Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-221
280 Az országgyűlés képviselőházának 22 adósság rendezésének kérdéséhez hozzányúlunk és a magyar gazdasági életet végeredményben az összeséget terhelő 175 milliós teljesítményre igénybevesszük, tisztáztassék végre az a kérdés, miként következett be a magyar mezőgazdaságinak ilyenfokú eladósodása. Méltóztassék engem megérteni : nem azért vagyok én kíváncsi erre az adatra, hogy kimutattassék, ki követte el a hibát, mert bárki követte el a hibát, egy kétségtelen, az, hogy rekriminációkkal ezen a bajon már nem segíthetünk. De egyenesen kötelességünk a statisztika tükrében az eladósodásnak, ezt a folyamatát részleteiben, megismerni, mert csak ezen keresztül szűrhetjük le azokat a mérvadó megállapításokat, amelyeket a jövőben gazdaságpolitikánk szempontjából, de elsősorban agrárpolitikánk szempontjából figyelembe kell vennünk. Mert, ha figyelemmel vagyunk arra, hogy 1925 végén a magyar földbirtok összterhe 110 millió pengőt tett ki, és 1926-tól 1927-ig gyors ütember következett be az eladósodásnak az a foka, amelyben végeredményben 2*4 milliárdra becsülik a földbirtok terhét. .. {Az elnöki villanycsengő megszólal. — Mozgás a baloldalon. — Friedrich István: Ébresztő volt! — Derültség a baloldalon.) Elnök: Tévedés volt, amiért elnézést kérek. Méltóztassék folytatni. Magyar Pál:... akkor mégis csak érdekes volna megtudni, hogyan indult meg és hogyan végződött ez a folyamat, hogyan végződött ebben a a horribilis számban. Ahhoz, hogy ennek a száminak jelentőségét kellően meg tudjuk becsülni, »hogy tisztában legyünk azzal, hogy milyen nagy jelentősége van annak a megállapításnaik, hogy milyen tételekből, milyen irányú gazdaságpolitikai (kihatásokból adódott ez a nagyfokú eladósodás: figyelembe kell vennünk, hogy 1926-tól 1928-ig bezárólag alakult aránylag a legkedvezőbben a háború óta Magyarországon a mezőgazdasági termelés, és a mezőgazdasági termelés érteke ezekben az években átlagban közel két milliárd pengőt, pontosan 1'9 milliárd pengőt tett ki. 1928-ban, amikor a legnagyobb mértékben szaporodott a földbirtoknak tartozása, érte el a maximális számot: 2148 millió pengőt. Ha tehát adva van az, hogy éppen aikkor, amikor kedvező búzaárak voltak, az 1928. évi átlagos 29 "55 pengős búzaár idején volt t SLZ eladósodás a leginagyobbmértékű egészen máig, amikor a maximális átlagárnak alig egyharmadára zuhant a búza ára, úgy vélem, nem lehet közömbös a további következtetések levonására, — és ezért sajnálom nagyon, hogy az errevonatkozó adatokat a pénzügyminiszter úr nem terjesztette a Ház elé, — hogy melyek azok a tényezők, amelyek a földbirtoknak ilyenfokú eladósodását előidézték. Én nem azt állítom, hogy ezért a könnyen adósságcsináló gazdát kell okolnunk, nem állítom elsősorban azért, mert magam tudom a legjobban, hogy a pénzügyek iránt kellői érzékkel nem bíró gazdatársadalmat konzekvensen kitanították arra, hogyan kell adósságot csinálni. Nemcsak a rendes pénzadósságok, nemcsak az áruadósságok keretében, hanem a gazdabajoknak már akkor hangoztatott kifogásaival szemben egy szerencsétlen gazdaságpolitika megnyilvánulásaként soha sem a bajok orvoslását tekintették mérvadónak, hanem állandóan, az újabb hiteleket, az akcióhiteleket tekintették remédiumnak. Már abban az időszakban tehát, amikor helyes gazdaságpolitikai intézkedésekkel voltakép a bajok lényegén . ütése 1933 november 29-én, szerdán. lehetett volna segíteni, a gazdaságpolitika helytelensége folytán az adósságcsinálás fokozása felé mentünk. De én a magam részéről, őszintén szólva, a pénzintézetekkel szemben sem tudok arra az álláspontra helyezkedni, hogy könnyelműen hiteleztek, mert ez valahogyan benne volt akkor a levegőben. Élénken emlékezetemben van, hogy amikor 1928-ban kint jártam Amerikában és Magyarország részére való kölcsönök ügyében tárgyaltam, akkor lépten-nyomon az adódott, hogy amikor én feladatomnak megfelelően két millió dollár körüli hitelről tárgyaltam, a hitelező perszvadált arra, járjam ki idehaza, hogy ne 2, hanem 5 millió dolárt vegyenek igénybe. Nagyon természetes tehát, hogy amikor ez volt az irányzat, amikor a világ, különösen pedig Amerika, a prosperitás törhetetlenségében való hitében a pénzgazdálkodás szertelenségeire vetette magát, amikor a spekuláció halmozott és halmozta nemcsak nálunk, hanem az egész világon a földet is, akkor nagyon meg tudom érteni, hogy ez alól a beteg áramlat alól a magyar gazdatársadalom sem tudta kivonni magát. De ha mindez igaz is, ha mindez így van is, akkor nekünk abban az időpontban, amikor a bajok orvoslásának szükségességével és lehetőségével foglalkozunk, nincs jogunk a r ra, hogy a múltban elkövetett hibák felett egyszerűen napirendre térjünk, hanem legalább is az a minimális kötelességünk, hogy az elkövetett hibák nyomán megtegyük azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek avégből, hogy ezek meg ne ismétlődjenek. De, amikor ezzel a javaslattal kapcsolatban a statisztikai adatok hiányát reklamálom, amikor szóváteszem, hogy a miniszter úr nem tartotta szükségesnek a subsztrátumnak megfelelő nagyobb anyaggal előttünk indokolni, hogy az általa előterjesztett törvényjavaslat éö az^ annak alapjául szolgáló rendelet voltaképpen az, amely a célt szolgálja, legyen szabad rámutatnom még egy egészen speciális magyar gazdasági jelenségre. T. Képviselő ház! Itt divatba van, —és ezzel a divattal nemcsak a parlamentben, hanem minden ankéton találkozunk — hogy gazdabeszédeket tartanak. Mi városi politikusok, aszfaltagráriusak és az agráriusoknak igazi képviselői egyaránt agrárkérdésekkel foglalkozunk és miniszteri beszéd nem hangzik el, hogy a magyar föld, a magyar nép iránt való izzó szeretetéről itt tanúbizonyságot ne tegyen. Amikor pedig a lelekiismeretes gazdaságpolitikus a magyar mezőgazdasági statisztikát tanulmányozni akarja, akkor meg kell állapítania azt, hogy ez az agrárország, amelynek agrárvoltát unos-untalan hangoztatjuk, valamennyi európai kultúrország között a legrosszabb agrárstatisztikával rendelkezik. (Igaz! Xlgy van! balfelől.) Fennáll ez a körülmény akkor, amikor statisztikai szolgálatunkról egyébként esak a legnagyobb elismeréssel lehet beszélnünk és nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a magyar statisztikai szolgálat nemcsak hazai mértékkel mérve, hanem internacionális szempontból is a legfejlettebb kutlúrországök statisztikai szolgálatával is kiállja az összehasonlítást. De rá kell mutatnom arra, hogy ez a mulasztás valójában nem is a Statisztikai Hivatal mulasztása, mert a Statisztikai Hivatal már 1923ban javaslatot tett arra, hogy a magyar mezőgazdasági statisztikai felvétel megtörténjék, amire egyébként a magyar kormány a népszövetségi gazdasági bizottságban hozott határozat
