Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. tör Mihály!) Ennek a Habsburgellenes Ligának semmiféle jóváhagyott alapszabálya nincs. Már imost a harmadik kérdés az, hogy vájjon hír-e a kormány tudomással arról, hogy ez a Liga napok óta lázító és rendzavarásra felhívó röpiratokat osztogatott. A kormány az én .személyemben hétfőn délelőtt^ értesült arról, hogy a képviselő úr által említett röpirat van forgalomban. (Rassay Károly: Meg is jelent a Reggeli Ujság-ban.) Hétfőn reggel kaptam kezembe egy ilyen röpiratot, és miután annak tartalmát megengedhetetlennek és törvénybe \ ütközőnek tekintettem (Elénk helyeslés balfelől.), azonnal intézkedtem aziránt, hogy a • rendőrség annak terjesztését akadályozza meg és gondoskodtam arról, hogy az ügyész figyelme felhívassék, és hogy az ügyész a megfelelő indítványt megtegye. (Rassay Károly: Ez helyes!) Nem tudtam róla meggyőződni, de azt ^ hiszem, hogy ez meg is történt. A vacsoráról magáról a kormiány a lapokból értesült, mert hivatalos bejelentés a rendőrséghez a vacsora rendezői részéről nem történt, bár nagyon Indokolt és helyes dolog volna az ilyen — mégis politikai természetű — nagyobb összejövetelt a rendőrségnek tudomására hozni. (Rassay Károly: A főkapitány már reggel kijelentette, hogy megvédi a rendet, tehát tudott róla!) Amíg nem értesültem arról, hogy ez a röpirat terjesztetik, és hogy itt a rendnek valami 'megzavarása készül, nem tartottam indokoltnak, hpgy a rendőrséget bármiféle intézkedésre utasítsam. (Rassay Károly: Az tudja a kötelességét!) Reggel azonban, amikor ezt a röpiratot megkaptam, utasítottam a rendőrséget a következőikre. Vonuljon ki megfelelő karhatalommal a Vigadó-térre és óvja xaeg a rendet az utcán: Az épületbe ne menjen be, csak akkor, ha esetleg a vacsora rendezősége ezt kívánja. Nem akartam tudniillik az ünnepséget imegzavárni és nem akartam, hogy más, mint a vacsora rendezősége gondoskodjék a rend fenntartásá—í!. Azt az utasítást is adtam a rendőrségnek, hogy erőszakos behatolást akadályozzon meg. De különben természetesen nem vizsgálhatja azt, hogy aki bemegy, jogosítva van-e, vagy nincs a Vigadóba bemenni. Ezt az utasítást adtam ki. Amennyiben a rendőrség ennek az utasításnak keretei közt járt el, természetes dolog, hogy a felelősség engem terhel és készséggel vállalom is. A képviselő úlr által előadott állítólag konkrét tények a legmesszebbmenőén ízléstelenek, megbotránkoztatóak és helytelenítendők. (Ügy van! a baloldalon és a középen, — Egy hang balfelől: Utálatosak!) Eziránt, azt hiszem, köztünk véleménykülönbség nincs. Ha egyetemi hallgató követte volna el ezt az ízléstelenséget, akkor éppen olyan ízléstelenség marad, minthogy egyetemi hallgatókról nagyobb intelligenciát és több ízlést kell feltételezni, mint az ; utcai csőcselék részéről, ennélfogva velük szemben még súlyosabb beszámítás alá esik ez a kérdés. Készséggel kijelentem, hogy azokat a konkrétumokat, amelyeket a képviselő úr fel'* sorolt, vizsgálat tárgyává fogom tenni és vizsgálat tárgyává fogom tenni azt is, hogy vájjon a rendőrség az általam adott utasítás keretei, közt megtette-e kötelességét, igen, vagy nem. (Helyeslés.) Nem tudom, erről még nincs jelentésem, de az az egy kétségtelen, hogy a rendőrségnek állandó, a háború előtti időkre visszamenő gyakorlata is volt az, hogy egyetemi hallgatókkal szemben, akik mindig ideális célokért ülése 1933 november 22-én, szerdán. 165 szoktak tüntetni és néha elragadtatják .magukat, kíméletesebben szokott eljárni. Ezek a konkrét esetek nem olyanok, amelyek a kíméletes eljárást indokolnák, (Ügy van! a baloldalon.) Ne méltóztassék félreéirteni, de lehet, hogy annak a közrendőrnek az volt a gondolata, hogy itt tányérsipkás egyetemi hallgatókról van szó, ezekkei nem úgy bánnak el, mint esetleg más tüntetőkkel elbánnak. (Zaj a baloldalon. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nagyon gyanús nekem ez a felhívás, hogy: testvér! Nem tudom, ki szerkesztette ezt a felhívást!) Arra fogok törekedni, hogy megállapítsam, hogy honnét eredt ez a tüntetés és különösen hogy az értelmi szerzőket és azokat, akik ezeket az attrocitásokat elkövették, kérdőre vonjam. (Zaj.) Tudtommal egyes esetek miatt a rendőrség előtt az eljárás máír folyik, de iparkodni fogok, hogy a többi esetek is tisztáztassanak. (Helyeslés.) Egyre kérem a t. Házat. (Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassanak ebből az esetből kifolyólag olyan következtetéseket levonni, mintha ebben az országban, vagy ebben a fővárosban a közrend fenntartása nem volna biztosítható. (Ügy van! a jobboldalon.) Itt lehet, hogy sajnálatos félremagyarázásról volt szó, vagy a rendőrség momentán nem találta el a módját annak, hogy a rendet biztosítsa és fenntartsa, de én nyugodt lélekkel garantálok azért, hogy a rend fenntartása ebben az országban biztosítva van és biztosítva lesz a jövőre nézve is. (Györki Imre: Mihelyt munkásról lesz szó, megint verni fognak!) Munkásokkal szemben éppen így fogom a rendet fenntartani, mint bárki mással szemben. Nekem az teljesen mindegy, én nem teszek politikai különbséget, nekem, mint belügyminiszternek egy feladatom van, az, hogy a rendet fenntartsam és ezt meg is fogom tenni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Fábián Béla: Napok óta verekszenek az egyetemen! — Nagy zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Gr. Apponyi György: T. Ház! Sorrendben akarok rövid pár szóban reflektálni először a miniszterelnök úr, azután a belügyminiszter úr válaszára. A miniszterelnök úr általános kijelentését köszönettel veszem tudomásul: és bízom benne és tudom, hogy amit ő mond, azért helyt is szokott állani, tehát erős a reményem arra, hogy a maga részéről is ímeg fog tenni minden tőle (

telhetőt az interpellációmban előadott intencióknak megfelelően. Interpellációim érdemére a 'belügyminiszter úr válaszolt. Az ő válaszára mind járt kijelentem, hogy köszönettel tudomásul veszem, mert megígérte, hogy a legszigorúbb vizsgálatot fogja lefolytatni és nincs semmi okom kételkedni abban, hogy a belügyminiszter úr szavát állni fogja, úgy, ahogyan eddig is mindenkor állotta. Most azonban egy pár megjegyzésére akarok kitérni. A belügyminiszter úr szavai szerint esetleg az a látszat támadhatna, imintha a közrendőrök nem akartak volna kellő eréllyel eljárni. En derék közrendőreinken ezt nem hagyhatom rajta, mert láttam akkor, amikor engem ért az inzultus, hogy íbogyan kapkodtak a gummibotjuk után. Valamennyi fegyelmezett katona, aki csak parancsra mehet és én láttam, hogy várták a parancsot. En is voltam katona, ismerem az öreg katona arckifejezését. Tudom,