Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. annyiunk részéről 'helyesnek elfogadott célkitűzéssel szemben az államháztartás egyensúlyának biztosítása, pénzünk stabilitása szempontjából, ha a fiskus-S'zempontok állandó aláhúzása és érvényesítése helyett fokozottabb figyelmet fog^ tanúsítani a magángazdasági érdekek felé és az ő kiváló képességeit és iniciálé erejét ab'ban az irányban érvényesíti, hogy ia magyar termelőélet nagyon is összezsugorodott volumenje végre nagyobbarányúvá váljék. Ebből a szempontból nagy sajnálattal látom, hogy ennek a törvényjavaslatnak egy elhanyagolt szakaszával, amely 15 millió pengő kölcsön igénybevételét preliiniinálja bizonyos hasznos állami közberuházások céljaira, itt olyan kevesen foglalkoztak. Nemcsak azt keveslem, hogy hosszú évek után az állam és az állami üzemek — itt elsősorban a vasútat és a postát értem — ilyen kis beruházási programm keretében látják csak indokoltnak a gazdasági élet érdekében szükséges tevékenységük elősegítése, alátámasztása szempontjából beruházásaikat szaporítani, modernizálni, megjavítani, hanem abból a szempontból is, hogy még mindig nem érkezett el az az idő, hogy olyan megoldásokat keressenek, amelyek a (magángazdaság minden területén, tehát a városi lakosság szempontjából fontos ipar és kereskedelem területén is olyan újításokat, olyan irányváltozásokat fognak létrehozni, hogy ezek a foglalkozási ágak is az eddiginél nagyobb eredménynyél dolgozhassanak. En minden olyan kezdeményezéssel szemben, amely az ország tespedő gazdasági életébe életet hivatott behozni, amely alkalmas arra, hogy a kényszerűen pihenő magyar munkáskezeket ismét lendületbe hozza, min% den politikai állásfoglalástól függetlenül olyan szimpátiával viseltetem, hogy minden olyan javaslatot, amely ebben az irányban mozog, feltétlenül támogatni fogok. Mivel azonban ez a javaslat — eltekintve ettől a legutolsó passzustól, amelyet ilyen jellegében magamévá teszek — lényegében mégsem ezt a célt szolgálja, nem vagyok abban a helyzetiben, hogy a javaslatot elfogadjam. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra kövekezik? Petrovics György jegyző: Patacsi Dénes! Patacsi Dénes: T. Ház! Tudom, hogy a pénzű gyminisiater úr nagyvonalú beszédét várja mindenki, azonban engedjék meg nekem, hogy ezt megelőzően én is kitérjek egyes konkrétumokra, ezen kívül pedig válaszoljak Magyar Pál igen t. képviselőtársamnak elhangzott beszédére. Nem vindikálom el tőle, hogy ő a nemzetgazdasági életnek kiváló faktora és ismerője, azonban éppen az bizonyítja, hogy ez- a javaslat jó, hogy ő azt mondotta: meg van győződve arról, hogy a gazdaadósok megmentésére mindent meg kell tenni, de kevesli ezt a javaslatot különösen azért, mert a gazdasági rentabilitás helyreállítását nem várja tőle. Az bizonyos, hogy a kormány nem is ezzel a céllal hozta ide ezt a javaslatot, mert hiszen mindenkinek tudnia kell, aki a gazdasági életet, különösen pedig a nemzetgazdasági életet olyan vonatkozásban ismeri, mint Magyar Pál t. képviselőtársam, hogy ez csak megsegítse a mezőgazdasági életnek, nem pedig a világgazdasági élet javulását meghozó cselekmény. Magyar Pál t. képviselőtársam elsősorban is azt mondotta, hogy a javaslat nem hozza meg a rentabilitást. Hát kérdezem, hogy amidőn a tengeren egy hajó veszélybe jut, akkor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIH. ülése 1933 november 29-én, szerdán. 285 a kapitány jól cselekszik-e, ha nem bocsátja le a mentőcsónakokat, hanem hagyja tovább táncolni a habokon a hajót? Nem akkor cselekszik-e helyesen, ha lebocsát ja a mentőcsónakokat, bár ezzel nem is menti meg mindenki életét, de legalább ezek továbbra is életben maradhatnak addig, amíg nem jön egy másik hajó, avagy kedvező szél, amely biztosítja számukra a menekülést. Ez a törvényjavaslat is egy mentőcsónak, amelyért kormányunknak elismerés jár mindenkitől, mert a magyar gazdasági élet hullámtengerébe lebocsátotta a mentőcsónakot, hogy'mentse, ami menthető. Éppen ezért ebből a szempontból kell elbírálnia mindenkinek ezt a törvényjavaslatot. Azt mondta Magyar Pál t. képviselőtársam, hogy a vérmérgezés es sebet hiába gyógyítjuk a felületen, hanem belső r orvosságot kell adni, amely levezeti a vérmérgezést. En ugyan nem'vagyok orvos, de sokszor meggyőződtem már arról, hogyha bárhogyan kúrálták is a bajt, de nem vágták ki a fekélyt a mérgezett sebből, akkor nem gyógyították meg a betegséget. Én tehát azt látom, hogy az ország- azon sebészei, akik között első helyen all a miniszterelnök rir az ő elhatározó akaratával és a pénzügyminiszter úr a tudásával, akiről még Sándor Pál igen t. képviselőtársam is kijelentette, hogy mint bankember, nagyon kedvezőnek látja azt, hogy így bele mert nyúlni ebbe a nehéz kérdésbe, a fekélyt akarják kivágni a mérgezett sebből. T. Képviselőház! Miután a pénzügyminiszterter úr itt van, a javaslatnak a gazdákra vonatkozó érdemi részére kívánok egy-két megjegyzést tenni. A védettség kérésének meghosszabbítását már mindenki követelte " itt; nagyon örülök, hogy a pénzügyminiszter úr már hozzá is járult, ebből a szempontból tehát csak köszönetemet kell kifejeznem. Hozzá kell tennem azonban, 'hogy nálunk Baranyában a tízholdas, de száz aranykorona kataszteri tisztajövedelmet meg nem haladó birtokok tulajdonosai közül nagyon kevés kisgazda jut bele a védettségbe. Nálunk ugyanis 16—18—20—22 koronás kataszteri tisztajövedelemmel bírnak holdanként a kisgazdák, így nagyon el kell adósodnia a gazdasági forgalmi árakhoz képest annak a gazdának, hogy eb.be a védettségbe belekerüljön. Nagyon szeretném azért, ha valahogyan meg lehetne menteni azokat is, akik a magas kataszteri tisztajövedelem miatt nem kerülhetnek bele a védettségbe. Kerületemben, a Mecsek-hegyes vidékén, ahol csak köves és erdős talaj van, természetesen alacsony a kataszteri tiszta jövedelem. Itt, különösen a hetvehelyi, abaligeti és ibafai körjegyzőségek területén az a baj, hogy azok a 3—4 holdas, kis házhellyel vagy pár holdaoskával rendelkező kisemberek, akik az erdőből való fafuvarozással keresik családtagjaiknak a mindennapi kenyeret, hogy biztosítsák a család életét, a rendelet értelmében olyan magas kereseti adót fizetnek, hogy a kataszteri tiszta jövedelem négyszeresének kell lenni más adónemmel szemben a föld jövedelmének. Itt ez a baj s azért szeretném, ha a pénzügyminiszter úr valamikép lehetővé tenné azt is, hogy ezek a kisemberek, akik igazán mezőgazdasági foglalkozást űznek, akik nem kereskedők, nem nagyiparosok vagy vállalkozók, hanem akik igazán az erdőből és a mezőgazdasági jövedelemből hozzák össze a megélhetésükhöz szükséges öszszegeket, azok is megmenthetők legyenek, mert 42