Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-221
282 Az országgyűlés képviselőházának 221 mezőgazdasági üzemátállításban jelölhetek meg. Ha van az eladósodottságnak egy fontos kihatása, amely szoros kapcsolatban áll a mezőgazdasági termelés lehetőségeivel, akkor ez az üzemirányzathoz való viszonya. Az a földbirtok, amelyet nagy terhek nyomnak s amely eladósodott, eleve elzárkózik attól a gazdasági rendszertől, amely a föld intenzívebb megművelésében s olyan termeivények produkálásában látja a termelési programmot, amelyek a világpiaci alakulástól függetlenebbül messzefekyő piacok számára teszik lehetővé a magyar kivitelt. A javaslatnak azt a célkitűzését, hogy az eladósodott földbirtokost nyugodtabb helyzetbe hozza és ez a nyugodtabb helyzet a föld megmegmívelésénél, a termelés irányításánál nem a kényszer hatása alatt, hanem a célszerűség szerint való gazdálkodást lehetővé teszi, örömmel látom. De, t. Képviselőház, szerény véleményem szerint ezt a célt nem tudjuk elérni ezzel a törvényjavaslattal. Amellett, ha prkicipiálisan a magam részéről is elfogadom azt az irányelvet, hogy a földbirtok adósságrendezésének annak jegyében kell megtörténnie, hogy a kisbirtok és a középbirtok, mint a magyar gazdaságpolitika jövő irányának kifejezője, minden körülmények között annak a kezén maradjon meg, akinek a kezén jelenleg van, nem tudom ezt alkalmazi abban az irányban is, hogy ennek az elvnek kell érvényesülnie a nagybirtoknál is. Nem tudom képviselni ezt az elvet mindenek előtt azért, mert az eladósodott nagybirtok . sohasem fogja az intenzív gazdálkodás irányzatát követni és így a nyugalmi helyzet nem jelenti a köz szempontjából kívánatos termelési irány megvalósulását. De rá kell mutatnom arra^ is, hogy a föld, mint termelőtényező nem áll olyan szoros kapcsolatban magával a tulajdonossal, mint más termelőtényező. Ha egy üzlet, amely egy cég kezében van, fizetési zavarokba kerül és más kéz veszi át, akkor az az üzletérték, az a goodwill, amelyet a tulajdonos jelentett, megszűnt. Ha egy földbirtokrendezéssel kapcsolatban a nagybirtokos nem tudja megtartani földjét, hanem szükségessé válik annak kisebb egyedekre való felosztása, akkor nem következik be ennek a földnek, imint termelőtényezőnek értékkisebbedése, hanem ellenkezőleg meg-* győződésem szerint éppen ez az út vezetne ahhoz, hogy az igazi célt elérjük és a föld termelő ereje növekedjék. Ha elméleti irányt kellene adni a magyar termelés jövőjének, ezt voltaképpen abban jelölhetjük meg, hogy az ország gazdasági adottságainak megfelelően, a népsűrűséghez alkalmazkodva, az itt gyökeret ereszthető iparosítás mellett az a mezőgazdasági birtoktípust és azokat a mezőgazdasági ágakat kell forszíroznunk, amelyekbe a magyar föld népének munkaerejéből minél többet be r lehet vinni. A magyar mezőgazdasági termelés karakterisztikus termékei: a szegedi paprika, a kecskeméti barack, a nagykőrösi uborka, a tokaji bor, az orosházai cirok és így tovább, ma-holnap a világpiacon olyan természetű monopóliumot jelentenek számunkra, hogy amennyiben fokozottabban sikerülni fog álmagyar termelés irányát ebben az irányban érvényesíteni, akkor valójában csak a normális gazdasági és kereskedelempolitikai viszonyok visszatérésére volna szükség, hogy a magyar mezőgazdasági termelés jobb értékesítése lehetővé váljék, De mindezeket az irányzatokat ülése 1933 november 29-én, szerdán. nem tudjuk megközelíteni, ezeket a célkitűzéseket nem tudjuk elérni, ha ilyen adósságrendezéssel nem érek el egyebet, mint hogy megrögzítem a mai állapotot és megrögzítem ezzel azt, hogy az extenzív, a külterjes termelés legyen a magyar földbirtok legnagyobb területén a mérvadó gazdasági termelési irány. Ha azonban eltekintek attól a célkitűzéstől, amelyet én ebben a pillanatban mindennél sürgősebbnek tartok, t. i. a termelés rentabilitásának helyreállítására való törekvéstől és szorosan azt nézem, vájjon ez a törvényjavaslat eléri-e a maga elé kitűzött célokat, akkor azt kell megállapítanom, hogy az az ötös célkitűzés, amelyet ez a törvényjavaslat maga elé állít, ennek a javaslatnak, illetőleg az e javaslat alapjául szolgáló rendeletnek nyomán aligha lesz elérhető. Az első ilyen célkitűzést az indokolás szerint abban látja a javaslat, hogy szorosan elhatárolja a gazdaadóságoknak azt • a részét, amelyet különleges elbánásban kell részesíteni. Előttem szólott több képviselőtársam már kifejtette, hogy a gazdasági beskatulyázásnak ez a lehetősége ennek a javaslatnak nyomán aligha fog sikerülni. Azok az ismérvek, amelyeket ez a rendelet ebből a szempontból megállapított, országos átlagban korántsem olyan egyenletesek, hogy a rendelet hatására kialakulhasson ez az elkülönítés. Egyébre nem mutatok rá, mint arra, hogy tegnap itt egyik képviselőtársam e javaslattal kapcsolatban a dunántúli érdekek védelmében tartott beszédet a tiszántúli érdekek favorizálásával szemben. Amikor tehát olyan szempontok merülnek fel, amelyek a mezőgazdasági problémák taglalásánál ebben a Házban itt szóba sem kerültek, amikor ezt az amúgy is szűk határok közé szabott országot ezzel a javaslattal kapcsolatban, mint látjuk, még ujabb partikuláris érdekek szerint széttagolják, akkor szerény véleményem szerint mindent inkább fogunk elérni, mint a különleges elbánásra érdemes birtokegyedek kiválasztását. f De eléggé megindokolták már kép vise 1 o társaim azt a tételt is, hogy mennyire nem kapcsolatos az élettel az indokolásnak az a megállapítása, hogy a tömeg számára kétesztendős nyugalmi helyzetet fog teremteni. Én ellenkezőleg azt állítom, hogy ennek a törvényjavaslatnak, illetőleg rendeletnek intézkedései sokkal inkább arra alkalmasak, hogy a viszonylag meglévő nyugalmi helyzettel szemben még jobban irritálják a gazdaközönséget és akárhány eset fog adódni, amikor éppen ennek a törvényjavaslatnak, illetőleg rendeletnek kapcsán fog a gazdatársadalom részéről újabb panasz, újabb elégedetlenség jelentkezni. De még kevésbbé alkalmas ez a javaslat arra, hogy megalapozzon bizonyos individuális eljárást a végleges kibontakozás lehetővétételére. Készséggel elismerem, hogy a rendelet 16. |-a, amely magánegyesség lehetőségére tesz allúziót, ennek elvileg lehetőséget ad. De erősen nélkülözöm, hogy a javaslatnak ez az egyetlen, voltaképpen már rég időszerű praktikus lehetőséget magábanrejtő része nincs kidolgozva és egy későbbi javaslat részére van fenntartva a szabályozás, tehát előbb össze kell gabalyodniuk az állapotoknak, amig ez a hatályosnak ígérkező mód voltaképpen alkalmaztatik. A legtartózkodóbb vagyok azzal a várakozással szemben, amelyet e törvényjavaslat indokolása a 4. pontban akképpen határoz meg, hogy életet fog vinni a gazdaadóságok körülhatárolt tömegébe és annak liquilációját legalább is megindítja. Itt ezzel a célkitűzéssel kapcsolatban a leg-