Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-218
Î8â Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1933 november 23-án t csütörtökön. én pártom minden tagjának gondolkozása és érzése. Mi megalkuvás nélkül szemben állunk a kormánnyal, a legnagyobb becsüléssel a kormány minaen egyes tagjának személye iránt. Szívesen leszögezem, nogy évtizedek óta az egyéni kiválóság, szorgalom, jóakarat és tisztesség dolgában nem voltak olyan miniszterek a bársonyszékben, mint ebben a kormányban vannak, (Ugy van! U gy van! a jooöocdaton.) leszögezem, nogy a legnagyobb elismeréssel visel Létem a kormány legtoDO tagja iránt — legalábbis ami az én személyemet illeti, — mert tudom, hogy a kormány tagjai végtelen nagy jóakarattal vannak eltelve, intézkedéseik legnagyobb része azt mutatja, hogy jóakaratban azután igazán nines hiány. A szellem, amely a kormányzatot eltölti, lényegesen más, mint volt az a szellem, amely tíz evvel ezelőtt eltöltötte a kormányzatot. Mint tisztességes elleniéi állok itt szemközt az urakkal és mondom azt, hogy a legnagyobb elismerésem mellett, amelyet egyénenkent a kormány tagjai iránt érzek, kétségbeesve látom, hogy az eminens diákok kormánya, a legkiválóbb képzettségű, a legtanuttabb es legszorgainiasabu miniszterek kormánya mily en v borzalmas lanyhasággai intézi az ügyeket. ísehol sincs egy eredeti elgondolás, egv bátor lépés. Valami csodálatos civiiista jellege van ennek a katonai diktátor-kormánynak, olyan civiiista jellege, hogy az ember nem érti: hát nem is tudják, hogy vannak más utak is, mint ezek a széles országutak, amelyekeh már annyi tudós és tudatlan járt, amelyek ki vannak kopva és ahol semmi ujat találni nein lebet 1 ?! JNem kérünk mi önöktől semmi mást, mint azt, hogy ezeket az új utakat keressék meg bátorsággal, valami újszerűséget belenyúlást a dolgokba, mert ha ez így megy tovább, akkor ennek az országnak lehetnek becsületes, nagyon okos, nagyon derék miniszterei, de enneK az országnak meg van ásva a sírja. Ebből a sírból pecüg ki kell kerülnünk és hogy kikerüljünk, az pénzügyminiszter úr, elsősorban az ön leiadata, mert az ön vállain (nyugszik minden. Ha a kormány rosszul kormányoz, nem a miniszterelnök a hibás, nem is a iöidmívelésügyi miniszter; senki más, mint a pénzügyminiszter a hibás, ha nem jól mennek a dolgok. Az ő vállain nyugszik minden, mindenért ő a felelős. Ha neki megvan a zsenije, meg fogja találni a nemzetnek a helyes utakat, ha nem zseni, csak nagyon tanult ember, szomorú lesz, nagyon nagy árat fogunk fizetni, egyelőre 175 milliót, (allénk éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A földmivelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kallay Miklós földmivelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Abban az előkelő tónusban, amelyben az előttem szóiott képviselő úr a gazdaadósságok kémesével foglalkozott, én már magában megnyugtató momentumot látok arra vonatkozóan, bogy azok az intenciók, amelyek a koimányt ennek a rendeletnek kiadásánál vezették az életben és az ország széles rétegeiben is úgy ismertetnek majd éppen a gazdapárt képviselői által, hogy azt az áidár sos eredményt, «miért ezt a rendeletet hoztuk, és amiért küzdöttünk, tényleg meg is fogják teremni. Azt az elismerést, amelyet az igen t. képviselő, úr itt a pénzügyminiszter úrral szemben körvonalozott, engedje meg, hogy minden mondatában osszam, kivéve azt, hogy ezekért a kérdésekért egyedül a pénzügyminiszter úr felelős. A magam részéről személyemre nézve felelős vagyok azért, ha ő helytelen intézkedéseket tesz, különösen azon a téren, amely engem tai'caszerüen is érdekel, de egy pillanatig se maraaoü vele egy véleményen ée ennek konzekvenciáit minőig levonom. A íeielossség kozos es en ezzel a gazuarenueiettel azonosítóin magamat annak eiienere, nogy a kepViseio ur kmagyott azoknak elismeréssel említett sorozataool, akiK ezért a gazaarendeletext -KuzuoUeK. tai a kobzonetet, ainfci>et ó szavazott, niegismeiiem a peiizugyiuiniszier uz> tuouÄuroan pt^cug paktum xbie, amuiy ígeius önuKitei együtt K.et eV ota küzd ezért a eeiert es maii e^y^eiu partlag KertK coaü magamnak eiisosu^uan res^t auoan, nogy ez a &azua- * renueieb megszületett, ivxeit e^uen a Jaa^suan, . na Viözont j^ejuiarut Tin-or ineinoianauuia namaraob is keit, azt niszein en voitam a iegeiso, (Uyy vau! juoüjeioi.j aki a gazuctauosoa" U<JK îiytm reaoezese íranyauan e^pen a Kormánypárt padjaiból, anuKor még euenzeki olaairoi sem mertek olyan nagyon beszelni erről a jierdesiói, nangos szót emeltem. ^CKiiarüt Tiboi: fagyon neiyesij Neut-ni nem leiaaaiom a kepviseio ur egész bes^éuen végigmenni. iNiagy erueklodessei nallgatiam tervet. Eues istenem, en, mint gazua es gazdaerdekek képviselője, ha azoK a remények, amelyeket a képviselő ur az ő elgonaoiasanoz íüz, vaiora válhatnának, természetesen moiié állanék. Azok azonban, akik loglalkoztak ezzel a kérdéssel, éppen az ellenkezőjét állítják, mert korántsem látják azokat a lehetőségeket, amelyeket a . képviselő úr az ő tervezetetői feltételez. Bizony,, bizony képviselő úr, ha ön ülne most a pénzügyminiszteri székben ezzel az ön tervezetével és egy másik iJlain Ferenc ülne ott az ellenzéki pauokban, éppen olyan szellemesen és éppen olyan eimeéllel^ szedné darabokura ezt a tervezetet, sőt az az érzésem, hogy azon a tervezeten még több kifogásolnivalót találna és bebizonyítaná, hogy azt az 5%-ot éppúgy nem tudja teljesíteni a gazda, mint ezt az 5%-ot — hiszen a képviselő úr első szavai azok voltak, hogy az 5%-ot nem tudja a gazda teljesíteni — és be tudná bizonyítani, hogy az a pár százmillió, amelyet a közösség vállára teszünk ezzel az inflációs, vagy új kibocsátási politikával, még sokkal jobban súlyosbítaná annak a nagy közösségnek a helyzetét amelynek semmi köze sincs a gazdaadósságokhoz és sokkal nagyobb terheket róna a gazdaadósságokban ártatlan körök vállaira. Azt hiszem különben, hogy a pénzügyminiszter úr foglalkozni fog ezzel a kérdéssel; én tulajdonképpen még csak azért akarok némileg nem köszönetet, hanem talán elismerést nyilvánítani a magam részéről a képvise'ő úr felé, hogy azoknak az érveknek, amelyeket pártjának vezérszónoka felhozott, — amelyek között kimagasló volt kettő: az egyik az, hogy az eddigi rendelkezéseknek két hibájuk volt mindig s ennek a rendeletnek is az a hibája, hogy túlkésőn jött, — az ellenkezőjét méltóztatott alítani azzal, hogy ez elhamarkodott és tűigyorsán szavazzuk meg ezt a 175 milliót. Más k része pedig Hegymegi Kiss Pél képviselő úr gondolatmenetének az volt, hogy idáig mindig helytelenül a rosszul fizető és a fizetni nem akaró adósokat jutalmaztuk, most pedig kifogásolni méltóztatik, hogy akik tényleg fizetni akarnak, azokat részesítjük előnyben és támogatásban. A képviselő úr szavainak egy lényeges részére térek át most. A képviselő úr azt mondotta, hogy mint képviselőnek nincs erkölcsi alapja, nincs morális lehetősége ahhoz, hogy
