Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. arányban az igénybevett eszközök. Ebből csak elégedetlenség fog származni. Azt a 10 millió pengőt egy rendszeres telepítési akció céljaira fordítani teljesen lehetetlen, mert ez az ösz­szeg elégtelen. Ha pedig improvizálva itt-ott egyik-másik: kisembernek a hóna alá nyúlnak, a többséget azonban veszni hagyják, ebből olyan helytelen, olyan izgató és olyan nyug­talanító helyzet fog származni, amelyért a felelősséget egyikünknek sem lehet vállalni­(Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Bátor vagyok íkifejteni azokat az elveket, amelyeket felfogásom szerint közér­dekből az egyes birtokkategóriákkal szemben egy földteherrendezésnél alkalmazni lehet és kell. Joggal (méltóztatnak talán azt kívánni tőlem, hogy — hiszen ezekben az elvekben többé-kevésbbé talán egyetértünk — mondjam meg azokat az eszközöket is, amelyekkel ezek a célok mégvaJósíthatók volnának. Nagyon jól tudom, hogy ezek a gondola­taim a pénzügyminiszter úr felfogásával szö­.ges ellentétben állnak, de minél jobban telik az idő, annál határozottabb a meggyőződésem, hogy más eszközök a célt megközelíteni sem lesznek képesek. Mindenekelőtt leszögezem azt az álláspontomat, amelyet pártom is teljes egészében magáévá tett, hogy minden körül­mények között szükség van a Nemzeti Bank hivatalos kamatlábának általános, jelentékeny leszállítására. (Ügy van! balfelöl.) Én ad nunc 3%,-ban látom azt a maximális hivatalos ka­matlábat, amelyet a Nemzeti Bank a mai vi­szonyok között egyáltalában felszámíthatna, még pedig nemcsupán a gazdaadósságok után hanem általában minden leszámítolásnál és minden kategóriánál.^ (Helyeslés balfelöl.) Mert az általános leszorító, depirimáló, a gazdasági életet bénító, sőt gyilkoló rendelkezésekkel szemben végre egyszer hozzá kell fogni az op­timista tendenciák fejlesztéséhez. Nem speku­latív, nem mesterkélt, nem túlhajtott, mondjuk melegházi fejlesztést értek — amerikai érte­lemben — de azt kérdezem, bármelyik pénzügyi szakértőjétől ennek az országnak, hogy minő elméleti vagy gyakorlati szempontokkal lehet megindokolni a szerintem ma is igen magas Nemzeti Bank-kamatlábat, amelyet nem nem­zetközi alapon tartok magasnak, hanem a ma­gyar viszonyok ismeretében és elsősorban a mezőgazdaság jövedelmezőségéhez mérten tar­tok, igen magasnak akkor, amikor azok az el­méleti szempontok, amelyek általában a hiva­talos jegybankok kamatpolitikáját irányítják, a jelenlegi devizagazdálkodás kötött rendszere mellett semmiféle tekintetben nem támasztják alá az 5%-os vagy az 5-5%-os kamatozást. (Egy hang a Jobboldalon: Négy és fél százalékos a kamatláb!) A földteherrendezési javaslatban 5 és 5*5% szerepel. T. Ház! Éber Antal t. képviselőtársam tény­leg azt az egyetlen jogos kérdést veti fel, amellyel foglalkozni kell, a betétek problémá­ját. A betétet ma sem a kamat reménye tartja az intézetekben. — hiszen nyerészkedési szem­pontból ima is alacsony a kamat — hanem a biztonság. A betevő biztos akar lenni és a lá­dafia vagy a szalmazsák helyett a bankban tartja betétjét, nem azért, mintha a magas ka­matokra szüksége volna, — szüksége talán van — nem azért, mintha reménykednék a magas kamatokban, hanem azért, mert a maga betét­jét biztonságban akarja látni — pláne az arany pengő fikció mellett. Az okos betevő ala­csony kamatláb mellett javuló gazdasági hely­zetben sokkal több biztonságot fog látni, az alacsony kamatláb mellett a maga betétje ülése 1933 november 2U-én, pénteken. 209 szempontjából a hitelszervekben, mint ahogy azt ma a meglehetősen problematikus — mert végeredményben a mezőgazdasági és egyéb hitelnyújtásokban is befagyott — hitelszerve­zetben láthatja. A 'kamatleszállításnál utalnom kell arra is, hogy semmi körülmények között sem tartom megengedhetőnek, hogy a különböző társadalmi osztály ok között ilyen par excellence közgaz­dasági kérdésekben igazságtalan megkülön­böztetések álljanak fenn. Elsősorban a gazda­érdekeket óhajtom ugyan képviselni, de nem tu­dok felelősséget vállalni azért, hogy esetleg a legalább ugyanolyan nyomorban lévő kisipa­ros vagy kiskereskedő elessék ugyanattól a le­hetőségtől, amelyet a magyar mezőgazdáknak megad az igen t. kormiaiy. (Ügy van! Úgy van! Helyeslés balfelöl.) Általában veszélyes tenden­ciát látok abban, amikor gazdasegítség címén a borravaló, az alamizsna, a segélyezés gondo­latát viszik bele egy olyan társadalmi réteg­életébe, amely nem segélyekből és alamizsnák­ból, de becsületes munkából akar élni. (Úgy van! balfelöl.) Ez a társadalmi réteg nem más társadalmi osztályok rovására akar illetékte­len előnyökhöz jutni, hanem a maga embersé­géből egészséges viszonyok között tisztességes munkával akarja kenyerét megkeresni. Éveken keresztül rákfenéje volt a magyar politikai és gazdasági életnek ez a — szerintem erkölcste­len — segélyezési rendszer. (Ügy van! balfelöl.) Mert, legyen az tyúksegély, légyen az a tiszt viselőnél dugsegély, vagy legyen bármilyen formája a segélyezésnek, a segély demoralizál. (Ügy van! balfelöl.) Demoralizáció származik a segélyezés rendszeréből, mert egyjformán kel! az államnak mindenki számára mérnie. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Az igen t. kormányzat kötelessége az, hogy olyan létfeltételeket te­remtsen ebben az országban, amelyek mellett minden tisztességes, dolgozó ember egyfor­mán megtalálhassa a maga boldogulását. (Far­kasí'alvi Farkas Géza: Ez a sorsközösség!) T. Képviselőház! A tegnapi napon Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam a kamatleszállí­tás gondolata mellett kifejtette itt a kötvé­nyesítés gondolatát is, amely vonatkozásban éppen a jelenlévő két képviselőtársam részéről élénk ellentmondásokat váltott ki. (Éber Antal: Túlszépen mondta!) Vitatkozásba bocsátkozás nélkül ismételni akarom, melyek azok az alap­elvek, amelyeknek alkalmazhatósága tekinteté­ben nem lehet vitának helye és amelyekre nézve Ulain igen t. barátom is azt mondja, hogy bízzuk a jogászokra a jogi formulák meg­konstruálását. (Magyar Pál: Azt tudják a jo­gászok, csakhogy itt pénzügyi konstrukció is kell!) Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval megismételjem azt a pénzügyi konstruk­ciót, amelyet Magyar Pál igen t. barátom kí­ván. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nem kérdé­ses és éppen pénzügyi körökben fi-jem vitatott kérdés ma már — mert hiszen a Tébe. memo­randuma is erre az álláspontra helyezkedett — hogy elvileg lehet rövidlejáratú adósságokat köt vény esi teni. (Úgy van! bálfelöl.) Efölött a kérdés fölött, azt hiszem, elvileg vitának helye nem lehet. Lehei kötvényesíteni, az bizonyos, a kérdés csak az, hogy helyes és ! kívánatos-e és minő módszerekkel. Ha abban | egyetértünk, hogy rövidlejáratú adósságokat I elvileg lehet kötvényesíteni, a másik .kérdés, amelyet fel kell vetnem, a következő: lehet-e egy váltóobligációt kötvényobligációval felcse­rélni? Törvényhozási fel hatalmazás esetén le­het, intézkedni kell hozzá, bizonyos közbeik­tatott szervre is lehet talán szükség, de pél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom