek! Hegedüs Kálmán: Mindazonáltal átengedem azt az örömet a mélyen t. pénzügyminiszter úrnak, hogy tisztelt barátom beszédével foglalkozzék, ha bölcsesége úgy látja jónak. Ugyanakkor két rövid megjegyzéstől nem tudok tartózkodni. Nevezetesen, ha jól értettem, azt mondta t. képviselőtársam, hogy az infláció a bankjegyek mennyiségétől függ, nevezetesen attól, hogy a Nemzeti Bank improduktív célokra bocsásson bankjegyeket a kormány rendelkezésére. (Sándor Pál: Ügy mint most!) Abban a pillanatban azután akarva, nem akarva, bekövetkezik az infláció pillanata. A másik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy t. képviselőtársam kritika tárgyává tette, hogy a kormány nem elsőnek jött ezzel a javaslattal és ezzel bizonyos logikai hibát követett el. (Sándor Pál: Ez igaz!) Azt hiszem, hogy ezt a logikai hibát mi helyrehozhatjuk, még pedig azzal, hogy eloszlatva t. képviselőtársamnak azt az aggályát, hogy nem szavazzuk meg a> javaslatot akképpen, hogy logikusak leszünk és /megszavazzuk, mint a gazdavédelemmel nagy kapcsolatban álló törvényjavaslatot. (Magyar Pál: Ez sérelem a parlamentarizmuson! — Jánossy Gábor: Ha Á-t mondunk, B-t is mondunk!) T. Ház! A törvényjavaslat indokolásában ezt olvasom (olvassa): «A^ hitelművelet^ folytán keletkező új államadósság kamatozására és törlesztésére nézve a bankkal külön megállapodást fogok kötni.» Arra kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, (Sándor Pál: Fogok!) méltóztassék nyilatkozni arra nézve, hogy megtörtént-e már ez a megállapodás (Sándor Pál: Megmondotta, hogy nem!) és ha megtörtént, milyen feltételeket foglal magában. (Sándor Pál: En is szeretném tudni!) En különben a törvényjavaslatot a pénzügyminiszter úr iránt érzett őszinte bizalmamnál fogva örömmel megszavazom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a bizalmamat fokozza a pénzügyminiszter úrnak a pénzügyi bizottságban tett az a kijelentése, i hogy ő a törvényjavaslatban lefektetett alap-
