Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

Àz országgyűlés képviselőházának 220. bői 700 millió pengő az az összeg, melyet a 14.000. sz. miniszteri rendelet pénzügyi szanálására szolgáló torvényjavaslat számításba vesz. ErueK.es maguKnaK a DiitoKttruieteknek megterhelése és erdetes a birtokkategóriánkén ci megterhelés is. A kimutatás szerint az összes biitokosok száma, akik jelzálogkölcsönnel meg vannak terheive, 577.295-öt tesz ki. Ebbői azonban levonásba 'üerül a Lebosz.-kolcsonnel megterhelt, körülbelül 290.000 fő. Es ha most azt nézzük, hogy a földbirtokokra bekebelezett összegek miként alakulnak, azt látjuk, hogy 5,939.094 katasztrális hold megterhelt földbirtokból a 100 holdon felüli földbirtokok 3,164.605 katasztrális holdat tesznek ki» úgy, hogy a 100 katasztrális holdon alul 2 774.489 katasztrális hold a jelzálogilag megterhelt birtokok területe. Az összes földbirtokosok száma 5^0.000-en felül van, ha tehát ebből levonjuka Lebosz.-kölcsön mintegy 300.000-es létszámát, í körülbelül 270—280.000 marad és a 100 holdon ^felüli 3,164.605 katasztrális hold megterhelése 5174 föId;birtokos között oszlik meg. Érdekes a tanulmány egy és más megállapítása. Ennek a tanulmánynak az alapján jutottam el arra a felfogásra« hogy itt valójában nem a kisbirtok megmentése az elsősorban való cél, hanein ezeknek a nagyobb birtokoknak a megmentése amelyekre én — ismételten kijelentem — nem áldoznék az összesig, az ország pénzéből a mai gazdasági viszonyok között, hanem, ha annak szüksége mutatkozik, felhasználnám ezeket a birtokokat, amelyeken nem gazdálkodnak és nem is tudnaík jól gazdálkodni, földbirtokpolitikai célokra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De kíváncsi volnék én ezeknek a bekebelezett összegeknek a részletezésére itt a javaslatnál is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ügy van! — Farkas István: Ez hiányzik!) Nagyon érdekes kérdés ennek a problémának az adópolitikai része. Maga Konkoly-Thege tanulmánya^ is rámutat arra. hogy míg egyrészt lévről-évre kevesebb hitelintézeti kölcsönt kebeleznek be a földbirtokokra- másrészt annál többet kebeleznelk be évről-évre. az elmaradt adótartozások feiében. Elmondja ez a tanulmány, ho«fy 1929-ben mintegy ?0 millió pengő ilyen^ tartozást és három év alatt mintegy 133 millió pengő adó- és e^yéb tartozást kebeleztek be a földbirtokokra. Ha pedig ez í«-y van, akkor ez nagyon érdekes része a kérdésnek, mert rávilágít egyrészt arra hogy a köztarto7á?okat már rég nem bírták el ezek a birtoktestek, — amit mi állandóan hangoztattunk is — másrészt arra- hogy ennek az adóhátraléknak is nem jelentéktelen szerepe van e törvényjavaslat előteriesztíésében. De a Statisztikai Szemle elmondja más szavakkal körülbelül mindazt, amit én már kifejezésre juttattam a birtokok megterhelésére von átkozol a s:. Elmondja egyhelvütt, hogy (olvastfa): «Különösen kiemelendő, hogy úgy szám, mint teriilet szerint a 15—50 katasztrális holdas és 6—10 katasztrális holdasnál kisebb birtokok voltak a legkevésbbé hitelintézeti kölcsönnel megterhelve. Abban az esetben pedig, ha a Lebosz.-kölcsönök kikapcsoltatnak, a nyert adatok már általában arra utalnak, hogy a hitelintézeti kölcsönök gyakorisága úgy szám, mint terület szerint a kisebb birtokoknál a legkisebb, a közép- és nagybirtokoknál, de különösen a középbirtokoknál a legnagyobb.» Folytatja azután ez a tanulmány, hogy (olvassa): «A törlesztéses kölesönök és váltókölesön ök a háború előtt 70 és 30, ma pedig ez az arányszám: 46 ülése 1933 november 28-án, kedden. 253 váltókölesön és 47 törlesztéséét kölcsön. Ez a nagy eltolódás az egyik oka, hogy a, magyar föld eladósodása súlyosnak mutatkozik. Ha a most fennálló váltókölcsönöket törlesztéses kölcsönökké lehetne átalakítani, a váltókölesönök után fizetendő kamat, egymagában is majdnem fedezhetné a teljes annuitást.» A tanulmánynak ezt a részét azért hoztam fel, hogy ha mindezeket az elgondolásokat és megállapításokat figyelembe vesszük, akkor meg lehetett volna találni a megoldás módját a mezőgazdaságnak nemcsak átmeneti, hanem talán végleges szanálására nézve is, ha ennek a tanulmánynak alapján indul el a kérdés rendezése. Mert most is állítom, épp ezeknek az adatoknak alapján, hogy az a nagy veszély, amelyet hangoztatnak kifelé, teljességében nem áll fenn. En két milliárd pengőt számoltam ki ezekből a statisztikai adatokból, mint a birtokok megterhelését, viszont ez a tanulmány &?i mondja., hogy ezekre a területekre nézve a háború előtti megterhelés mintegy négy milliárd pengő volt, tehát kétszerese a mai megterhelésnek és Konkoly-Thege Gyula azt mondja ta nul m anya konklúziójában, hogy éppen az eladósodott földbirtokosok érdekében az értékesítési és árviszonyok megjavulása volna a legfontosabb. A mezőgazdasági helyzet számbavehető jobbrafordulása csak ezzel következhetik be, e nélkül minden segítség csak átmeneti jellegű marad s az eladósodásokozta bajokat legfeljebb csak enyhíteni tudja, de alapjábaji nem szünteti meg. T. Képviselőház! Ezeket az adatokat azért hoztam fel, hogy egyrészt valamennyire világossá tegyem azt az általam vallott felfogást, hogy ebben a javaslatban elsősorban a nagvbirtok megmentéséről van szó, másodsorban pedig avert hoztam fel. mert a kibontakozásnak más útját is meg lehetne találni és nagyon ér dekes Konkolynak az a megállapítása, hogy ha átalakítanák ezeket a rövidlejáratú kölcsönöket hosszúlejáratú kölcsönökké, mint ahogy itt már szó is esett róla, akkor sokat lehetne könnyíteni a mezőgazdaság helyzetén ezekkel a tartozásokkal kapcsolatban. De az én felfogásom tulajdonképpen az, amelyet Györki t. képviselőtársam már a kisebbségi véleményben is előterjesztett, mert felfogásomat ezek a gondolatok fedik. Amikor a statisztikai adatokat reklamáltam, pótolni akartam a pénzügyminiszter úr helyett azokat a hiányokat, amelyeket nekünk, törvényhozóknak kell keserves munkával pótolnunk, ha ismerni akarjuk az anyagot. De az a felfogásom, hogy az egész államháztartás terén körül kell néznie a kormánynak, ha a gazdaadósságokat rendezni akarja és akkor ennek az előfeltétele az, hogy magukkal a terményárakkal hozassanak öszhangbá a tartozások. Magam is lehetetlennek tartom a 14'000-es rendeletben foglalt intézkedések alapján azt a megoldást, hogy amikor a terményárak magasan voltak, amikor a földnek értéke volt, amikor tehát minden mezőgazdasági termelés értéket jeentett, a felvett tartozások után évekkel ezelőtt megállapított összeget és kamatot kelljen fizetni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt lehetetlen állapotnak tartom^ és nagyon is átmeneti jellegű lehet a, kormányzatnak az az intézkedése, amelyet ennek a törvényjavaslatnak alapján foganatosít. Felmerül a kérdés, mi történik akkor, ha ennek a rendeletnek hatálya lejár, mert a rendelet alapján pusztán annyi a segítség, hogy leszárítják a kamatlábat, amit én nem becsülök le, elvégre 5Va% és i% jelenté-