Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. mert megkapja a 15—20 vagy 10% bonifikációt, azon segíteni méltóztatik. Uraim, azt hiszem, ezen segíteni nem kormányzati teendő. Méltóz tátik tehát látni, hogy a miniszter úr itt aján dékot, jutalmat juttat. Erre a tételre, úgy tudom, talán 5 mLiót kér a miniszter úr. Nagyon érdekes dolog. Méltóztassanak figyelemmel kísérni ezt a pénzügyi elgondolást, amelyet most kifejteni bátor vagyok. A miniszter úr tehát 15 milliót ad jutalmazásra. Tessék most végigka kulálni azt, hogy mit jelent ez a 15 millió. Ha 10 holdon aluli gazdák fizetnék viszsza a tartozásokat, akkor azt jelenti, hogy 20%-os lévén a megtérítés, 75 millió visszafize| téséért fizet az állam 15 milliót. Ha pedig 10 holdon fe.ül, 10—100 holdon gazdálkodókról van szó, ahol a visszafizetés jutalma 15%, ott 100 millió visszafizetése esetén az állami jutalom 15 millió. Az egész tétel pedig, ha mondjuk, az ezerholdasok kategóriáját vesszük... (Felkiáltások a közéven: Nem kapják! — Létay Ernő: Ezerholdas nem kapja!) Ezer íholdon alul igen. Tehát mélyen t. uraim, a legjobb esetben, ha minden visszafizetés megtörténnék, 150 millió volna. De nincs! Azért, hogy a bankok visszakapjanak 100 vagy 120 milliót, (Farkasfalvi Farkas Géza: Az a legfontosabb része a dolognak!) fizet a kincstár a magyar gazdáknak 15 millió pengőt. Mélyen t. Képviselőház, méltóztatik tudni, mi az a 100 millió pengő a magyar bankok egész pénzügyi életében? Amint mondottam, kihelyezéseik három milliárdot tesznek ki, ehhez a há* rom milliárdhoz képest tehát ez a 100 millió 3%-os tétel. Ha a folyószámlák és takarékbetétek összegét vesszük, — ezek másfél milliárdot tesznek ki — akkor 6%. Kérdezem: a bankokon segít ez? Számít ez a tétel a bankoknál? Lehet ez nagy tényező náluk? Miért kell adni 15 millió pengő ajándékot a bankoknak, Isten tudja, milyen okoknál fogva azok javára, akik úgyis tudnák rendezni a dolgot? Méltóztatnak látni tehát, mélyen t. Képviselőház, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr második elgondolása is — az, hogy jutalmazással visszafolyatja a pénzt a bankokba — tulajdonképpen mondhatjuk, hogy talán az egyetem pénzügyi tanszékén igen szimpatikus szemináriumi elgondolás, de a praktikus élet szempontjából nem hiszem, hogy jelentősége volna. Most menjünk tovább. Miért kell a miniszter úrnak még 175 millió? Mert — azt mondja ő — a 175 millióból akarok 15 millió pengőt arra a célra fordítani, hogy azokat a kisgazdákat, akik a tíz holdon aluli kategóriához tartoznak, tehermentesítsem a teher egy részétől, amenynyiben a kataszteri tiszta jövedelem harmincszorosánál nagyobb volna a megterhelés. Méltóztassék egy praktikus esetet venni. Van egy gazdának tíz hold földje. Ha országos átlagban tízpengős kataszteri tiszta jövedelmet veszünk, ez azt jelenti, hogy ennek a gazdának 3000 pengőt tesz ki a kataszteri tiszta jövedelme. (Felkiáltások: Háromszáz pengőt!) Egy holdra 300, tíz holdra 3000 pengő. Méltóztatnak tehát látni, fytgy 3000 pengős összadósság, mondjuk, a tízpengős kataszteri tiszta jövedelmű tízholdas gazdánál az a határ, amelyen túl jelentkezik a miniszter úr, hogy ő fizeti az adósságot. Nagy átlagban meg lehet állapítani, hogy az országban 3000 pengőn felüli megterhelés —? 5000— 6000 pengőig — nem ritkaság. Az ország különböző részeiben különféle. (Farkasfalvi Farkas Géza: Egy nullával téved! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Egy katasztrális holdnak tízpengős kataszteri tiszta jövedelem mellett a harmineKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ 5VIII. ése 1933 november 23-án, csütörtökön. 175 szoros megterhelése 300, tíz katasztrális holdnál 3000 pengő. Nos hát 3000 pengő kataszteri tiszta jövedelem mellett . . . (Eckhardt Tibor: Adósság!) Tessék csak figyelni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Né zavarják a szónokot! Ulain Ferenc: Engem nem zavarnak, önmagukat zavarják. (Halljuk! Halljuk!) Háromezer pengős kataszteri tiszta jövede-lem mellett tízholdas gazdánál, (Farkasfalvi Farkas Géza: Megint tévedés! Adósság! — Mozgás.) akinek tíz pengő kataszteri tiszta jövedelmű ingatlana van, a kataszteri tiszta jövedelem harmincszorosa 3000 pengő. (Farkasfalvi Farkas Géza: Rendben van! — Farkas István: Egész szeminárium!) E 3000 pengőig tehát a miniszter úr nem segít a gazdának tőkevisszafizetéssel, ellenben, ha 3000 pengőnél több a tartozása, akkor azt mondja: ennek felét átveszem. Ha tehát ennek a tízholdas gazdának, mondjuk, 6000 pengő adóssága van, ami könnyen lehet, mert a városban lehet háza is, amelyre felvett 6000 pengőt... (Létay Ernő: Tízholdas gazdának nem szokott a városban háza lenni!) szokott lenni, éppen elég példa van rá. De ha nincs semmiféle háza, akkor is lehet adóssága, hiszen a miniszter úr nagyon jól ismeri a megterhelési határokat és én is átnéztem az adatokat. Maradjunk azonban à 6000 pengőnél. Ha van 6000 pengő adóssága, akkor a miniszter úr jelentkezik és azt mondja, hogy a 3000 pengőn felüli összegből 1500 pengőt én visszafizetek a banknak a magyar állam kasszájából. Ilyen módon tehát a miniszj ter úr a magyar állam kasszájából 25 millió pengőt szándékozik kivenni avégből, hogy a tíz holdon aluli kategóriát ilyenformán könynyítéshez juttassa. Ez a könnyítés az egész országra nézve 25 milliót jelent készpénzben. (Zaj.) Ne méltóztassanak összekeverni a dolgot. Ezt készpénzben fizeti a kormány. (Jánossy Gábor: Ne zavarjuk, mert az ember belezavarodik! — Simon András: Most már Friedrich sem érti!) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urak állandóan zavarják a szónokot. (Friedrich István: Nem árt egy kis matematikai torna! — Br. Vay Miklós: Az ismétlőben!) Ulain Ferenc: 25 millió pengővel akarja tehát a miniszter úr a tíz holdon aluli ilyen módon megterhelt gazdákat megsegíteni. Ezennel kijelentem, hogy annak az elvi felfogásnak ellenére, amelynek alapja az, hogy adósságot másért az államnak nem szabad fizetnie, eltekintve ettől az elvi állásponttól, leszögezem, hogy amennyiben a miniszter úr erre a 25 millió pengőre restringálta volna a maga propozícióját, azt mondottam volna, — és azt hiszem, pártkülönbség nélkül mindenki ezen a véleményen lett volna — hogy a társadalomnak ezzel a legelesettebb rétegével, a kisembereknek ezzel a rétegével szemben, ám legyen, hozzuk meg az áldozatot. De a miniszter úr nem ezt teszi és nemcsak erre koncentrálta a maga intézkedéseit, hanem koncentrálta azokra, amiket előbb mondottam és elmondandó vagyok és ezért lehetetlen a j avaslat ' a maga egészében, holott ebben a részében talán mi is megszavaznók. Megszavaznók annak ellenére, Ihogy nem győzöm eléggé hangsúlyozni, mennyi kellemetlenség, mennyi irígykedés, mennyi gyűlölködés és — ami mindennél fontosabb — mennyi igazságtalanság rejlik ebben az intézkedésben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Önök valamennyien ismerik a saját kerü26