Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

150 Az országgyűlés képviselőházának 217. egyebet, mint arra gondol, hogy tegnap, évek ©lőtt milyen ember volt és hogyan lett belőle ma volt ember. Kérem a t. kormányt és azokat a kép vise társaimat, akik itt ülnek ebben a Hájban, gondoljanak arra a szörnyű statisztikára, ameliyet az ügyvédi kamarában hivatalosan beterjesztettek, arra, hogy a 42 utolsó ügyvédhaiott közül, tehát 42 intelligens magyar, jobb jövőt remélő lateiner ember közül 15 öngy.ilkos kézzel vetett véget életének. T. Képviselőház és t. képviselőtársaim! Egy ország nem szaladhat el egy ilyen statisztika mellett, egy ország nem mondhatja azt, hogy, kérem, én ezt nem veszem tudomásul. Amikor én 170 millió pengőt, senki által nem sajnált 170 millió pengőt adok oda a gazdatársadalom egy részének felsegítésére, azért, hogy az a társadalom az ország részére megtartassék, hogy a polgári érdekek védelmében, a polgári határokon megmaradjon» akkor nem lehet, hogy ne találjon meghallgatásra ez a városi társadalom, amely nem kér a maga számára milliókat, nem kér a 170 millióból arányszámának megfelelő részt, csak azt mondja, hogy, uraim, hát ne árverezzenek el, hát ne vigyék el nekem, intelligens társadalmi osztályhoz tartozó polgárnak az utolsó holmiját, ne vigyék el a kereskedőnek, az iparosnak utolsó holmiját, hanem — ha a másik rétegnek adtak 170 millió pengőt — nekem csak annyit adjanak, hogy hátralékos adómat tíz esztendő alatt fizethessem meg kamatmentesen. Itt áll nyomorultan, kifosztottan, saját hibáján kívül tönkrementen egy ország legnemesebb társadalmi i*étege. Mert itt álljunk meg egy szóra és egy pillanatra t. Képviselőház, s mondjuk meg azt, hogy ennek az országnak az utolsó keserves, niegrázkódtatásos tizenöt esztendejében volt itt mindenféle társadalmi réteghez tartozó felforgató, láttunk forradalmár grófokat, forradalmár miniszteri tanácsosokat, nagybirtokosokat, de kisiparost és kiskereskedőt a forradalom szolgálatában nem láttunk soha, mert a kisiparosnak és a kiskereskedőnek nem érdeke a fosztogatás; hiszen, ha fosztogatás van, mindig Őt fosztogatják. Ez a polgári társadalom, amely tényleg gerince ennek a nemzetnek, segítségért kiált fel a kormányhoz és kéri azt, hogy akkor, amikor a gazdatársadalomnak adnak 170 millió pengőt, neki legalább tartozásai lefizetésére tízesztendős kamatmentes ihaladékot adjanak. Sajnálom, hogy a pénzügyminiszter ár nincs jelen interpellációmnál, de remélem, hogy — mint hallottam — a kereskedelemügyi miniszter úr fog erre az interpellációmra válaszolni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következnék Tobler János képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Sorrend szerint következnék Peyer Károly képviselő úr interpellációja az összkormány- i hoz. A képviselő úr interpellációjának elmon- I dására halasztást kért. Kérdem a t. Házat. I méltóztatik-e a halasztást engedélyezni? (Igen!) i A Ház a halasztást engedélyezi. Következnék Weltner Jakab képviselő úr . interpellációja az összkormányhoz. A képvi- t seíő úr interpellációjának elmondására halasz- j tást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-p a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a ha- j lasztást engedélyezi. ülése 1933 november 22-én, szerdán. Következnék Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi- és belügyminiszter urakhoz. A képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem at. Házat, méltóztatik-e a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Következnék Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr az interpelláció elmondására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást engedélyezni. (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. (Fábián Béla szólásra jelentkezik.) Milyen címen kíván a képviselő úr szólani? r Fábián Béla: A következő interpelláció volna Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja. Tekintettel arra, hogy az a két tárgy, egyfelől az, amelyikről beszéltem, másfelől pedig az, amelyikről most fogok beszélni, ssorosan összefügg egymással, képviselőtársunk hozzájárulásával, kérném az elnök úr engedélyét arra. hogy interpellációmat most mondhassam el. Elnök: Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérném a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. 1. Hajlandó-e a miniszter úr a képviselőházat tájékoztatni a kereskedő- és iparosakció részleteiről. 2. Hajlandó-e a miniszter úr a képvi» selőházat tájékoztatni arról, hogy az iparos és kereskedő akció céljaira rendelkezésre bocsátott 120.000 pengőt miképen osztják fel. 3. Tudatában van-e a miniszter úr annak, hogy ez a 120.000 pengő az egész ország iparos- és kereskedő társadalma felé még gesztusnak sem elégséges és hajlandó-e a miniszter úr ezt az intézkedést akcióvá kiszélesíteni? Budapest, 1933. éyi november hó 8. Fábián Béla s. k., országgyűlési képviselő.^ Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Bocsánatot kérek a Képviselőháztól a cseréért és megköszönöm Kéthly Anna t. képviselőtársamnak azt a szívességét, hogy — a két interpelláció között az összefüggés teljes mértékben meglévén — megméltóztatott engedni azt, hogy én soron kívül mondhassam el ezt az interpellációmat. A t. kereskedelemügyi miniszter úr Dorozsmán beszédet mondott s ebben a beszédében azt mondotta, — lehet, hogy a sajtó helytelenül adta vissza a miniszter úr beszédét — hogy a kereskedelem és az ipar érdekében egy akció fog megindulni. Megvallom egészen őszintén, nagyon megörültem ennek a miniszteri kijeién % tésnek azért, mert én ismerem ezeknek az embereknek az életét, és meg kell itt a t. Képviselőház előtt mondanom, télvíz idején, hogy azt a jótékonysági akciót, amelyet például a magyar kiskereskedelem, a fűszerkiskereskedelem ennek a városnak a perifériáin folytat, csak * az ismeri, aki néha azokkal az emberekkel érintkezik, mert odakint az történik, hogy azt a jótékonysági akciót, amelyet a társadalomnak kellene elvégeznie, elvégzi az a kis fűszeres odakünn, aki volt régi vevőitől nem tudja megtagadni azt, hogy néha egy kis tejet, egy kis kenyeret hitelbe is adjon nekik akkor is, ha munka nélkül vannak. T. Képviselőház! A kisiparos- és kiskereskedő-társadalom teljes mértékben kifosztottan