Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

228 Az országgyűlés képviselőházának 220. zuisztikus!) Egyáltalában nagyon sajnálom. hogy a hitelforrások közti disztinkció helyet foglal a rendeletben, azt hiszem, végeredményben valami igen nagy összegre nem rúgna, és ez a disztinkció a gyakorlati életben sok nehézségre, méltánytalanságra és panaszra fog okot adni. Azt hiszem, t. Ház, már eddig is beigazoltam, hogy a feltételek teljesíthetésének előfeltétele, a feltételek megérthetése nem olyan könnyű dolog, őszintén szólva, sajnálom, hogy a zugirászatról szóló törvényjavaslat elfogadásra még nem került, még abban a formában sem, amelyben a bizottság elfogadta és amelyet én nem fogadtam el. Tartok ugyanis attól, hogy olyan jogi és részben pénzügyi kuruzslás fog folyni ennek a rendeletnek a nyomán, hogy annak relativitása azután tényleg nagyon kordátolt lesz. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után néhány konkrét szempontot ajánljak a kormány jóindulatú figyelmébe és elbírálásába. Előmebocsátva azt, ihogy mint ahogyan az igen t. földmívelésügyi miniszter úr a múltkor — azt hiszem, 23-án — már bejelentette, hogy az a közóhaj, amely talán a dolog természetéből is folyt,, hogy tudniillik a november 30-iki határidőt tolják ki, úgyis teljesült, méltóztassék az összes módosításokat a megfelelő tárgyalások után egy rendeletben kiadni. Nehogy azután a minden héten vagy bizonyos időközben megjelenő és egymást módosító, hatályon kívül thelyező rendeletek egész láncolatával legyen dolgunk, mert akkor — azt hiszem — Vladár őiméltóságán kívül tényleg senki sem fogja magát kiismerni ebben a rendeletkoimplexumban. Azok a szempontok, amelyeket az igen t. kormány jóindulatú figyelmébe ajánlok, röviden a következők. Tartózkodni fogok a részletezéstől és indokolástól, de mondanivalóimat — azt hiszem — elég világosan fogom elmondani. Először is kiterjeszteném a rendelkezést nem bánom, bizonyos értékhatárig az eladósodott egyházak és iskolák vagyonára is. Helyesnek tartanám ezt különösen azért, mert hiszen ezen adósságokért gyakorlatilag a^ legtöbb esetben úgyis a falubeli gazdák vállalják a kezességet. (Ügy van! Ügy van! half elöl.) Sokkal egyszerűbb lenne tehát, ha ezt a rendelkezést a rendeletbe már ab ovo beletesszük. Ismétlem, nem akarok elmenni a végtelenségig, de igenis, azt hiszem, nagyon helyes szociális, kulturális és mindenféle más szempontból is, ha bizonyos értékhatárig vagy bizonyos holdszámig kiterjesztjük a rendelet intézkedéseit. Szabályozás kellene a védettségről való lemondás esetére abban az irányban, hogy itt visszaélések ne történhessenek a rendelet 14. Va 3. pontjában kivett eseteket, illetőleg az új hitelezők tekintetében. Nagyon könnyen meglehet, hogy az illető adós, <aki a 14. § 3. pontja alapján, vagy ezt érintőleg új adósságot csinál, hirtelen, a többi új hitelezők értesítése nélkül lemond a védettségről és módot ad többi hitelezői rovására egy hitelezőnek arra, hogy reáljogot szerezzen: és követelését bekebeleztesse, mert hiszen a védettség alatt újabb bekebelezésnek helye nem volt. További Ihasonló kérdés itt az, hogy^minthogy a védett birtok élők között elidegeníthető, az esetleges vételárhátralékot, ha nem is a védettség tartama alatt, de mindenesetre úgy lehessen előjegyezni, hogy az a védettség megszűntekor azonnal bekebelezhető legyen. Azt ülése 1933 november 28-án, kedden. hiszem, ez gyakorlatilag mégis csak bizonyos egészséges birtokforgalmat mozdítana elő. Azt hiszem, magától értetődik, hogy az állam árverésekben is résztvesz és legalább törekszik megakadályozni az ingatlanárak túlságos letörését. A tízéves adókedvezményt igénytelen nézetem szerint nemcsak anyagi, hanem szociális szempontból is föltétlenül kiterjeszteném a védett birtok hitelezőire követelésük erejéig, mert teljesen lehetetlen helyzet áll különösen faluhelyen, hogy ugyanabban az utcában, vagy talán házhelyen elárverezzék az egyik embert csak azért, mert egy védett mezőgazdának hitelezője volt és maga nem rendelkezik a megfelelő kellékekkel. A nem-mezőgazda kezes, aki védett mezőgazdáért kezességet vállalt, ennek az obiigójának tekintetében nézetem szerint nem részesíthető hátrányosabb elbánásban, mint maga az adós. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) Itt a 31. § 1. pontja néze-ï" tem szerint nem eléggé világos. Azt hiszem, ezt célozza, de nincs világosan kifejezve. Ugyanebbe a helyzetbe kerül az iparos, kereskedő stb. is, nemcsak a tőkekövetelés, hanem még a kamatok tekintetében is, hiszen ő csak 5V2%-ot kap, amig viszont ő a hitelintézetnek valószínűleg 8—9%-ot is fizet, tehát a kamatkülönbözet megtérítését, amit a hitelintézetekkel szem-. ben az állam magáravállal, fizetheti a sajátjából. (Úgy van! Úgy van! bál felől.) Csőd esetére azt kérem, — őszintén mondom, e tekintetben nem volt aggályom, de egy konkrét esetből kifolyólag kérnem kell, — hogy * világosabban hangsúlyoztassék, hogy a 14.000res rende

1 et feltételeinek betartása a rendelet életbeléptének napjától vette légyen máris kezdetét és e szempontból teljesen mellékes az, hogy a 6300-as és előző rendeletek miféle kivételeket statuáltak. Eo ipso a 14.000-res rendelet alapján kell eljárni akkor is, ha a védettségi eljárást még folyamatba nem is tették, amint a rendelet 38. és 39. §§-ai intendálják, de — mondom — konkrét esetből kifolyólag jónak tartanám a bíróságok figyelmét erre külön is felhívni. A szőlőbirtokosok, azt hiszem, joggal kérik, hogy a 2500-as rendeletnek 2. §-ában megállapított négyszeres szorzószám felemeltessék különösen azokban az esetekben, amikor az illetőnek más mezőgazdasági ingatlana nincs, de esetleg van nyugdíja, rokkantsági ellátása, stb. Minthogy azonban Turi Béla igen t. képviselőtársam ezt a kérdést nagyon alaposan hozta a Ház elé, én a magam részéről ezt bővebben indokolni nem akarom és remélem, az igen t. miniszter úr módot fog arra találni, hogy^ ezt a szorzószámot ilyen esetben legalább némileg föl lehessen emelni. Szükséges vo'na egy általános rendelkezéssel az összes eljáró közegeknek szünet nélkül figyelmébe ajánlani és őket arra utasítani, hogy világosítsák fel a népet, hogy a fölmondással való fenyegetődzésnek sem^ gyakorlati, sem — bocsánatot kérek a kifejezésért — politikai hatása nem lehet. Mert igenis tudok eseteket, amikor éppen a kamatmaximálás, stb. következtében az illető hitelező felmondással fenyegette meg az illető adóst és ez — természetesen nem ismervén ki magát kellően a rende'étben — inkább még egy félszázalék, vagy egy százalék ajándékozási kötelezettséget vállalt önként az illetővel szemben. így játsszák ki közvetve a rendeletet. Az adófizetés tekintetében, azt hiszem,