Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

150 Az országgyűlés képviselőházának 217. egyebet, mint arra gondol, hogy tegnap, évek ©lőtt milyen ember volt és hogyan lett belőle ma volt ember. Kérem a t. kormányt és azo­kat a kép vise társaimat, akik itt ülnek ebben a Hájban, gondoljanak arra a szörnyű statiszti­kára, ameliyet az ügyvédi kamarában hivata­losan beterjesztettek, arra, hogy a 42 utolsó ügyvédhaiott közül, tehát 42 intelligens ma­gyar, jobb jövőt remélő lateiner ember közül 15 öngy.ilkos kézzel vetett véget életének. T. Képviselőház és t. képviselőtársaim! Egy ország nem szaladhat el egy ilyen statisztika mellett, egy ország nem mondhatja azt, hogy, kérem, én ezt nem veszem tudomásul. Amikor én 170 millió pengőt, senki által nem sajnált 170 millió pengőt adok oda a gazdatársadalom egy részének felsegítésére, azért, hogy az a társadalom az ország részére megtartassék, hogy a polgári érdekek védelmében, a polgári határokon megmaradjon» akkor nem lehet, hogy ne találjon meghallgatásra ez a városi társadalom, amely nem kér a maga számára milliókat, nem kér a 170 millióból arányszámá­nak megfelelő részt, csak azt mondja, hogy, uraim, hát ne árverezzenek el, hát ne vigyék el nekem, intelligens társadalmi osztályhoz tar­tozó polgárnak az utolsó holmiját, ne vigyék el a kereskedőnek, az iparosnak utolsó holmi­ját, hanem — ha a másik rétegnek adtak 170 millió pengőt — nekem csak annyit adjanak, hogy hátralékos adómat tíz esztendő alatt fizet­hessem meg kamatmentesen. Itt áll nyomorul­tan, kifosztottan, saját hibáján kívül tönkre­menten egy ország legnemesebb társadalmi i*étege. Mert itt álljunk meg egy szóra és egy pillanatra t. Képviselőház, s mondjuk meg azt, hogy ennek az országnak az utolsó keserves, niegrázkódtatásos tizenöt esztendejében volt itt mindenféle társadalmi réteghez tartozó fel­forgató, láttunk forradalmár grófokat, forra­dalmár miniszteri tanácsosokat, nagybirtokoso­kat, de kisiparost és kiskereskedőt a forrada­lom szolgálatában nem láttunk soha, mert a kisiparosnak és a kiskereskedőnek nem érdeke a fosztogatás; hiszen, ha fosztogatás van, min­dig Őt fosztogatják. Ez a polgári társadalom, amely tényleg gerince ennek a nemzetnek, segítségért kiált fel a kormányhoz és kéri azt, hogy akkor, amikor a gazdatársadalomnak ad­nak 170 millió pengőt, neki legalább tartozásai lefizetésére tízesztendős kamatmentes ihaladé­kot adjanak. Sajnálom, hogy a pénzügyminiszter ár nincs jelen interpellációmnál, de remélem, hogy — mint hallottam — a kereskedelemügyi miniszter úr fog erre az interpellációmra vá­laszolni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénz­ügyminiszter úrnak. Következnék Tobler János képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr interpellációjának elmon­dására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Sorrend szerint következnék Peyer Károly képviselő úr interpellációja az összkormány- i hoz. A képviselő úr interpellációjának elmon- I dására halasztást kért. Kérdem a t. Házat. I méltóztatik-e a halasztást engedélyezni? (Igen!) i A Ház a halasztást engedélyezi. Következnék Weltner Jakab képviselő úr . interpellációja az összkormányhoz. A képvi- t seíő úr interpellációjának elmondására halasz- j tást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-p a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a ha- j lasztást engedélyezi. ülése 1933 november 22-én, szerdán. Következnék Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi- és belügy­miniszter urakhoz. A képviselő úr interpellá­ciójának elmondására halasztást kért. Kérdem at. Házat, méltóztatik-e a halasztást enge­délyezni? (Igen!) A Ház a halasztást engedé­lyezi. Következnék Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr az interpelláció elmon­dására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást engedélyezni. (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. (Fábián Béla szólásra jelentkezik.) Milyen címen kíván a képviselő úr szó­lani? r Fábián Béla: A következő interpelláció volna Kéthly Anna képviselőtársunk inter­pellációja. Tekintettel arra, hogy az a két tárgy, egyfelől az, amelyikről beszéltem, más­felől pedig az, amelyikről most fogok beszélni, ssorosan összefügg egymással, képviselőtár­sunk hozzájárulásával, kérném az elnök úr en­gedélyét arra. hogy interpellációmat most mondhassam el. Elnök: Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi minisz­ter úrhoz. Kérném a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpel­láció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. 1. Hajlandó-e a miniszter úr a képviselőházat tájékoztatni a kereskedő- és iparosakció rész­leteiről. 2. Hajlandó-e a miniszter úr a képvi» selőházat tájékoztatni arról, hogy az iparos és kereskedő akció céljaira rendelkezésre bocsá­tott 120.000 pengőt miképen osztják fel. 3. Tu­datában van-e a miniszter úr annak, hogy ez a 120.000 pengő az egész ország iparos- és ke­reskedő társadalma felé még gesztusnak sem elégséges és hajlandó-e a miniszter úr ezt az intézkedést akcióvá kiszélesíteni? Budapest, 1933. éyi november hó 8. Fábián Béla s. k., országgyűlési képviselő.^ Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Bocsánatot kérek a Képviselőháztól a cseréért és meg­köszönöm Kéthly Anna t. képviselőtársamnak azt a szívességét, hogy — a két interpelláció között az összefüggés teljes mértékben meglé­vén — megméltóztatott engedni azt, hogy én soron kívül mondhassam el ezt az interpellá­ciómat. A t. kereskedelemügyi miniszter úr Dorozs­mán beszédet mondott s ebben a beszédében azt mondotta, — lehet, hogy a sajtó helytelenül adta vissza a miniszter úr beszédét — hogy a kereskedelem és az ipar érdekében egy akció fog megindulni. Megvallom egészen őszintén, nagyon megörültem ennek a miniszteri kijeién % tésnek azért, mert én ismerem ezeknek az em­bereknek az életét, és meg kell itt a t. Kép­viselőház előtt mondanom, télvíz idején, hogy azt a jótékonysági akciót, amelyet például a magyar kiskereskedelem, a fűszerkiskereskede­lem ennek a városnak a perifériáin folytat, csak * az ismeri, aki néha azokkal az emberekkel érint­kezik, mert odakint az történik, hogy azt a jó­tékonysági akciót, amelyet a társadalomnak kellene elvégeznie, elvégzi az a kis fűszeres odakünn, aki volt régi vevőitől nem tudja megtagadni azt, hogy néha egy kis tejet, egy kis kenyeret hitelbe is adjon nekik akkor is, ha munka nélkül vannak. T. Képviselőház! A kisiparos- és kiskeres­kedő-társadalom teljes mértékben kifosztottan

Next

/
Oldalképek
Tartalom