Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

Az országgyűlés képviselőházának 217 akkor azt mondom, hogy a becsületes kisiparosság egy része érdekében olyan kísérletet tettem, amely nem volt indokolt, és tévedtem. Akkor a felelősséget tudóim vállalni, miért az állam pénzéből csak 120.000 pengőt adtam egy jóindulatú., emberségtől sugallt, de 'rossznak bizonyult kísérletre. Viszont egy kísérletre az állam mai helyzetében 120.000 pengőnél nagyobb összeget áldozni az eredmény előzetes ismerete nélkül nem lehet. Amennyiben az akciónak sikere lesz — és ez nagy részt azon múlik, hogy a képviselő úr is és azok, akik a kisiparosérdékekkel foglalkoznak, ne rántsák le ezt az akciót, ne tegyék nevetségessé, hanem karolják^ fel és magyarázzák meg anuak helyes, emberszeretettől sugallt intencióit — én leszek a legboldogabb, ha abban a helyzetben leszek, hogy az akciót ki tudom szélesíteni. Megjegyzem, hogy én az Ügyet az iparosok vezetőinek és maguknak az iparosoknak az ország számos helyén megmagyaráztam; az iparosok ezt maguk is belátták és azt mondották: most már értjük, ez nem egyéb, mint egy újabb hiteltípusnak, quasi ajándékhitelnek a bevezetése. Én hitelnek akarom tekinteni, mert ajándéknak kevés és nem is volna méltó a kisiparossághoz. Egy ilyen hitelakció bevezetéséről van szó. s ba ezt megértéssel fogadjuk és nem tesszük nevetségessé, hanem azt mondjuk a városoknak: szavazzatok meg annyit, amennyit az állam, — ez az előfeltétel — sőt próbáljatok megszavazni többet: *n nem tudom garantálni, hogy minden egyes esetben meg tudom adni a megszavazott nagyobb összeget, de hogy a kormánynak az az intenciója, hogyha ez a kísérlet beválik, azt kiterjesszük, arról itt ünnepélyes tanúbizonyságot tehetek. Ami pedig azt a kérést illeti, hogy a pénzügyminiszter úrnál tolmácsoljam az elmondottakat és a kisiparosok kívánságait, nyugodt lehet a képviselő úr, de nyugodt lehet az egész ország kisiparos társadalma is: a miniszterelnök uirral az élén az egész kormány átérzi a kisiparosság bajait és mi igyekszünk is ezeken az adott lehetőségek keretén belül segíteni. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Fábián Béla: T. Képviselőház! A t. miniszter úr az én szavaimat bizonyos mértékben félreértette. Nem helyteleníti senki ebben az országban ezt az akciót. Még nem volt Magyarországon olyan ember, aki egy miniszternek az akcióját, amellyel pénzt adott, helytelenítette volna. Csak keveslik ezt a pénzt, csak az a véleményük, hogy ez a 120.000 pengő egy csepp ahj^oz az összeghez képest, amit a magyar kis#i iparnak és kiskereskedelemnek kapnia kell. ÍFabinyi Tihanér kereskedelemügyi miniszter: Ha nedig elvész, akkor sok!) Igen, ha elvész, akkor sok, de méltóztassék megengedni t. miniszter úr, hogy azt mondjam: abban az esetben, ha ez a 120.000 pengő, t a 400.000 magyar kisiparos és kiskereskedő megsegítésére szolgáló 120.000 pengő eltalálna veszni, azt hiszem, nem akad Magyarországon sem képviselő, de egyetlen polgár sem, aki ezért a t. miniszter urat felelőssé akarná tenni vagy pedig azt mondaná, hogy a t. miniszter úr ebben a kérdésben tévedett. Higyje el t. miniszter úr, hogy még a mai nyomorult gazdasági viszonyok és az ország mai büdzséje mellett is ez a 120.000 pengő nem olyan összeg, amellyel a magyar kisiparos- és kiskereskedőülése 1933 november 22-én, szerdám 153 társadalom javára ne lehetne kísérletezni. A baj az, hogy ez csak kísérlet és hogy ennek a kísérleti akciónak a kiszélesítését csak akkorra ígéri a miniszter úr, ha a tapasztalatok a visszafizetés terén a miniszter úrra nézve nem kellemes csalódást, hanem úgynevezett kellemes tényeket jelentenek. Elsősorban meg kell állapítanom, hogy a 6% mellett kiadott kölcsönök első visszafizetési terminusa hat hónap volna és ezt az első alkalommal rögtön meg lehet hosszabbítani. A tényleges szituáció az, hogy a kiskölcsönnel a tapasztalatok egy év múlva kezdődnek. De ha így áll a dolog, akkor az Isten szerelméért tisztelettel kérdezem, hogy amikor az alapelv az, hogy bis dat qui cito dat» akkor csak egy esztendő múlva fogunk eljutni ahhoz a tapasztalathoz, amelynek alapján az akciót ténylegesen megkezdhetjük? Higyje el miniszter úr, ha elveszne még nem ez a 120.000 pengő, — több is veszett már el — de elveszne egy- vagy kétmillió pengő ennél az akciónál, abban az esetben is méltóztassék elhinni, olyan társadalmi rétegnél veszett el a pénz, amely rétegnek a nemzet sorsában való bizonyos komoly jelentőségét nemcsak elismerjük, valamennyi nyilvános alkalomkor, hanem hisszük is. Ennélfogva, amikor nem veszem tudomásul a miniszter úr válaszát, tisztelettel kérem a t. kormányt, méltóztassék ennek az akciónak a határait a kisipar és a kiskereskedelem részére kiszélesíteni. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a kereskedelemügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni igen, vagy nem? (Igen — Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul vesz!ik,^szíveskedjenek felalűiani. (Megtörténik.) Többség. A. Ház a választ tudomásul vette. Következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció az Összkormányhoz a fiatalság elhelyezése és az álláshalmozások megszüntetése tárgyában Miután a fiatalság elhelyezkedése a szellemi és fizikai pályákon egyre nagyobb akadályokba ütközik és a kormányzat e téren tett ígéretei nem valósultak meg, hajlandó-e a kormány a Házat tájékoztatni arról, hogy az ifjúság elhelyezése érdekében minő intézkedéseket tett? Hajlandó-e nagyszabású, komoly intézkedéseket tenni e súlyos problémának megoldására, hogy az állás- és munkanélküli, egyre nagyobb testi és lelki züllésnek kitett ifjúság reménytelen sorsán segítsen? Hajlandó-e tájékoztatni a Házat: megszüntette-e az álláshalmozásokat?» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó Kéthly Anna: T. Ház! Ennek a mai interpellációmnak szükségét és időszerűségét maga Hóman Bálint miniszter úr támasztja alá, amikor az egyetemi zavargásokkal kapcsolatban azt a magyarázatot adja

% hogy ess az ifjúság, illetőleg már végzett diákok nehéz gazdasági és szociális helyzetéből fakad. A miniszter úr ebben a nyilatkozatában védekezik az ellen, hogv esetleg a zsidók elfoglalják a, munkahelyeket a fiatalság elől és elmondja azt, hogy Budapesten 8%, az Összátlagban pedig 9-5% a numerus clausus, törvény alapján az egyetemre beiratkozott zsidó hallgatók száma, Valóban a miniszter úrnak igaza van, nem 23*