Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-221
Az országgyűlés képviselőházának 221. ami valószínűleg az intézetek számának körülbelül egyharmaddal való redukálását maga után fogja vonni. (Zaj és mozgás a baloldalon ) Erről a helyről is vagyok bátor azt a felszólítást intézni hitelszervezetünk reprezentánsaihoz, (Zaj, — HallJuk! Halljuk!) hogy ebben a tekintetben megfelelő javaslatokat terjesszenek elém és pedig a következő év tavaszáig, (Sándor Pál: Ezek nagyon szomorú dolgok, miniszter úr!) mert abban az esetben, ha megfelelői javaslatokat tőlük ebben az irányban nem kapnánk, a kormány maga fogja kidolgozni a szükséges tervet és az ennek végrehajtásához szüksége® intézkedéseket a maga hatáskörében meg fogja tenni. (Ulain Ferenc: Majd bolondok lesznek önmaguk felkötni magukat! — Zaj.) Elnök: Kérem, képviselő úr, ne tessék folyton közbeszólni. (Sándor Pál: Ez szomorú megoldás.) Imrédy Béla pénzügyminiszter: A negyedik és szintén gyakrabban visszatérő ellenvetés az volt, hogy bonyolult ez az egész szabályozás. De ha a mai bonyolult gazdasági élet szervezetébe belenyúlunk, és új jogintézményt kreálunk, a védett birtokok intézményét, amely novum a magyar jogéletben és gazdasági életben, akkor természetes, hogy t ez kimerítő és sok viszonyra kiterjedő, szétágazó szabályozást kíván. Egészen világos az is, hogy azokon az elválasztási pontokon, ahol kihámozzuk, kivesszük ezt a testet a rendes hiteléletből, bizonyos törési felületek állnak elő, mondhatnám: érzékeny és vérző pontok, amelyek keletkezése kikerülhetetlen. Minden moratoriális intézkedés, ha részleges, valahol érintkezik a normális hitelélettel .és ott zavarokat idéz» elő. Akárhogy akarjuk azt elkerülni, ilyen törési pontok elő fognak állni és bizonyos átmeneti zavarokat fognak előidézni. Arra igyekszünk — és örömmel vesszük, 'ha alkalmas javaslatokat látunk — hogy ezeket fájdalmatlanná és lehetőleg észrevehetetlenné tudjuk tenni. Egyébként, amennyire igen t. képviselőtársaim közléseiből és a hozzám érkezett jelentésekből láttam, vidéken igen jól megértették ennek a rendeletnek legalább is a lényegét es azt hiszem, hogy a magyar földmívesosztály intelligenciáját nem kell lebecsülni annyira, hogy nem lesz képes a rendelet lényegét megérteni. (Ügy van! a közéven — Mozgás a baloldalon.) Itt kénytelen vagyok Turi Béla igen t. képviselőtársam egy tévedésére is utalni, aki azt mondotta, hogy ez a rendelkezés rosszabb, mint a 6300-as számú rendelet rendezése. Nem áll ez, mert a 3600-as számú rendelet gondolatainak tulajdonképpen a továbbépítése, kategóriának helyesebb elhatárolása, ez ennek a rendeletnek a strukturális magva. Egy utolsó és igen fontos ellenvetés az volt, hogy ez a javaslat az áldozatok ellenére sem segít a gazdákon. Igen t. uraim! Abból a 924 millióból, amely a rövidlejáratú 'tartozás címén e gazdarendelet alá tartozik, 625 millió száz holdon aluli birtokosoknál áll fenn a Pénzintézeti Központ statisztikája szerint, tehát valamivel több, minit kétharmadrésze a kisbirtokkal szemben áll fenn, azzal a kisbirtokkal, amely idáig minden különösebb segítség nélkül 80% erejéig eleget tett a kötelezettségének; (Ügy van! a középen.) mert jellemző az az adat, hogy a hátralékban levő tőketartozás ennek az egész 625 milliós tömegnek pontosan a 20%-át teszi ki. Meggyőződésem az, hogy ama igen lényeges csökkentés folytán, amely most beállott, a kisKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. 'itése 193$ november 29-én t szerdán. 293 gazdákon ez a javaslat — elszigetelt jelenségektől eltekintve — segíteni fog és ezt tartom a javaslat egyik főerényének. Nehezebb a helyzet a középbirtoknál és a nagybirtoknál, ahol már a tavalyi adatok a hátralékok nagyobb fennállását bizonyítják, ami a középbirtoknál egészen 40%-ig megy, itt is kétségtelen azonban, hogy a helyzet percenlt számban lényegesen javulni fog. Egy körülményre vagyok hátor továbbá utalni, amely felmerült már Létay igen t. barátomnak a felszólalásában is, aki azt mondotta, hogy a mezőgazdasági válságnak ebben a szektorában, amelyet eladósodási szektornak nevezhetünk, a segítségnek az a mérve, amely józanul elvárható, ezzel az intézkedéssel megtörtént. Ezt a tételt vagyok ibátor néhány számadattal alátámasztani. 1929. évben, — amire különben Magyar Pál t. képviselőtársam utalt is — körülbelül 1800 millió volt a mezőgazdasági termelés tiszta hozama- (Magyar Pál: 1900 millió!) 1929-ben 1800 és egynéhány millió volt. 2000 millió körül váltakozott a jó években, 1926-tól kezdve egészen 1929-ig. Ezzel szemben tavaly, 1932-ben, kereken egymilliárd volt és valószínű, liogy a nagyobb termelés ellenére is az idén valamivel, talán 5%-kal kisebb lesz, körülbelül 950 millió. Ha tehát szembeállítom ezt a 950 milliót az 1929-ben elért körülbelül 1800—1900 millióval, akkor kerek számokban beszélve, körülbelül 50%-os csökkenéssel állunk szemben. (Friedrich István: Borzalmas!) Méltóztassék megnézni a mezőgazdasági árszínvonalat. A mezőgazdasági index, tehát a nagykereskedelmi árindexben a mezőgazdasági cikkek indexe az 1929. év átlagát szembeállítva az idei év október 31-ével, tehát a legfrissebb adattal, 55%-os esést mutat. Es egészen érdekes, hogyha a ibúza, az élőmarha és az élősertés áralakulását ugyanilyen alapon szemléljük, szintén pontosan 55%-os eséssel találkozunk. Ezzel szemben mi történt a kamatfronton ? Sajnos, 1929-re vonatkozólag adataink nincsenek, de világos, hogy 1929-ben és 1930-han körülbelül egyforma volt a kamatszínvonal és nem követek el tévedést, ha egyenlőnek veszem; sőt körülbelül 1931-ig egyenlő színvonalon mozogtak a kamatok; ezek az 1930—31-re vonatkozó adatok tehát 1929-re is vonatkoztathatók s azt mutatják, hogy ezen az 1929—31-es alapon számítva, 225 millió volt az a maximális évi kamatteher, amelyet a mezőgazdaságnak viselnie kellett. Ez a kamatteher a gazdaadósvédelmi javaslat folytán kereken, de peszszimisztikus óvatossággal számítva 90 millió pengőre szállt alá, ezt mutatják a gazdaságkutató intézet számításai szerint; tehát pontosan 60%-os a csökkenés. A mezőgazdaság kamatadósság-terhének csökkenése tehát meghaladja a mezőgazdasági termelés értékében és a mezőgazdasági árakban bekövetkezett visszaesést, úgy, hogyha az agrárkrízis egyéb szektorain tudnánk megfelelő segítést hozni, a probléma mindjárt veszítene élességéből. (Magyar Pál: Ugyanezt mondtam, hogy nem itt van a haj, hanem másban!) Ebben egyetértek Magyar Pál t. képviselőtársammal. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban vagyok bátor arra utalni, amire Fenyő Miksa és Turi Béla igen t. képviselőtársaim is utaltak, hogy a f mezőgazdaság adósságterheit körülbelül arányba kellene hozni az áreséssel. Ez, amit beigazoltam, nagyon is megtörtént, én azonban ennek ellenére Fenyő Miksa t. képviselőtársam véleményéhez csatlakozom, aki azt 43
