Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-220
258 Az országgyűlés képviselőházának 220. kálta. (Szeder Ferenc: Nem vindikáltam! — Propper Sándor: Fussunk versenyt!) Nem futok a képviselő úrral versenyt, csak egy kicsit megkaparom a képviselő úr emlékezetét: (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Önök vannak hatalmon, mutassák meg, mit tudnak!) a szociáldemokrata pártnak évtizedeken keresztül még agrárprogramra ja sem volt, (Zaj, mozgás és derültség a szélsőbaloldalon. — Ka bók Lajos: Mit tudja azt a képviselő úr.) mert a marxista programmal szemben sehogy sem passzol a kisparasztság védelme. (Propper Sándor: Holnap megkapja a programmot! Jó?) Képviselő úr, maga még hátulgombolós nadrágban .iárt, amikor én ezt már régen tudtam. (Derültség. — Propper Sándor: Holnap megkapja a programmot! Tegye magáévá!) Csak azt akartam megmondani, hogy nem is olyan régi ez a programm. (Propper Sándor: Azt mondotta, hogy nem volt programm! Szóval tévedett!) Nem tévedtem képviselő úr, csak maga nem emlékszik arra az időre, amikor még nem volt. Ezt kivántam leszögezni. Ezért nem kell haragudni. (Zaj. Elnök csenget.) Örülök, hogy a képviselő urak megtértek és felfedezték Magyarországon a kisparasztságot. T. Ház! Van a magyar embernek egy sajátos tulajdonsága: politizáló nemzet vagyunk. Ennek van egy nagy előnye is, az, hogy nálunk még a legkisebb falu is sokszor nagyobb orátorokat tud kiállítani, mint külföldön egy város. De van ennek egy nagy hátránya is; az, hogy beviszik a politikát oda is, ahová nem való, sőt, ahol árt. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Visszaemlékezem a vitákra, amelyek az alatt a tizenkét esztendő alatt folytak le. amióta szerencsém volt a t. Háznak tagja lenni, a földbirtokreform, a szanálási törvény vitáira. Sokszor láttam és tapasztaltam, hogy kevés szakszerű gazdasági és pénzügyi hozzászólás volt, ellenben rengeteg politikai és rendszerint pártpolitikai, mert sokkal nehezebb szakszerűen hozzászólni a kérdéshez, ellenben politizálni, vagy pártpolitikát űzni nagyon könnyű. (Meskó Zoltán: Halljunk egy pár szakszerű megjegyzést!) Nem fogok t. képviselőtársamnak adós maradni. Örömmel konstatálom, hogy ez a vita szakszerű volt, annak ellenére, hogy beleszólt a pártpolitika is, hiszen az a beszéd, amelyet Szeder Ferenc t. képviselőtársam tartott, tulajdonképpen nem volt más, mint agitációs beszéd a szociáldemokratapárt mellett, pedig akárhogy agitálnak is, nézetem szerint a kapitalista rendszerrel együtt ők is el fognak te; metkezni és hiábavaló ez a kapálódzás. (Meskó Zoltán: Már csomagolnak is!) Ellenben, mint mondottara, ez a vita a megszokottakhoz képest, mert eltekintve ezektől a diszharmonikus hangoktól, az összes felszólalók iparkodtak objektíven és szakszerűen hozzászólni a kérdéshez. Legjellemzőbb erre a keresztény gazdasági párt állásfoglalása, amely teljesen kiemelte a pártpolitikai keretből ezt a javallatot és tisztára a szakszerűség kérdésévé tette, amit jellemez az, hogy a párt illusztris tagjai, Ernszt Sándor és Esterházy Móric mellette, Flandorffer Ignác és Turi Béla ellene iratkoztak fel. (Meskó Zoltán: Nincs olyan fegyelem, mint maguknál!) Ahogy én a javaslat vitáját látom, az a benyomásom, és ez vonatkozik előttem szóló t. képviselőtársam beszédére is, hogy igen sok ülése 1933 november 28-án, kedden. túloldali barátunk teljesen téves szemszögből nézi a javaslatot. Szeder Ferenc is abból a szemszögből nézte, hogy megoidja-e a javaslat, vagy közelebb segíci a megoldáshoz a gazdasági válságot. Pedig eszeágában sincs a kormánynak, hogy a javaslatnak azt vindikálja, hogy az megoldja a gazdasági válságot, még a hitelproblémát sem oldja meg a maga egész komplexumában. Ez a javaslat kétéves nyugalmi időt ad, jelentékenyen leszállítja a kamatot és a túlságosan eladósodott gazdákat nagy, különösen a mi pénzügyi viszonyaink mellett nagy kormányzati segítséggel iparko dik átmenteni — őket és a kezükön lévő nemzeti vagyont — arra az időre, midőn ez a hallatlan dekonjunktúra valahogy javult vagy megszűnik. AntaJ István miniszteri tanácsos rádióbeszédében nagyon szerencsésen fogta meg ezt a problémát, mert egészen őszintén megmondta, hogy aki azt várja a javaslattól, bogy ez megoldja a gazdasági válságot, csalódik, ellenben aki azt várja, hogy a ga^ËL# nak megkönnyíti a helyzetét, átsegíti ezeken a katasztrofális időkön, annak elismeréssel kell meghajolnia a javaslat előtt, amely bizony a mai viszonyok között többet hozott, mint amennyit vártak. Az ellenzék is így fogadta a javaslatot, amikor meglátta, ezt valamenynyien tudjuk azokból a beszélgetésekből, amelyeket a folyosón a javaslat felett folytattunk. En magam is ki akarom hámozni a javaslatból mindazt, ami politikum. A javaslattal kapcsolatban néhány gyakorlati szempontra akarok rámutatni és a miniszter iir figyelmét felhívni azokra, annál is inkább, mert hiszen magát a javaslatot a vita jóformán kimerítette. * T. Ház! Alátámasztani kívánom erről az oldalról is azt a kívánságot, amely a vita folyamán felmerült. Van szerencsém a miniszter úrnak átadni a nyugati határszéli lakosságnak olyan irányú kérelmét, hogy a tizenötszörösen alul eladósodott gazdákat is be kell vonni a védelembe. Nagyon könnyelműen odadobott szó» amit a gazdákra szoktak mondani, hogy könnyelműen adósodtak el. A szociáldemokrata párt szónoka is azt mondta, hogy azok a birtokosok adósodtak el, akik rosszul gazdálkodtak. Ügy látszik, t. képviselőtársam nem ismeri az életet, mert éppen azok adósodtak el. akik törekedtek, akik instruáltak és különösen azok, akik hitelre instruáltak, tehát intenzívebbé tették gazdaságukat. Ma, a mai árak mellett a felvett kölcsönök kamatait és törlesztéseit ezek nem bírják el. Éppen fordított tehát a helyzet. Falun azonban ennek a kérdésnek egy nagy politikai vonatkozása is Van és ezt a kormánynak is. miután politikai pártot képvisel, figyelembe kell vennie. Tény az. hogy akad olyan gazda is. aki könnyelműen adósodott el. Ma ez is beleesik azok közé akiknek érdekében a kormány jelentékeny áldozatot hoz, viszont azok a gazdák, akik törekvők voltak, igényeiket leszoríttatták és megúszták a dekonjunktúrát nagyobb adósság nélkül, azok az 5V2%-ra történt kamatmérséklésen felül tulajdonképpen védelemben nem részesülnek. Mondom, eminens politikai érdeknek is tartom nemcsak az osztó igazság érdekének hogy ezek a tizenötszőrösön alul megterhelt gazdák is védelembe részesüljenek, abban a tekintetben, hogy ha vagyoni viszonyaikhoz mérten bizonyos fokú csekély törlesztéseket teljesítenek ás a kamatot megfizetik, ne lehessen nekik a hitelt felmondani és ne üthessek meg fejük felett ia dobot*
