Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-218

172 Az országgyűlés képviselőházénak 218. ülése 193

S november 23-án, csütörtökön. gazdatársadalom előtt, hogy miért vagyunk inkonzekvensek ma, amikor a mélyen t. miniszteir úrnak ezt a javaslatát nem tudjuk elfogadni. Mélyen t. Képviselőház! A kezeim között van egy elaborátum. Ez az elaborátum 1931. októberében készült. Ennek az eiaborátumnak egyik része így szól (olvassa): «Megélni és adót fizetni a magyar gazda csak abban az esetben lesz képes, ha adóssága kamatait a folyó évben nem érvényesítik vele szemben. Elengedhetetlenül és sürgősen szükséges tehát a mezőgazdaságot terhelő összes adósságokra, még pedig a tőke- és a kamatfizetésre vonatkozólag is a jövő gazdasági év kezdetéig terjedő moratóriumot elrendelni.» Ez az elaborátum a következő oldalon még a következőket is mondja (olvassa): «Vissza kell térni nagyatádi Szabó István eredeti elgondolásához, aki a törpebirtokot és a kisgazdaságot akarta megfelelő juttatással egészségesebb 'birtoktípussá átalakítani. Ma ennek a koncepciónak valósággal nemzetmentő jelensége van.» Majd folytatólag azt mondja ez az elaborátum (olvassa): «A következők volnának tehát azok az irányelvek, amelyeknek alapján egy komoly földteherrendezés még a folyó gazdasági évben nemcsak megkezdendő, de be is fejezendő volna: 1. a földbirtokot terhelő mindennemű kölcsöntőke és kamat visszafizetésére elrendelendő egyéves moratórium; 2. egyidejűleg az állam elvben átveszi mindazt a földbirtokot, amelyét tulajdonosa megfelelően művelni képtelen; 3. kötvényesítési propozíció.» Mint mondottam, 1931 októberében készült ez az elaborátum; szerzője Eckhardt Tibor igen t. barátom. Ez áz elaborátum tárgyaltatott akkor a független kisgazdapártban; majd utóbb 1932 decemberében egy széleskörű ankétet is tartottunk ä pártban, amelyen párton kívül álló pénzügyi sz.akémbérek is résztvettek és ekkor tárgy altatott ez a kérdés másodízben. Leszögezem léhát, hogy à mi részünkről azok az intézkedések, amelyek most elindulóbän vannak, amelyek most kezdenek megérlelődni, a mi pártunkban és a mi politikai barátaink között már két esztendővel ezelőtt szóvátétettek. Eltelt akikét esztendő, önök, t. képviselőtársaim, emlékeznek arra, hogy a Károlyikormány egyéves kormányzása alatt egy látszat moratoriális intézkedésen kívül semmiféle más intézkedés nem történt. Csak a Gömböskormány és a Gömbös-kormány jelenlegi pénzügyminisztere volt az, aki először a múlt esztendő őszén — ha jól emlékszem, október végén vagy novemberben — hozott bizonyos, kissé már komolyabb moratoriális intézkedéseket és segített az általános terheken, főként a gazdaterheken, a kamatláb fokozatos lecsökkentése által. Ezek a sovány eredmények most kezdenek valami formát kapni egy komoly s minden kétséget kizáró moratoriális intézkedéssel. Az a moratórium tehát, amelyet mi 1931 őszén akartunk, ime, két esztendővel később érkezik ide. (Eckhardt Tibor: Gaal Gastonnák, amikor először követelte a moratóriumot, azt mondták, hogy ez szertelen, túlzó követelés. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ilyen feltételekkel kívánta? — Eckhardt Tibor: Gazda-moratóriumot ki-, vánt!) Van tehát végre két esztendő után egy gazdanioratoriális rendelet. Készséggel leszögezzük, hogy őszinte elismeréssel vagyunk a mélyen t. pénzügyminiszter úr személye iránt azért, hogy ebbe a rendeletbe annyi hiúnkat belevitt; elismeréssel vagyunk a kormány elnökével szemben, akiről pozitíve tudom, hogy, szinte személyes kívánsága volt ennek a mora-, toriális intézkedésnek megvalósítása; és elismeréssel vagyunk a t. túlsó oldalnak azon energikus, okos és céltudatos gazdaképviselőivel szemben, akik ezt a munkát annyira, amenynyire az ő pártrabszolgaságuk mellett lehetséges, elősegítették. (Jánossy Gábor: Pártrabszolgaság, olyan nem létezik! Ezzel lecsök-, kenti az elismerés értékét. Pártrabszolgasági Álomvilágban él Ulain t. barátom! -—Zaj.) Elismeréssel vagyunk mi, akik az agrár-; politikának vagyunk a magyar politikai életben előharcosai azért, mert ennek a rendeletnek, ha egyéb különösebb értéke, általánq^ értéke nincs is, egy értéke mindenesetre vanr végre először sikerült, mélyen t. Képviselőház, önöknek és nekünk is áttörnünk azt a falat, amely előttünk állt és amely ebben az országban szinte lehetetlenné tett a gazdaérdekek szempontjából egy lépést előre. A közös céltudatos munkának meglett az az eredménye, hogy valami végtelen soványát, majdnem semmit, de valamit mégis csak elértünk, és ebből az egy szempontból az elismerést nem lehet azoktól a harcosoktól megtagadni, akik ezt a küzdelmet végigjárták. Csak egyet szögezhetek le. Ha tovább fogunk céltudatosan harcolni, — mi innen és az agrártársadalom képviselői onnan — végre eredményeket fogunk elérni a magyar gazdatársadalom érdekében. Ennek a rendeletnek talán egyetlen komoly értéke ez a frontáttörés, mert egyéb komoly értékét nem látom. , Bátor vagyok most a mélyen t. miniszter úr és a t. Ház előtt beigazolni, hogy ez. a rendelet úgy, amint van, tulajdonképpen senkinek sem használ. (Ellentmondások jobb felől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Dehogy nem! À bankoknak óriásit!) A bankoknak használ, de ez kicsiny ajándék ahhoz képest, amennyi kárt és megterhelést jelent a nemzetre nézve., (Farkasfalvi Farkas Géza: TJgy van! Ez már igaz!) A miniszter úr azt kéri tőlünk, hogy mi bocsássuk a kormány rendelkezésétre azt a 175 milliónyi hitelt, amellyel ő, mint mondják, a gazdákat akarja rendezni. Vagyok bátor a mélyen t. miniszter úrhoz a következő kérdést intézni: Honnan van a miniszter úrnak és a kormánynak, honnan van nekünk, magyar országgyűlésnek erkölcsi jogosultságunk ahhoz, hogy mi ezt az eladósodott, tönkrement nemzetet újabb 175 millió pengő erejéig .megterheljük? (Ügy van! Ügy van! halfelől.) Igaz-e az, mélyen t. pénzügyminiszter úr, hogy Tyler úr ezelőtt pár héttel egy jelentést küldött Genfbe, amelyben azt jelezte, hogy a magyar költségvetés és a magyar pénzügyi helyzet olyan, hogy az utolsó két év alatt, tehát Bethlen István távozása óta, a függő adósságok 33%-kal nőttek? Igaz-e az, mélyen t, pénz; ügyminiszter úr, hogy ugyanez a Tyler nevű úr azt jelenti Genfben, hogy ebben az esztendőben, az 1933/34-es költségvetési esztendőben minden valószínűség szerint 90 millto pisngő lesz az új deficit? (Magyar Pál: Igaz! — Farkas István: Hogyne volna igaz!) Igaz-e az, hogy Tyler úr azt is jelentette, hogy a Magyar Nemzeti Bank azokra a külkereskedelmi relációkra és megkötöttségekre való tekintettel, amelyeket tudunk és amelyek főképpen a klíringgel vannak összeköttetésben, kevésbbé van abban a helyzetben, hogy a szükséges szabad valutát magának megteremtse, -mint egy évvel